Hutiák
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
A hutiák vagy fakúszópatkányfélék (Capromyidae) az emlősök (Mammalia) főosztályába a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó család. 4 alcsalád tartozik a családba
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Kubában és az Antillák néhány szigetén honosak. Leginkább erdőkben élnek, de megtalálhatók a sziklás élőhelyeken, a partmenti régiókban, a trópusi esőerdőkben és a mangróvemocsarakban is.
[szerkesztés] Megjelenése
Testük 22-60 cm hosszú, farkuk 15-30 cm. Súlyuk 4,3-8,5 kg. A legnagyobb faj a hutia konga vagy kubai fakúszópatkány (Capromys pilorides), melynek nagysága körülbelül akkora, mint egy nagytestű házimacskáé. Ő napközben aktív, a fák tetején a lombok között keresi eleségét. A legkisebb hutia patkány nagyságú, éjszakai életmódot folytat. A Mesocapromys auritus óriási füleiről nevezetes.
[szerkesztés] Életmódja
A hutiák rejtett életmódot folytatnak, ezért a biológusok ritkán tanumányozták őket, kevés leírás van életmódjukról.
Néhány faj nappali életmódot folytat, de a többség éjszakai állat.
Szinte mindegyik hutia faj a fákon él. 2 fajnak fogófarka van, ennek segítségével kitűnően másznak a fakoronákban.
Némely hutia föld alatti vackor ás, mások, mint például a Mesocapromys angelcabreraia mangrovefákra építi levelekből álló, gömb alakú fészkét.
Mint csaknem minden rágcsáló a hutia is társas állat. Kolóniákban él és gyakran osztozkodik fészkén vagy föld alatti vackán a többiekkel.
A hutiák fogai gyökértelenek, folyamatosan nőnek, ezért rendszeresen koptatnia kell őket. Étrendjük levelekből, fakéregből, gyümölcsökből, kicsi állatokból és gíkokból áll.
[szerkesztés] Szaporodása
A hutiák ivarérettségüket körülbelül 10 hónaposan érik el. Az év bármely szakában szaporodhatnak. Vemhességi időtartamuk 110-140 nap. Az alom nagysága 1-6, leggyakrabban 2 kölyök. A két ellés között eltelt időtartam 1 év.
[szerkesztés] Védettsége
A legtöbb hutiafaj populációja állandóan csökken. 5 faj súlyosan veszélyeztetett.
[szerkesztés] Rendszerezés
A családba az alábbi alcsaládok, nemek és fajok tartoznak.
[szerkesztés] Capromyinae
- Capromys (Desmarest, 1822) – 4 faj
- Feketefarkú hutia vagy bozontos-farkú hutia (Capromys melanurus)
- Törpe hutia (Capromys nana)
- Hutia konga vagy kubai fakúszópatkány (Capromys pilorides)
- Kapaszkodófarkú hutia, Hutia-Carabali (Capromys prehensilis)
- Geocapromys (Chapman, 1901) – 3 faj
- Jamaicai hutia (Geocapromys brownii)
- Bahama-szigeti hutia (Geocapromys ingrahami)
- Geocapromys thoracatus
- Mesocapromys (Varona, 1970) – 4 faj
- Cabrera hutia (Mesocapromys angelcabrerai)
- Nagyfülű hutia (Mesocapromys auritus)
- Kubai törpe hutia (Mesocapromys nanus)
- San Felipe-szigeti hutia (Mesocapromys sanfelipensis)
- Mysateles (Lesson, 1842) – 5 faj
- Garrido-hutia (Mysateles garridoi)
- Mysateles gundlachi
- Mysateles melanurus
- Mysateles meridionalis
- Mysateles prehensilis
[szerkesztés] Hexolobodontinae
- Hexalobodon (Miller, 1929) – 1 kihalt faj
- Hexolobodon phenax – kihalt
[szerkesztés] Isolobodontinae
- Isolobodon (Allen, 1916) – 2 faj
- Isolobodon montanus
- Isolobodon portoricensis
[szerkesztés] Plagiodontinae
- Plagiodontia (Frédéric Cuvier, 1836) – 3 faj
- Haiti hutia (Plagiodontia aedium)
- Plagiodontia araeum
- Plagiodontia ipnaeum
- Rhizoplagiodontia (Woods, 1989) – 1 faj
- Rhizoplagiodontia lemkei
