Herceg
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A herceg a legmagasabb rangú főnemesi cím.
A régi germánoknál a hadsereg élén állók címe volt. A népvándorlás után a letelepedett népek uralkodói lettek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A dukátus a középkori Magyarországon
Latin hercegség. Az Árpád-ház ifjabb tagjainak, elsősorban a trón örököseinek juttatott országrész és a vele járó hatalom neve a történeti szakirodalomban. Előzménye valószínűleg a fejedelmi hatalom megosztásában keresendő, a dinasztia tagjai között a 10. században, pl. Koppány somogyi dukátusa. A tulajdonképpeni dukátust I. András hozta létre öccse, Béla részére (1048), átengedve neki kormányzásra az ország keleti és északi harmadát keleten a Tiszáig, északon a Dunáig, Bihar és Nyitra központtal. A herceg (dux) a saját országrészében királyi jogokat gyakorolt, pénzt is veretett, de önálló külpolitikát nem folytathatott. Salamon idején unokatestvérei Géza és László, I. (Szent) László idején talán öccse, Lampert, Kálmán idején testvére, Álmos birtokolták a dukátust, mígnem Álmos ismételt lázadásai miatt a király megszüntette a hatalom megosztásának ezt a módját (1107). Ezután a királyi ház hercegei egyes melléktartományokat (Szlavónia, Erdély stb.) kaptak kormányzásra a dukátusihoz hasonló jogkörrel. Az utolsó személy, aki ebben a kiváltságban részesült I. Lajos öccse István, Horvátország hercege volt, az ő kiskorú fiának halála (1360) után az intézmény nem éledt újjá.
[szerkesztés] Hercegek Magyarországon a XIX. századig
Magyarországon a hercegi (latinul: dux) címet az uralkodócsalád tagjai viselték.
A 15. század végén két magyarországi főúr – Korvin János és Újlaki Lőrinc – is hercegi címet viselt. Ám ez sem jelentette a hercegi cím megjelenését a főnemesség körében, mivel mindketten királyi hercegként viselték a címüket. Korvin mint Hunyadi Mátyás magyar király fia, Újlaki pedig, mint Újlaki Miklós bosnyák király fia.
A Habsburgok magyar trónra kerülésük után néhány magyar családnak hercegi címet (németül Fürst) adományoztak, ám ezt mint német-római császárok tették, magyar hercegi cím továbbra sem létezett. Ilyen család volt például az Esterházy, a Pálffy és a Koháry, de hercegi címet kapott a Rákóczi család is az 1645-ös linzi békekötés után.
[szerkesztés] Magyar hercegi családok 1886 után
Magyar hercegi cím megjelenésére csak az 1886. évi VIII. törvénycikkel [1] került sor, mely a főrendiház tagjait sorolta fel. Többnyire honosított külföldi hercegek viseltek magyar hercegi címet.
- Auersperg
- Batthyány-Strattmann
- Czartoryski
- Esterházy
- Khevenhüller-Metsch
- Kinsky
- Koháry
- Lamberg
- Liechtenstein
- Lobkowitz
- Metternich
- Odescalchi
- Pálffy
- Schwarzenberg
- Szász-Koburg-Gotha
- Thurn-Taxis
- Trauttmansdorff
- Windisch-Gratz
A magyar hercegi címet és használatát – valamennyi egyéb nemesi ranggal és címmel együtt, beleértve a külföldieket is – az 1947. évi IV. törvénycikk [2] megszüntette.
[szerkesztés] Hercegprímás
Magyarországon az első hercegprímás Keresztély Ágost szász király volt, miután megválasztották esztergomi érseknek (1707-1725). Az ő kérésére kötött III. Károly király (ur. 1711-40) hercegi címet a prímási ranghoz. A hercegprímási cím használata 1947-től kezdve törvénytelen volt a többi nemesi rangokhoz hasonlóan, de egyházjogi tekintetben csak 1951-ben szűnt meg, amikor XII. Pius pápa rendeletben megtiltotta a főpapoknak világi cím viselését.
[szerkesztés] Dux
Latin „vezér, uralkodó, herceg”. A történelem folyamán gyakran használt cím, rang. Az ókori Rómában általában a katonai vezetők, a korai császárkorban pedig a princepsek (pl. Augustus) a 3. századtól a tribunus és legatus közötti rangfokozat jelölésére használták. Diocletianus (ur. 284-305) a Római Birodalom közigazgatási reformja során elválasztotta egymástól a katonai és polgári közigazgatást. A ~ a határprovinciákban állomásozó csapatok katonai főparancsnoka lett. A Bizánci birodalomban kb. 600 óta egy-egy dukátus már civil ühgyekben is illetékes vezetője. Az utolsó ~ok a keresztes háborúk idején tüntek el. Kitüntető címként is adományozták a császárhoz közel álló személyeknek. A nyugati gótok királyságuk közigazgatását római provinciákhoz igazították, a ~ok ezek katonai és polgári vezetői voltak. A langobárdoknál kezdetben hadvezér jelentésű, itáliai királyságukban pedig a dukátusok vezetői. A Merovingok idején több grófság fölé állított királyi hivatalnok, aki főként katonai ügyekben volt illetékes. A Karolingok alatt az őrgrófok címe. Franciaországban már a 10. század óta a ~ (duc) olyan úr megjelölése, aki bizonyos királyi jogokat is gyakorolhatott. A Német-római Birodalomban a 12. századra alakult ki a birodalmi hercegek (~ok) köre. Angliában duke-nak hívják, kezdetben az uralkodó család tagjait jelölték vele, királyi herceg jelentésben máshol is előfordul. A ~ok általában a nemesség felső rétegét alkották.
[szerkesztés] Prince és duke: angol hercegi címek
A magyar nyelvben csak egy szó létezik a hercegre, az angolban és franciában kettő-kettő (prince, duke ill. prince, duc), a német pedig három is (Prinz, Fürst, Herzog). Az angolban igen jelentős különbsé van a két szó használatában. A duke az öt angol főrendi rang (baron, viscount, earl, marquis, összefoglaló nevükön peers) legmagasabbja. Megszólításuk "My Lord Duke" vagy "Your Grace" (kb. kegyelmes úr). Az alacsonyabb rangú főrendekkel ellentétben (pl. Earl Grey = Lord Grey) címűk mindig teljes, pl. Duke of Sutherland. Az első hercegi címet címet III. Edward adományozta legidősebb fiának 1337-ben (Duke of Cornwall, melyet az uralkodók legidősebb fiai a mai napig viselnek). Ahol nagyjából hasonló a hercegi cím fejlődése a nyelvben, ott az angol haszhálja a duke megnevezést külföldi hercegek esetében is (ellentétben az earl=gróf szóval, ahol a külföldi grófok angol elnevezése minden esetben count), pl. Duke of Normandy, Grand Duke of Luxembourg. A prince szót viszont több, különböző jelentésbenm is használják. Az angol királyi családban az uralkodó gyermekei, az uralkodó fiúgyermekeinek gyermekei és az uralkodó legidősebb fia legidősebb fiának legidősebb fia prince ill. princess címet viselnek kersztnevük előtt, megszólításuk "Your Royal Highness", azaz "királyi fenség", így pl. Princess Beatrice (a királynő második fiának leánya), Prince Harry (a királynő fiának fia) vagy Princess Anne (a királynő lánya). Egyes esetekben külön királyi rendelettel adományoznak ugyanilyen címet, ahogy az történt a királynő férje esetében, házasságkötésükkor (Prince Philip, Duke of Edinburgh). Ezek a prince és princess címek valójában mind Prince/Princess of the United Kingdom, azaz az Egyesült Királyság hervege/hercegnője címek. Eredetileg ráadásul minden duke, marquis és earl teljes címáhez hozzátartozott a "mighty and noble prince" azaz "hatalmas és nemes fejedelem/nagyúr". Külön eset a Prince of Wales, azaz a walesi herceg címe. Ez kivételesen uralkodó hercegi címet, kb. fejedelmet jelent, melyet egyébként csak külföldi uralkodó hercegek esetében használnak (pl. Prince Albert of Monaco, vagyis Albert, monacó-i herceg). Az első walesi herceggé I. Edward tette legidősebb fiát, a későbbi II. Edwardot 1301-ben. NB. Hasonló címet egyes walesi fejedelmek is viseltek korábban. Így lehetséges, hogy a brit királyi család egyes tagjai több értelemben is hercegek. Károly,a királynő legidősebb fia pl. születésekor rögtön Prince Charles (of Edinburgh), Prince of the United Kingdom lett, majd később számos egyéb ranggal együtt Prince of Wales, Duke of Cornwall, Duke of Rothesay stb. A prince elnevezést használják még átvitt és gyakorlatilag minden egyéb esetben, pl. Prince Charming (kb. a királyfi fehér lovon), prince of merchants (kb. kalmárfejedelem).
[szerkesztés] Dózse, doge
Latin dux ’herceg’ szóból. A legmagasabb rangú élethossziglan választott állami tisztségviselő a Velencei és a Genovai Köztársaságban. A velenceiek 679-ben választottak először dózsét, s ettől kezdve 1797-ig a tisztség viselője lett Velence ura. Teljes egyeduralomra soha sem tehetett szert, mert megválasztói által leváltható volt; a tisztséget nem lehetett örökíteni (az erre irányuló minden próbálkozás meghiúsult), sőt 1229-től a dózsék fiai semmiféle hivatalt sem viselhettek. Eredetileg katonai, bírói és pénzügyi feladata volt, de a 13. század elején az állami bevételek kezelését kivették a kezéből. 1192-től hivatalba lépése előtt az ún. dózse-eskü letételére kötelezték. Felügyeletére felállítottak (1229) egy öttagú testületet (correctores), létrehozták a Nagytanácsot (1272), majd a Tízek Tanácsát (1310). Kezdetben a szabad polgárok gyülekezete, majd a Nagytanács választotta meg.
Genova élére 1339-ben került először dózse. 1363-ban szabályozták a választást, és a dózsék hatáskörét jelentősen csökkentették: a melléjük rendelt tanács nélkül (Consiglio degli Anziani) semmilyen jelentős döntést sem hozhattak. 1528-tól csak 2 évre választották. A tisztséget mindkét köztársaságban Napóleon szüntette meg (1797).
[szerkesztés] Duce
Olasz „vezér”, a latin dux „vezér, fejedelem, herceg” szóból. Benito Mussolini fasiszta diktátor címe. A fasiszta párton belüli vezérkultusz megnyilvánulásaként először párthívei nevezték így, majd hatalomra kerülése (1922) után a szó használatát a széles néprétegek körében is kötelezővé tették.
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
