Hamlet, dán királyfi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk a drámáról szól. Hasonló címmel lásd még: Hamlet (keresztnév).

“

A Hamletet nem lehet eljátszani, mert csaknem hat óra hosszat tartana. Csak egyet lehet eljátszani ama lehetséges Hamletek közül, melyek ebben a remekbe szabott darabban rejlenek. Ez a Hamlet mindenképpen szegényebb lesz a shakespeare-inél, de ugyanakkor gazdagabb lehet korunk tapasztalataival. A Hamletben sok-sok nemzedék fedezte fel a saját vonásait. S talán éppen ezért zseniális mű, mert megnézheti magát az ember, akár egy tükörben. – Jan Kott

”

A Hamlet William Shakespeare tragédiáinak egyike, és egyedüli bosszúdrámája. Shakespeare munkásságának legismertebb darabja és az angol irodalom leggyakrabban idézett műve. Nevezték már Shakespeare legnagyobb művének, és szerepelt a világ legjobb könyveinek listáján is. Shakespeare legnépszerűbb drámája, már csak a kiadott példányokat tekintve; például 1879 óta a Royal Shakespeare Company listájának élén van. Az angol változatban 4042 sor és 29 551 szó szerepel.

Ez Shakespeare leghosszabb drámája.

Tartalomjegyzék 1 Bevezetés 2 A Hamlet forrásai 3 Megjelenések 4 Szereplők 4.1 Claudius 4.2 Gertrud 4.3 Hamlet 4.4 Horatio 4.5 Polonius 4.6 Laertes 4.7 Ophelia 4.8 Voltimand és Cornelius 4.9 Rosencrantz és Guildenstern 4.10 Szellem (Ghost) 4.11 Osrick 4.12 Marcellus 4.13 Bernardo 4.14 Francisco 4.15 Rajnald (Reynaldo) 4.16 Fortinbras 4.17 Pap (Priest) 4.18 Első, második sírásó (First, second Clown) 4.19 Első színész (First player) 4.20 Színészkirályné (Player Queen) 4.21 Lucianus 4.22 Úr (Lord) 4.23 További mellékszereplők 5 Történet 6 Elemzések és kritikák 6.1 Vallásosság 6.2 Hamlet késlekedése és a bosszú 7 Előadások 7.1 Filmen 8 Magyarországon 8.1 Fordítások listája 9 Bibliográfia 10 Külső hivatkozások 11 Jegyzetek

[szerkesztés] Bevezetés

A Hamlet története egy dán legendán alapul, amit Saxo Grammaticus jegyzett fel művében a Dánok Krónikája (Gesta Danorumban). Ezt a legendát fordította franciára François de Belleforest a Histoires Tragiques (1570) című művében. Shakespeare cselekményének nagy részét az Ős-Hamletből (Ur-Hamlet) kölcsönöze. Az Ős-Hamlet az első változat, amelyben megjelenik a szellem, amit Shakepeare is átvett. Shakespeare Hamletja egyéb hasonlóságokat is mutat François de Belleforest fordításával, de, hogy ezek az elemeket a fordításból, vagy az Ős-Hamletból, estleg más forrásokból vette, nem tudni. A Shakespeare-féle dráma 1599 és 1600 között íródott, és számos kiadást ért meg a következő évtizedekben. Ezért is nehéz előadni, értelmezni a művet, hiszen minden kiadás eltér a másiktól; a cselekmény változik, akár jelenetek is kimaradnak.

Kritikusok évszázadokon keresztül vizsgálták abban a reményben, hogy megfejtik rejtélyét. A legfontosabb kérdés, amit a tudósok feltettek az, hogy mért várt olyan sokat Hamlet, a címszereplő mielőtt bosszút állt volna apja gyilkosán, Claudiuson. Néhány kutató úgy véli, hogy késlekedése a cselekmény szerves része, hiszen ha megöli az elején Claudiust, túl rövidre sikerül a dráma. Mások úgy gondolják, hogy késlekedése filozófiai és etikai gyökerekre vezethető vissza, amik Shakespeare korában a bosszút övezték, és ez tette Hamlet helyzetét kiváltképpen nehézzé. Másik fontos kérdés, hogy Hamlet valóban megőrült-e, vagy csupán színlelte megtébolyodását. Pszichoanalitikus megközelítésben a legfőbb kérdésként az kínálkozik, hogy Hamlet egy Ödipusz-komplexus konfliktusban helyezkedik el, a feminista kritikusok pedig nagy figyelmet szentelnek a darabban Gertrúd és Ophelia kapcsolatának.

A Hamlet Shakespeare idejében is nagy népszerűségnek örvendett, és ezt mind a mai napig így maradt. A Hamlet a legismertebb és leggyakarabban játszott Shakespeare-tragédia.

[szerkesztés] A Hamlet forrásai

A történet melyben egy fiatal herceg csellel áll bosszút nagybátyján, a királyon, apja meggyilkolásáért, egyáltalán nem új. Sok elem a történetben- mint a tettetett őrültség, az anya sietős házassága a trónbitorlóval, a herceg őrültségének tesztje egy fiatal lánnyal, a herceg beszéde anyjával, egy bujkáló kém megölése, a herceg elküldése Angliába két királyi talpnyalóval és a kísérők megöletése maga heyett- része egy középkori mesének, amit Saxo Grammaticus írt és aminek címe Vita Amlethi (Gesta Danorum című munkájának része, amelyet először 1514-ben adtak ki), lejegyzésének időpontja pedig 1200 körülre tehető. A korábbi írásos verziók és a szájhagyomány utján terjedő változatok hatással voltak Grammaticus munkájára. Amleth, Hamlet megfelelője Saxo munkájában, amely feltehetőleg egy jólismert meseből származik, amely egész Dániaban és a Skandináv országokban elterjedt volt. A tudósok mindemelett felfedeztetk egy rejtett kapcsolatot egy Írországi legendával. Bár a történet ír eredetére vonatkozó írás nem maradt fenn, Torfaeus, egy korai ír tudós (született:1636) hasonlóságokat írt le az ír Almoi története és a spanyol Ambales Saga története közt. Ez a történet is hordoz hasonlóságkat Shakespear történetével; Ambales herceg is őrültséget tettet, a király tanácsadóját itt is véletlen gyilkolják meg anyja hálószobájában, és végül a nagybátyja megölése.

A legelfogadottabb nézet szerint a két mű, ami hatással volt Saxo-ra, az ismeretlen skandináv írótól származó Hrolf Kraki ságája és a Római Brutus legenda, ami két külön keletkezett latin nyelvű írás. Hrolf Kraki ságájában a megölt királynak két fia van: Hroar és Helgi, akik később a Ham és Hráni álnevek alatt jelennek meg. Ők a történet nagyrészében nem az őrültséget játszák meg, hanem bújkálnak, bár Ham egyszer gyermekszerűen naivan viselkedik, hogy elkerülje a gyanúsítást. A cselkmény sorrendjében is különbözik Shakespeare művétől. A római történet Brutus színlelt őrültségére koncentrál, aki megváltoztatja nevét Luciusról Brutusra és őrültnek tetteti magát azért, hogy elkerülje apja és bátyjai sorsát. Végülis megöli családja kiírtójaát Tarquinus királyt. Saxo kicsit kiigazította a történetet, hogy összhangban legyen a Római kor hősiességével és értékrendjével. Saxo történetét 1570-ben François de Belleforest fordította le Histoires Tragiques című művében. Belleforest Saxo történetét alaposan kiszínezte, és közel kétszer olyan hosszúra írta meg. Az Ő verziójában pontos képet ad főszereplő búskomorságáról.

A tudósok sokat spekuláltak egy olyan forrással, ami a hős mint őrült történet alapja lehet, de végső eredményt nem tudnak felmutatni. Rengeteg olyan kultúrát neveztek meg, ahonnan a Hamlet féle legendák származhatnak (Római, Spanyol, Skandináv, Arab), egy-két elképzelés arról is létezik, hogy a történet Indo-Európai eredetű.

Shakespeare fő forrásának ma azt az elveszett művet tartják, aminek címe Ős-Hamlet volt. Feltehetően Thomas Kyd írta, ennek a bemutatója 1589-ben volt és úgy tűnik ez az első változat, amelyben szerepel a szellem. Shakespeare társasága, a Chamberlain's Men, vásárolta meg ezt az írást és mutatták be, miután Shaespeare többször átdolgozta. A tudósok képtelenek megállapítani mennyi származik ebből az írásból, vagy Belleforest és Saxo munkáiból, estleg más kortárs forrásokból (mint Thomas Kyd Spanyol Tragédiája -The Spanish Tragedy). Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy Shakespeare felhasználta volna Saxo változatát, annak ellenére, hogy abban a korban a latin változata széles körben elérhető volt. Vannak viszont olyan elemek, amik megjelennek Belleforest változatában de Saxoéban nem. Az hogy Shakespeare ezeket az elemeket közvetlen Belleforest változatából, vagy az Ős-Hamletből vette mindmáig tisztázatlan. Egy kutató, Eric Sams egy kevéssé népszerű elmélettel állt elő, (amit Harold Bloom elismert irodalmár is támogat) miszerint Shakespeare maga írta meg korábban az Ős-Hamlet egy vázlatát. Olyan elméletek is napvilágot láttak, melyek szerint Hamlet kapcsolatba hozható Shakespeare egyetlen fiával, Hamnet Shakespeare-rel, aki tizenegy éves korában halt meg.

Mivel mára nem maradt egyetlen példánya sem az Ős-Hamletnek, nehéz meghatározni, hogy mit kölcsönzött Shakespeare saját Hamletjébe, Saxotól és Belleforest-től és mit az Ős-Hamletből. Az bizonyos, hogy lényeges változások következtek be a Belleforest féle és a Shakespeare féle változat között. Például -ellenben Saxovaal és Belleforest-el -Shakespeare művében nincs narrátor, amiből azt a konzekvenciát lehet levonni, hogy a nézőket hagyták, hogy szabadon vonják le következtetéseiket a szereplők jelleméről és motivációjukról. Az eredeti történet Több éven keresztül tart, Shakespeare-nél ellenben egy pár hét alatt zajlik le. Belleforest változatában Hamlet tervezi a bosszút, míg Shakespeare tragádiájában Hamletnek nincs kidolgozott, világos terve. Shakespeare más apróságokkal is kiegészítette a történetet. A cselekmény színhelyéül a XV.századi keresztény Dániát választja, nem pedig egy pogány középkori helyet. Helsingőr frissen épített vára ismert volt a Erzsébet-kori Angliában, és Wittenbrg is, ahol Hamlet egyetemre járt, messze földön híres volt protestáns tanításáról. Más részletek, amik nem találhatóak meg a középkori változatokban, az a titokzatosság, ami a király megölését övezi, Laertes és Fortinbras szerepeltetése, a király próbára tétele egy színdarabon keresztül, és Hamlet tragikus halála, bosszújának beteljesülése pillanatában.

[szerkesztés] Megjelenések

A Hamletot 1602. július 26-án jegyezték be a Stationers Company könyveibe, ez volt az a társaság, akinek 1709-ig teljes monopóliuma volt a könyvkiadásra. Azzal a megjegyzéssel vették fel a nyilvántartásba, hogy "mostanában Lord Chamberleyne és társasága adja elő". Emellett a megjegyzés mellett, történik még egy említés, ami segíti a dráma datálását, amit Gabriel Harvey tesz egy 1598-as Chaucer kiadásban. Ezen utalások alapján a kutatók a Hamlet írását 1599 és 1600 közé. Harvey úgy tesz említést a Hamletről mint egy olyan műről, amit a műveltebb közönség is értékel, mint például Essex earlje. Mivel Essex earlét 1601 februárjában végezté ki lázadásért, ebből úgy tűnik, hogy ebben az időszakban íródott. Egy másik utalás is fellelhető a Hamlet írásának időpontjára, a gyakori hivatkozás A Julius Caesarra, ami 1599-ben íródott.

A Hamlet szövegmeghatározás nehézségeit 3 korai kiadásban kell keresni:

• A hibásnak is nevezett első kvartó kiadást 1603-ban publikálta Nicholas Ling és John Trundel könyvkereskedő, a nyomtatást Valentine Simmes végezte. Ezt a kiadást gyakran csak Q1 néven említik. Azért nevezik hibásnak mert alig több mint a felét tartalmazza a második kvartónak.
• A második kvartó, azaz a második kiadást 1604-ben publikálta Nicholas Ling, a nyomtatási munkát James Roberts végezte. Egy pár másolatát 1605-ra datálták, ezek esetében valószínűleg utánnyomásokról volt szó. Ez okból kifolyólag a második kvartó évszámaként a 1604/05-öt határozzák meg.
• Az első fólió kiadás, az első Shakespeare Összegyűjtött munkáinak részeként jelent meg 1623-ban.

Ezt a harmadik változatot tertják a leghosszabbnak, ugyanis a második kvartóból hiányzó 85 sort ebben, az első főlióban találták meg. Ezeket a részeket valószínűleg azért hagyták ki, hogy meg ne sértsék a királynőt, Annát (Jakab feleségét), aki Dániából való volt.

A későbbiekben kiadott kvartókat és fóliókat (úgymint John Smethwick Q3, Q4, és Q5 kiadásai, 1611–37) ebből a z előbb felsorolt 3 korai kiadásból származtatják le.

Shakespeare munkájának első szerkesztői Nicholas Rowe (1709) és Lewis Theobald (1733) az eltéréseket a szövegek kombinálásával próbálták kiküszöbölni, aminek az lett az eredménye, hogy a kettejük munkájában mindössze alig 200-nál több azonos sor van.

[szerkesztés] Szereplők

Ahol a magyar és az angol változat megnevezése között nagy eltérés van, ott a zárójelben az angol megnevezés olvasható.

[szerkesztés] Claudius

A dán király. Elcsábította bátyjának, idősebb Hamletnek, Dánia királyának feleségét, Gertrudot, Őt magát pedig orvul megmérgezte, így orozva el bátyja trónját és asszonyát. Unokaöccsének, az ifjú Hamletnek a mélabúja, majd megjátszott őrültsége egyedül őt nem tévesztette meg, sejtette, hogy a herceg tud valamit, s a színi előadás után efelől nem is maradt kétsége. Veszélyes rokonát Rosencrantz és Guildenstern kíséretében titkos üzenettel Angliába küldte, hogy ott eltegyék láb alól, de Hamlet sértetlen visszatért. Ekkor Laerteszt uszította rá, hogy mérgezett karddal vívjon meg vele, sőt a biztonság kedvéért még méregpoharat is készített neki. A méreg azonban Gertrudot ölte meg, a kard mérge viszont nem csak Hamlettel hanem Laertesszel is végzett, Claudiust pedig a haldkló Hamlet döfte le.

Claudiust a természet külsőleg is hitvánnyá formálta bátyjához képest; talán ezért, az irígység miatt torzult el jelleme, ezért bitorolta bátyjának minden javát. A többi már szükségszerű következmény: színlelt atyai jóság, aztán rettegés a lelepleződéstől és a fondorlatok sora, hogy megszabaduljon a veszélyt jelentő Hamlettől. Egy pillanatra felzakalató színi előadás után még a lelkifurdalás is erőt vesz rajta, de tudja, hogy amit bűnével szerzett, arról lemondani képtelen, s így kitűzott céljától el nem térhet. Claudius a Saxo Grammatikus féle Hamlet változatban a Fengi nevű szereplőnek feleltethető meg, ott ő a bátyj gyilkosa.

[szerkesztés] Gertrud

az idősebb Hamlet király felesége, akit a trónbitorló Claudius (aki egyben sógora is) elcsábít és feleségül vesz. Mivel Clauduisé lett a trón is ezáltal Gertrud is újra királyné lett. Fiát szerette, de a Claudiussal kialakult konfliktusában nem állt mellé, bár látva fia őrültségét, aggódni kezdett. Aggodalmai miatt egyezett bele Claudius felvetésébe, hogy Guildersternnel és Rozencrantz-cal figyeltessék Hamletet. Hamlettal való szenvedélyes össszecsapása és vétkével való szembesülése is csak rettegést keltett benne de igazán nem szállt magába. Az utolsó pillanatban ugyan fia helyett itta ki a méreg poharat, de az csupán a véletlen műve volt, nem önfeláldozás.

Gertrud bizonyosan nem tudott róla, hogy Claudius ölte meg első férjét, azért is inti Hamletet a szellem kíméletre anyja iránt, de kétségtelenül vétkes a házasságtörés és a vérfertőzés bűnében. Mivel a kellő töredelem és megbánás hiányzik belőle, halálával kelt ugyan némi szánalmat de végét inkább megérdemelt büntetésnek érezzük.

[szerkesztés] Hamlet

“

...Kizőkkent az idő, ó kárhozat Hogy én születtem helyretolni azt...

”

Apja, az idősebb Hamlet rejtélyes körülmények között hal meg, az államtanács pedig a király öccsét, Claudiust nevezi meg a trón tulajdonosának, az elhunyt király özvegye, Gertrud pedig hozzámegy sógorához, az új királyhoz. Az egyetemi tanulmányokról hazatért Hamletnek holt atyja szelleme elárulja, hogy öccse volt a gyilkosa és a bosszú művét fiára bízza. Hamlet őrültséget színlelt és elutasította magától a kedves Ophelia szerelmét is, mert joggal gyanította, hogy ellene való kémkedésre használják a lányt. Egy vándor színtársulattal az udvar előtt előadatott egy királygyilkosságról szóló darabot; nagybátyja reagálása meggyőzte arról, hogy a szellem igazat mondott. Hamlet azonban mégis halogatta a bosszút: anyja lelkiismeretét próbálta felrázni, majd félreértés folytán az ármánykodó Polonius főkamarást -aki egy paraván mögül hallgatta a beszélgetést- ledöfte. A király ekkor Angliába küldte unokaöccsét követként, és az angol királynak küldött Hamlettel egy tikos levelet is, hogy a levél átadóját ölesse meg. Hamlet kivédte a cselt (Rosencrantz) és visszatért Dániába. Claudius ekkor párbajra biztatta fel ellene Laertest, aki apja, Polonius és húga, Ophélia halála miatt amúgy is bosszút esküdött Hamlet ellen. Laertes mérgezett tőrrel vívott s a király még méregkupát is készített elő. A mérget a királyné itta meg, a mérgezett kard pedig Hamleten kívül Laertest is végzetesen megsebezte. Hamlet azonban még utolsó erejével ledöfte a királyt.

Hamlet a leggazdagabban jellemzett és legtöbbet vitatott shakespeare-i hősök egyike. Egyrészt reneszánsz ember (lehetne, ha...), másrészt tudós és művész (a wittenbegi egyetemre jár, és hogy „ért a szinpadhoz”), harmadrész pedig katona. Van benne erő és indulat de mérlegelő intellektusa erősebb, túl sok mindent ért és lát, hogysem könnyen vállalná a nagy horderejű tettet.

Hamlet félig mondai félig történelmi alak. A már említett Saxo Grammatikus Dán Krónikájában olvashatunk Amleth, jütlandi királyfi történetéről, aki megölte apja gyilkosát Fengint.

A drámából 14 opera készült, ezek közül a két legismertebbet a Ambroise Thomas és a Szokolay Sándor komplonálta.Szimfonikus költeményt írt Hamletről Liszt Ferenc, Nyitányfantáziát Csajkovszkij és színpadi zenét Berlioz, Honegger, Prokofjev és Sosztakovics.

[szerkesztés] Horatio

Dán polgár fiú, Hamlet barátja és egyetemi diáktársa, aki az idősebbik Hamlet temetésére tért vissza Wittenbergől. Ő vitte el Hamletet a Szellemmel való találkára. Mindvégig Hamlet bizalmasa maradt: az angliai útjáról kalandosan hazatérő Hamlet őneki üzent foglyulejtőivel s vele állt Ophelia sírjánál. Horatio óvta barátját a párbajtól és mellette állt utolsó perceiben is. ő azon kevesek egyike, akiknek nagyobb szerepe volt a Hamletben és nem haltak meg.

Művelt ember és hű, odaadó barát volt, annak ellenére, hogy Hamlet és közte nagy társadalmi különbség volt, hiszen Hamlet a király fia volt, Horatio pedig közrendű sorból származott. ő az egyetlen, akit Hamlet is igazi barátjának tart és bizalmába fogad. Viszonylagos passzivitása ellenére is markáns és emlékezetes figurája a darabnak.

[szerkesztés] Polonius

Caludius főkamarása, aki a király megbízásából igyekezett kifürkészni a valódi okát Hamlet vélt őrültségének, ehhez eszközül pedig lányát, Opheliát választotta, meggyőződését követve, hogy az őrültsége oka a szerelem. A túlbuzgó udvaronc a kárpit mögé bújva hallgatózott, amikor Gertrud királyné a fiát fogadta. Abban a hitben, hogy a király van a kárpit mögött, Hamlet leszúrta.

Polonius a szervilis buzgalom, a fontoskodó korlátoltság és a gyáva rosszindulat tökéletes megtestesítője. Híresek fiához, Laerteshez intézett gondolatai, elutazása előtt, melyek a lapos életbölcsesség örök érvényű példái. (I. felvonás 3. szín)

“

...Légy nyájas ámbár, de ne hétköznapi; Kémlelve rostáld meg barátaid, Aztán szóritsd lelkedhez érckapoccsal; De minden első jöttment cimbora üdvözletén ne koptasd tenyered....

”

[szerkesztés] Laertes

Dán nemes ifjú, Polonius főkamarás fia. Párizsban diákoskodott. Először Claudius és Gertrud lakodalmára, másodszor pedig apja halálának hírére tért vissza Dániába. Második hazajövetelekor a király ellen támasztott zendülést, mert gyanúsnak találta a sietséget, amellyel apját eltemették, de aztán Claudisutól megtudta, hogy ki a tettes. Húgának, Opheliának tébolya és halála csak tovább fokozta Hamlet ellen érzett indulatait. Mikor Hamlet visszatért angiliai útjáról, Laertes a király biztatására párbajra hívta ki Hamletet és mérgezett karddal készült a viadalra. A küzdelemben kardjuk kicserélődött és maga Laertes is sebet kaptt saját fegyverétől, és percekkel ellenfele előtt meghalt.

A heveskedő ifjú emberileg érthető okokból gyűlöli Hamletet, s ez menti vagy magyarázza inkább, hogy kész az ellene vívott párbajban nemtelen eszközöket használni. Tettéért maga is bűnhődik és ezt erős lélekkel veszi tudomásul.

[szerkesztés] Ophelia

Polonius főkamarás lánya, akinek apja megtiltja, hogy Hamlet széptevését fogadja. Utóbb azonban maga Hamlet bizonyul elutasítónak; néhányszor durva és kíméletlen formában, ám Ophelia ezt Hamlet őrültségének tudta be.

Valójában Hamletet túlságosan lekötötte a bosszú gondolata és nem gondolt szerelemre; anyja vétkei miatt az egész női nemet rossz szemmel nézte („Gyarlóság, asszony a neved”), s végül arra is rájött, hogy a lány csalétkül használják fel ellene. Ophelia e talány láttánkétségbe esett, amikor pedig apja is meghalt, mégpedig annak a kezétől, akit apja tilalma ellenére is szeretett elméje elborul és vízbe ölte magát.

Ophelia kétségtelen passzívitása ellenére, fontos tényezője a drámának. Még temetése is lendít egyet a dráma menetén ugyanis sírjánál robban ki Hamlet és Laertes ellentéte, ami a későbbi párbajhoz vezet.

[szerkesztés] Voltimand és Cornelius

Udvaronc, aki Claudius megbízására követként ment Corneliusszal együtt a norvég királyhoz, azzal a követeléssel, hogy tiltsa el unokaöccsét (norvég királyé), Fortinbrast a dániai birtokai ellen tervezett könnyelmű katonai akciótól. Hazatérve Voltimand és társa beszámol a királynak, hogy a norvég király teljesítette követelését.

[szerkesztés] Rosencrantz és Guildenstern

Udvaroncok, akiket Claudius bíz meg Hamlet figyelésével és Hamlet búskomorságának okának megfejtésével, ők erre gyerekkori barátságukat használják fel. Bár ezt nem tudják meg, folyamatosan beszámolnak a királynak. Mikor a király Angliába küldte Hamletet, hogy végezzen vele, őket jelölte ki kíséretéül. Hamlet átlátott a cselen és megszabadult „barátaitól” és olyan levelet hagyott náluk, ami alapján a két udvaroncot kell megölni és nem Hamletet, ezután visszatért Dániába.

A két udvaronc csak szolgálatkészségből és korlátoltságból vállalta Hamlet felügyeletét, nem aljasságból és valószínű, hogy komolyan hittek Hamlet betegségében. A király álnok szándékáról nem volt tudomásuk, így Hamlet csele kegyetlennek nevezhető. A két figurát címszereplővé és központti alkokká emelte Thomas Stoppard a Rosencrantz és Guildenstern halott című darabjában. a filozofikus ihletésű drámában a két szereplő azon elmélkedik, hogy van-e egyáltalán módjuk, hogy önálló döntést hozzanak és nincs-e szerepük konkrétan meghatározva Hamlet által, aki számukra is érthetetlen sorsuk könyörtelen irányítójává lett és aki miatt még saját halálukat is abszurd színpadiassággal kell megjátszaniuk.

[szerkesztés] Szellem (Ghost)

Az idősebb Hamlet királyának szelleme, aki elsőként a helsingőri vár katonáinak jelent meg, éjfelenként, teljes harci díszben, majd pedig fiának is, akivel közölte, hogy halálát nem kígyómarás okozta, mint ahogy azt a hivatalos álláspont vallotta, hanme öccsének, Claudiusnak, az új királynak merénylete. Megeskette fiát, hogy bosszút áll érte, de kérte anyját kímélje, aki ugyan a gyilkosságról nem tudott, de már az Ő életében is megcsalta bátyjával. Utóbb a szellem mégegyszer megjelnik csak fiának láthatóan, amiért az a színielőadás után vadul vonta felelősségre anyját a fertő miatt, amiben élt.

A korabeli közönség és feltehetően maga Shakespeare is hitt a szellemekben és ezért nem lehet azt mondani, hogy a szellem Hamlet képzelgéseinek egyik megtestesítője. Valódi szereplő, aki tulajdonképpenileg elindítja a cselekmény azzal, hogy közli fiával a gyilkosság tényét. Hamlet azért is késlekedik a bosszúval mert nem tudja, hogy nem a Sátán akarja-e a gyilkosságra rávenni őt és ezzel a kárhozatba taszítani, ezért bizonyosságot akar a Szellem jámborságáról.

[szerkesztés] Osrick

Udvaronc, aki átadja Laertes párbaj meghívását Hamletnek. Mivel nagyon körülményeskedő és szóvirágokban beszél e következő mondatot váltja ki Hamletből: „Tán még anyja emlőjével is udvariaskodott ez, mielőtt megszopta volna”.

[szerkesztés] Marcellus

[szerkesztés] Bernardo

A helsingőri vár őrtisztje, mivel társaival együtt már többször látta a szellemet, Horatiót kéri meg, mint latinul tudó embert, hogy szóljon hozzá. Akkor is ott volt, mikor Hamlet jött beszélni apja szellemével

[szerkesztés] Francisco

Összesen annyi szerepe van, hogy a darab elején leváltják az őrségről

[szerkesztés] Rajnald (Reynaldo)

Polonius embere, akit azért küld fia, Laertes után Párizsba, hogy megtudja, hogy viseli magát a fia. Pénzt és levelet is küld neki.

[szerkesztés] Fortinbras

Norvég királyfi. Azonos nevű apja 30 évvel korábban párbajra hívta ki az idősebb Hamletet, de halálos sebet kapott és előzetes megegyezésük szerint így birtokai a dán koronára szálltak. Fia, az ifjabbik Fortinbras hadat gyűjt, hogy visszaszerezze a kérdéses területeket, ám Claudius nyomására Fortinbras nagybátyja a jelenlegi norvég király eltiltotta őt ettől és kinevezte a lengyelországi hadak élére. Hamlet rendelkezett úgy, hogy Fortinbras legyen az új dán király, mivel hallotta győzelmeinek hírét.

[szerkesztés] Pap (Priest)

Az Ophelia temetését végző lelkész. A kurta szertartás miatt zúgolódó Laertésszel közölte, hogy ennyit is csak felsőbb parancsra engedélyezett az egyház, mert a halál kétes körülményei miatt az elhunytnak igazából a temető árkában volna a helye.

[szerkesztés] Első, második sírásó (First, second Clown)

A helsingőri temető habókás sírásói, akik éppen Ophelia sírját készítik elő, amikor a titokban angliai útjáról hazatérő Hamlet és Horatio szóba elegyedik velük. Az első sírásó emelte ki a földból és mutatta meg Hamletnak a hajdani udvari mulattató, Yorick koponyáját.

A két faragatlan és érdes lelkű ember a komor munka közben eregetett tréfáival és parlagi bölcselkedéseivel a jellegzetes komikus figurák közé tartozik, akiket Shakespeare szívesen használt még a komorabb hangvételű darabjaiban is. Az általuk képviselt vaskos humor jól ellenpontozza a darab dragikus emelkedettségét, mert azt nem gyengíti, hanem egyszerűen csak a fonákját vagy a földközelebbi nézetét mutatja a magasabb dolgoknak, ez esetben a halandóságnak.

[szerkesztés] Első színész (First player)

Említik színészkirály (Player King) néven is. Ő a vándor színtársulat vezető színésze. Hamlet régebbről ismerte a társulatot, értékelte művészetüket, s tetszéssel hallgatta az első színész érzelmektől fűtött szavalatát, majd megbízta őt, hogy az udvar előtt adják elő a Gonzago megölése című darabot, egy alkalmilag készült prológgal. E betétdarabban, amelynek cselekménye Claudiusnak a bátyja ellen elkövetett orgyilkosságát idézte fel pontosan, s melyben az első színész játszotta a megölt király szerepét.

A színtársulat megérkezése és Hamletnak az Első színésszel folytatott beszélgetése, kiváló alkalmat nyújtott Shalespeare-nak arra, hogy a színjátszással és drámai művészettel kapcsolatos nézeteiről igen fontos elvi és gyakorlati kijelentéseket adjon a dán királyfi ajkaira.

[szerkesztés] Színészkirályné (Player Queen)

A Gonzágo megölése című betétdarabban az ő szerepe Gertrud szerepének feleltethető meg.

[szerkesztés] Lucianus

A színtársulatáltal előadott darabban, a Gonzago megöléséban Ő játszotta a Claudiusnak megfelelő szerepet

[szerkesztés] Úr (Lord)

Ő hívja meg Claudius nevében Hamletet a párbaj színhelyére és közölte vele anyja kívánságát, hogy az összecsapás előtt béküljön ki Laertesszel

[szerkesztés] További mellékszereplők

• Udvaronc (Gentleman)
• Százados (Captain)
• Első hajós (First sailor)

[szerkesztés] Történet

Egy hideg téli éjszakán két őrszem megpróbálja meggyőzni Horatiót, hogy látták a nemrég meghalt Hamlet király szellemét, amikor a szellem hirtelen megjelent. Horatio megpróbál kérdéseket feltenni neki, de a szellem tovaszáll. Ezután úgy döntenek elmondják a dolgot, a király ifjú fiának, Hamletnek.

Claudius, a király bejelenti, hogy a hivatalos gyászidőszak lejárt, valamint azt, hogy elveszi bátyja feleségét Gertrudot. Claudius és Gertrud megpróbálja meggyőzni Hamletet, hogy hagyjon fel búskomorságával és ne térjen vissza a Wittenberi Egyetemre. Hamlet megígéri, hogy megpróbál eleget tenni anyja kérésének. Éppen ellenérzéseiről monologizál, amikor Horatio és az őrszemek megzavarják és közlik vele a hírt a kísértetről.

Aznap este Hamlet beszél halott apja szellemével, aki fia elé tárja, hogyan mérgezte meg őt bátyja. Arra kéri fiát, hogy álljon bosszút haláláért. Hamlet megesküszik, hogy így tesz és társait is esküre szólítja fel, hogy hallgassanak arról, ami ott történt. Ezután úgy dönt, hogy nem fedi fel igazi célját és őrültséget színlel.

Ophelia beszámol apjának Poloniusnak, a király tanácsosának, arról, hogy Hamlet hogy látogatta meg őt megzavarodott elmével. Polonius ennek okát a szerelemtől való elragadtatásra vezeti vissza. Ezalatt Claudius megnyeri magának Hamlet két iskolatársát, Rosencrantzot és Guildensternt, hogy fedjék fel Hamlet őrültségének igazi okát. Polonius felvázolja Claudiusnak és Gertrudnak saját elméletét.

Hamlet barátságosan üdvözli Rosencrantzot és Guildensternt, de hamar rájön kétszínűségükre. Előadja elégedetlenségét, amit a világgal kapcsolatban érez, amire Rosencrantzn egy színtársulatot ajánl figyelmébe, akik nemsokára érkeznek. Hamlet egy szenvedélyes darabot kér tőlük.

Claudius is csatlakozik az előadás közönségéhez de előbb még Poloniussal elbújnak, hogy meglessék Opheliát és Hamletet. Hamlet miután azt hiszi egyedül van kínos helyzetén töpreng mindaddig, míg meg nem érkezik Ophelia. Hamlet megszidja őt elbizakodottságáért és azt javasolja vonuljon zárdába, ezzel nagyon megsértve a lányt. A király úgy dönt Angliába küldi Hamletet, de Polonius meggyőzi, hogy előtte engedje meg a királynénak, megpróbálni feltárni azt, hogy mi okozza Hamlet malankóliáját és furcsa viselkedést.

Hamlet irányítja az előkészületeket az előadásra. Az udvar összegyülik és az előadás elkezdődik, amikor a színpadon azt mutatják, ahogy a királyt megmérgezik, Claudius hirtelen felemelkedik székéből és távozik, amiből Hamlet számára világossá válik bűnössége.

Hamletet anyja hálószobájába hivatják. Úton anyjához észreveszi, ahogy Claudius imádkozik. Azon gondolkodik megkellene ölni apja gyilkosát. Hamlet bemegy anyjához, Gertrudhoz és felelősségre vonja mindazért, amit eddig tett. Polonius korábban elrejtőzött a kárpit mögé, Hamlet azt hívén, hogy a királyt öli meg leszúrja, de észreveszi, hogy valójában Poloniust gyilkolta meg.

[szerkesztés] Elemzések és kritikák

[szerkesztés] Vallásosság

A darab sok utalást tesz mind a katolikus, mind a protestáns vallásra, a két legjelentősebb vallási irányzatokra abban a korban. A Szellem azt mondja magáról, hogy a Purgatóriumban van ("...hogy visszatérjek gyötrő kénköves /Lángok közé"), valamint arról is szól, hogy az utolsó kenet feladása előtt távozott az élők sorából ("Nem gyónva, kenve, nem áldozva meg"). Ezek Ophelia temetésével, ami egyértelműen katolikus mind a dráma katolikus mivoltát erősíti. A kutatók közül vannak, akik a bosszúdrámákat katolikusoknak nevezik meg alapból, talán azért mert főleg katolikus országokban játszódnak, mint Olaszország és Spanyolország, amik mindig is katolikusságukról is híresek voltak. A protestantizmusra a fő példa Hamlet egyetemének helye: Wittenberg. Wittenberg főleg azért emlékezetes a történelemben, mert Luther Márton itt hírdette ki híres 95 tételét. A wittenbergi egyetem azért is érdekes mert Shakespeare életműve alatt összesen 2 egyetemet nevez nevén.

[szerkesztés] Hamlet késlekedése és a bosszú

A Hamlet révén öt apját vesztett fiú törtévetével ismerkedhetünk meg, mindőjük apját meggyilkolták. Ez az Öt fiú név szerint Hamlet, Laertes, Fortinbras és Pyrrhus valamint Brutus. Mindannyian máshogy néznek szembe a bosszúval, például Laertes gyorsan cselekszik, hogy elégtételt vegyen apja halálán, míg Fortinbra inkább megtámadja Lengyelországot, mint a bűnös Dániát, Pyrrhus csak egy pár pillanatig tétovázik mielőtt bosszút állna apján, Achillesen, Brutus pedig nem tesz semmit, apja megbosszulásáért. Hamlet tökéletesen egyensúlyozik ezen történetek között, nem cselekszik túl gyorsan, de nem is hagyja megbosszulatlanul apját.

Hamlet azon igyekszik, hogy bosszúra való vágya végre cselekvés formát önthessen, és a dráma nagy részét várakozással tölti nem pedig cselekvéssel. A kutatók számos elmélettel állták elő, hogy miért várt Hamlet oly sokat tette előtt, hogy megölje Claudiust. Egyesek azt mondják, azért várakozott mert úgy érezte, hogy ha megöli Claudiust akkor nem lesz különb mint ő. Phyrrus története, amit a színészek adnak elő az udvarban, Hamlet egy sötétebb oldalát mutatja (hajlamosság a gyilkosságra és gyors cselevés), egy olyan oldalt, ami Hamlet számára nem kívánatos. Hamlet sokszor rácsodálkozik azokra, akik gyorsan cselekednek, mint Laertes, aki hazajön, hogy bosszút álljon apján.

[szerkesztés] Előadások

Shakespeare a szerepet eredetileg Richard Burbage-nek, a The Lord Chamberlain's vezető színészének írta: egy embernek, aki rendkívűl jó memóriával rendelkezett a szöveg megtanulására és változatos érzelmek tudott megjeleníteni a színpadon. A Hamlet Shakespeare korában, negyedik volt a népszerűségi listán, csak a VI. Henrik első része, a II. Richárd és a Pericles előzte meg. Bár a történet jóval Shakespeare kora előtt játszódott, a Globe színházban mégis korabeli viseletben játszottak a színészek.

Restauráció és a XVIII. század

A restauráció korában újra elővették a Hamletet. Az első ismert amerikai színész, aki eljátszotta Hamlet szerepét ifjabb Lewis Hallam volt, az előadást a American Company's ban tartották 1759 -ben Philadelphia-ban

Az első ismert nő, aki eljátszotta Hamlet szerpét Sarah Siddons volt. 1748-ban pervade elkészítette a dráma orosz adaptációját, melyben Hamletre úgy fókuszál mint Claudius zsarnokságának ellenpontjára.

XIX. század

A században az amerikai előadások jelentős részét vezető angol színészek adták. Ezek között a neves színészek között volt Junius Brutus Booth, akinek híres volt Hamlet alaktása. Ő volt az apja Edwin Booth-nak és John Wilkes Booth-nak. Edwin szintén eljátszotta Hamletet, John Wilkes pedig meggyilkolta az amerikai elnököt, Abraham Lincolnt. Franciaországban Charles Kemble népszerűsítette Shakepeare-t, 1827-es Hamlet adaptációját olyan neves emberek tekintették meg mint Victor Hugo és Alexandre Dumas, aki főleg Harriet Smithson Ophelia megformálását méltatta, az örültségi jelenetben. Edmund Kean volt az első Hamlet, aki elhagyta a királyi csillogást és egyszerű fekete ruhában játszotta szerepét.

XX.század

[szerkesztés] Filmen

Első filmes megjelenése: 1900- ban Sarah Bernhardt szereplésével, egy öt perces film a vívó jelenetből. A film még természetesen néma volt, a zenét és szöveget egy fonográfról játszották a képek alá. 1907, 1908, 1910, 1913 és 1917-ben is készültek némafilmes változatok. 1920-ban Asta Nielsen játszotta el Hamletet, nőként, de férfinak álcázva magát.

Laurence Olivier 1948-as film noir-jával elnyerte a legjobb férfi szereplőnek és a legjbb filmnek járó Oscar-díjat. Ez a film volt Olivier második filmje rendezőként, és a második 3 Shakespeare adaptációjából. A film egyik érdekessége, hogy a Gertrudot alakító színésznő, Eileen Herlie 28 éves volt, míg a fiát, alakító Olivier 41, és Oliver volt Hamlet apja szellemének hangja is. A filmet 1948. május 4-én mutatták be Angliában, az USA-ban pedig 1948. szeptember 29-én. A film 155 perc hosszú.

Grigorij Kozincev 1964-es filmje, egy orosz adaptáció Borisz Paszternak fordítása alapján.

Franco Zeffirelli 1990-es filmjében Mel Gibson játszotta a címszerepet, Glenn Close Gertrude szerepét, Alan Bates Claudiusét és Helena Bonham Carter Ophelia szerepét játszotta. S bár a szöveget jócskán megritkították, a húzónevek miatt nem lett kudarc.

Kenneth Branagh a 1996-os Hamlet adaptációjában a rendezés mellett egy főszerepet is elvállalt. Zeffirelli filmmel szemben ez mindenben megegyezett az eredeti művel egyetlen szót sem hagytak ki, így a film közel négy órásra sikerült. Branagh a filmet a viktoriánus korba helyezte és a Blenheim kastély (Blenheim Palace) lett Helsingőr vára. A filmet kiegészítették olyan elemekkel is (visszatekintésekkel), ami az eredetiben nem szerepelt, például Hamlet és Ophelia szexuális kapcsoaltával vagy Hamlet Yorickhoz való ragazkodásával. Hírességekben is bővelkedett a film: Hamlet szerepét maga Branagh, Opheliat Kate Winslet, Marcellust Jack Lemmon, a színészkirályt Charlton Heston, Rajnaldot Gérard Depardieu Osrickot pedig Robin Williams játszotta.

Michael Almereyda 2000-ben készült adaptációjának színhelye napjainka Manhattan-je, a címszerepet Ethan Hawke játszotta. Hamletből tanuló lett, Claudiusból pedig a Denmark Corporation elnők-vezérigazgatója lett, aki bátyja megölésével szerezte meg a vállalatot.

[szerkesztés] Magyarországon

A Hamlet legismertebb fordítása Arany Jánostól származik. De nem ez volt az első. Kazinczy Ferenc fordította le magyarra, ami az első teljes Hamlet-fordítás volt. Ez a fordítás a német Schröder munkáján alapult. De Kazinczy lényegesen átalakította, nemcsak a szöveget, hanem a műfajt is; ugyanis a drámát átültette prózába, hosszúságán is módosított; jelentős részeket vágott ki a közepéről és a végéről. Mindemellett a történet végét se hagyta meg eredetiben, ugyanis Hamlet a Kazinczy-féle fordítás végén nem halt meg, hanem elfoglalta jogos örökségét, Dánia trónját. A Kazinczy által fordított Hamlet első magyarországi bemutatója 1793. november 23-án, Kolozsvárott volt, Erdélyi Magyar Színjátszó Társaság előadásában. 1798-ban Debrecenben, majd 1810-ben Pesten volt bemutatója.

1890. november 21-én volt az első szegedi bemutató. A címszereplőt Molnár, Opheliát Arady Ida, Poloniust maga a hajdani direktor, Makó Lajos játszotta.

[szerkesztés] Fordítások listája

Az elveszett, illetve nem teljes fordítások mellett többen is lefordították magyarra a Hamletet:

• Kazinczy Ferenc (prózai fordítás: 1790, verses: 1814)
• Vajda Péter (1838) (az első verses fordítás)
• Arany János (1867)
• Zigány Árpád (1899)
• Telekes Béla (1905)
• Szabó T. Attila (1929)^[1]
• Eörsi István (Hamlet – Egy dán királyfi tragédiája, 1983; In: Öt Shakespeare-dráma, 1999)^[2]
• Mészöly Dezső (Hamlet, dán királyfi. Arany János másfél száz sorát felhasználva, 1996)
• Nádasdy Ádám (Hamlet dán herceg tragédiája, 1999. október, Színház melléklet)

[szerkesztés] Bibliográfia

• Hamlet, Prince of Denmark. Phillip Edwards, ed., Cambridge, 1985, 2003. (New Cambridge Shakespeare)
• Hamlet. G.R. Hibbard, ed., Oxford, 1987. (Oxford World's Classics)
• Hamlet, The Texts of 1603, 1604, and 1623. Ann Thompson and Neil Taylor, eds, 2 vols, Thompson Learning, 2006. (The Arden Shakespeare, Third Series)
• Brown, John Russell, Hamlet: a guide to the text and its theatrical life. Palgrave Macmillan, 2006. (Shakespeare Handbooks)
• Chambers, E. K. The Elizabethan Stage. 4 Volumes, Oxford, Clarendon Press, 1923.
• Crystal, David, & Ben Crystal, The Shakespeare Miscellany. New York, 2005.
• Dawson, Anthony B., Hamlet. Manchester University Press, 1995. (Shakespeare in Performance)
• Duthie, G. I., The "Bad" Quarto of "Hamlet," A Critical Study, Cambridge University Press, 1941.
• Eliot, T.S., ‘Hamlet and his Problems’, in The Sacred Wood: Essays in Poetry and Criticism. Faber & Gwyer, 1920.
• Foakes, R. A., Hamlet versus Lear. Cambridge University Press, 1993.
• Halliday, F. E., A Shakespeare Companion 1564-1964, Baltimore, Penguin, 1964.
• Lennard, John, Shakespeare: Hamlet. Humanities-Ebooks, 2007. (Literature Insights)
• Pennington, Michael, Hamlet: A User’s Guide. Nick Hern Books, 1996.
• Tomm, Nigel Shakespeare's Hamlet Remixed. BookSurge, 2006.
• Wilson, John Dover, The Manuscript of Shakespeare's Hamlet. 2 Volumes, Cambridge, 1934.
• – What Happens in Hamlet. Cambridge University Press, 1935, 1959.
• Tótfalusi István- Ki kicsoda Shakespeare műveiben, Anno könyvkiadó
• András Kiséry (1996): Hamletizing the Spirit of the Nation. Political Uses of Kazinczy’s 1790 Translation. In: Holgar Klein–Péter Dávidházi (szerk.): Shakespeare and Hungary. (A Publication of the Shakespeare Yearbook, Volume 7.) 12.
• [1] Shakespeare nevezetesebb drámái

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Saxo Grammaticus legendája
• Hamlet musical dalszövegei
• [2]
• A Hamlet magyarországi bemutatója
• A Hamlet szegedi története röviden
• Holmi: Géher István: A magyar „Hamlet”: Arany János furcsa álcája
• Ungvári Zrínyi Ildikó: Maga a víz – Esszé a fordított Hamletről (A remekmű jelmeze)
• Hamlet a Krétakör előadásában (hamlet.ws)

[szerkesztés] Jegyzetek