Hórusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Hórusz
egyiptomi hieroglifákkal

Hórusz az egyiptomi istenek fő alakjai közé tartozik. Embertesttel és sólyomfejjel ábrázolták. Kultusza igen hosszú ideig fennállt, mialatt alakja sok változáson ment keresztül, és sok néven vált ismertté. A „Horus” névváltozat görög eredetű, amely az egyiptomi Heru/Har nevet reprezentálja. A Hórusz szeme szimbólum az egyiptomiaknál az erő jelképe volt. Az egyiptomi panteonban Hórusz Ozirisz és Ízisz fia, az Ozirisz-Ízisz mondakör harmadik jelentős tagja. A róla alkotott elsődleges elképzelés szerint az ég hatalmas ura. A magasban szárnyaló sólyom a megtestesítője. Az egész eget átfogó madár szemei a hold és a nap, szárnyai átölelik az egész földet. Erre mutat az egyiptomi kultikus tárgyú ábrázolásban általános művészeti sémává vált szárnyas napkorong, ez egyben a nappal való kapcsolatára is utal. Az uralkodót megszemélyesítő gizehi szfinxet Harmahisznak, a horizonton levő Hórusznak nevezték. A fáraó magát is Hórusznak nevezi, ennek az istennek földi megtestesítője; hatalmát is erre alapozza. A IV. dinasztiabeli Khefrén fáraó dioritszobra fejezi ki a legművészibben ezt a gondolatot: a trónon ülő fáraót szárnyaival védőleg öleli át a vele szinte egybeolvadó sólyomistenség. Hóruszt, az istenkirályt az egyiptomiak kettős koronás, sólyomfejű férfi alakban mintázták meg, s mint aki az ifjúság istenének szerepét is betölti, az egyiptomi ifjúságfürttel és szájához illesztett ujjal ábrázolták. A Hórusz-gyermek vagy anyjának ölében, vagy egymagában, vagy különböző állatokon állva, vagy ülve jelenik meg. Anyjának varázsereje s a benne megtestesülő égi hatalom és ifjúi erő együtt hathattak közre abban, hogy kultusza a legszélesebb körben elterjedt. Tisztelete végigvonul az egyiptomi kultúra minden korszakán, kultuszhelyei az ország egész területén és Núbiában is megtalálhatók. Ezek közül a legjelentősebbek: Hierakónpolisz, Edfu, Letopolisz, Momemhisz.

Hórusz szobor Edfuban

[szerkesztés] A mítosz

A gyermek Hóruszt, akit csecsemőkorában Hathor tehén táplált, megmarta egy skorpió, amikor a Nílus nádasában játszott. A hazatérő Ízisz elkeseredetten fohászkodik testvérével, Nephtüsszel Ré istenhez kisfia élettelen teste mellett. A nap-bárka megáll a fényes egekben. Ré isten sietve elküldi Thot istent a földre, s az íbiszfejű istenségnek - minden titkos tudását latba vetve - sikerül életre keltenie Hóruszt. A fiú a mocsárvidéken, Széth elől bujkálva sólyomként nő fel viszontagságok közepette. Mikor már ifjonti ereje teljében járt, Ozirisz rövid időre visszalátogatott a földre, s felfegyverezte fiát és megtanította neki a kemény harc technikáját. Hórusz gyorsan tanult, hisz égett a vágytól, hogy bosszút álljon apja gyilkosán. E bosszúálló harcról szól Hórusz és Széth története.

[szerkesztés] Hórusz a király

Miután Hórusz jogara alatt a legenda szerint Egyiptom eggyé lett, az I. dinasztiát alapító és Alsó- és Felső-Egyiptomot egyesítő Ménész fáraó is Hórusztól származtatta magát. Több mint háromezer éven át az egyiptomi történelem dinasztiái Hórusz örököseienk tartották magukat. Így Egyiptom királyát számos más címe között a "két föld ura" titulus is megillette. Az egyiptomiak a fáraók hatalmának elismeréseként is, mélyéges tiszteletet éreztek Hórusz iránt, amivel csak a Széthtől való rettegésük vetekedhetett.

[szerkesztés] Lásd még

Hórusz-fiak

[szerkesztés] Források

Mitológiai ÁBÉCÉ. Gondolat 1978. ISBN 963 280 610 7
Alain Quesnel: Egyiptom: Mítoszok és legendák. Gulliver Kiadó 1991. ISBN 963 7447 32 6
Magyar Nagylexikon 9.kötet. Magyar Nagylexikon Kiadó 1999.