Széth
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Széth, Szit vagy Szitu isten az egyiptomi mitológiában, Geb és Nut fia, Ozirisz, Ízisz és Neftisz testvére, s Ozirisz gyilkosa. Állat alakú istenség (az állatfaj nem azonosítható), a görögök Tüphónnal azonosították. Rendszerint emberalakban, de mindeddig azonosítatlan állat fejével jelenítették meg, azonban előfordult tisztán állatalakban is.(Főleg disznó, okapi, és szamár alakban.) A kutyára emlékeztető testű, szögletes fülű, villás végű farokkal ábrázolt Széth-állat valószínűleg kitalált, mítikus lény. Születésének napja, a 3. epagomenális nap szerencsétlen napnak számított az egyiptomi naptárban. Születésének helye a vallási szövegek szerint az Ombosz-Nagada régió. A Piramisszövegek 205. mondása szerint úgy jött a világra, hogy durván kihasította magát anyja, Nut testéből. Eredetileg a sivatag istene volt, akit hamar a zűrzavarral és a pusztítással kapcsoltak össze. Széth az egyiptomi mitológiában a "szükséges rossz", az ellenpont, ami nélkül a jó sem létezhetne. Azzal, hogy Oziriszt megölte, a gonoszság megtestesítőjévé vált, mégis harcossága és ereje révén Hórusz (Alsó-Egyiptom) mellett, Felső-Egyiptom védőistene lett, akinek segítségét Ré napisten is igénybe vette az Apóphisz (kígyó) elleni harcban, s megmentette Rét.
Megítélése az egyiptomi történelem során ellentmondásos volt. A középbirodalom időszakában a királyi hatalom oltalmazójának tartották. Kultuszának csúcspontját a XIX-XX. dinasztia kora jelenti, később mitológiai jelentősége háttérbe szorult, és régebbi ábrázolásait szándékosan tönkretették.
Fő kultuszhelyei: Ombosz, Avarisz, Per-Ramszesz és a Nyugati-sivatag oázisai.
[szerkesztés] Források
Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó 2003.
Pintér Zoltán: Mitológiai kislexikon. Szalay Könyvkiadó és Kereskedőház KFT 1996.
- Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap