Görgei Artúr
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Görgei Artúr (sz. Görgey; Toporc, 1818. január 30. – Visegrád, 1916. május 21.) 1848–49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, a szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére. Nevét 1848-tól írta „Görgei”-nek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Születésétől 1845-ig
Görgey Artúr 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, elszegényedett nemesi családban. Nehéz gyermekkora volt, nagyanyja megszakított minden kapcsolatot a családdal, mert édesapja, Görgey György rangon alul nősült, a lőcsei, polgári származású Perczián Erzsébetet vette el feleségül, ezek mellett állandó anyagi gondok is nehezítették a család helyzetét. Tanulmányait Késmárkon kezdte, majd 1832 és 1836 között a tullni katonai akadémia hallgatója lett. 1836-ban a cs. kir. 60. gyalogezred hadapródja lett. 1837-ben előléptették hadnaggyá, majd a nemesi testőrséghez került – épp nála nyolc évvel idősebb bátyja, Görgey Ármin helyére (ő is részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban). 1842-ben a Nádor-huszárokhoz került főhadnagy rangban. A kemény szolgálati évek kemény férfivá edzették Görgeyt. Katonáskodása alatt feléled benne a nemzeti érzés, újra gyakorolni kezdte anyanyelvét. 1843-ban eljegyezte Medgyaszay Friderikát, egy bécsi magyar nagykereskedő lányát, ám akkoriban a katonák csak egy bizonyos rang fölött, kaució ellenében nősülhettek, ezért Görgey 1845. július 31-én kilép a hadseregből, és ősztől Prágában kezdett vegyésztanulmányokat.
[szerkesztés] 1845-től 1848. május 26-ig
Görgey ősszel már a prágai egyetemen tanult vegyészetet, Josef Redtenbacher vegyészprofesszor tanítványaként. Élete rövid válságba jutott, igen sanyarú körülmények között kényszerült élni (eladott lovának, és egyenruhájának árából tartotta fenn magát), menyaszonya felbontotta az eljegyzést. A bajból professzora segítette ki, aki tisztes ösztöndíjat, és lakást biztosított Görgeynek. Jól végezhette tanulmányait, mert Redtenbacher a lembergi egyetem tanársegédévé szerette volna tenni. Fordulópont életében 1847 novembere, amikor utolsó élő nagybátyja, Görgey Ferenc elhunyt, és reáhagyta toporci birtokát. Görgey kapva kapott az alkalmon, részint magyar nyelvtudását csiszolni tudta volna, részint pedig kémiai tanulmányainak eredményeit a mezőgazdaságban kívánta érvényesíteni. Nem egyedül kívánt visszatérni Toporcra: még Prágában, Redtenbachernél megismerkedett Adéle Aubouinnal, akinek 1848 januárjában megkérte a kezét. Ezév március 30-án esküdtek egymásnak hűséget a prágai evangélikus templomban. A toporci élet nem tartott sokáig, még befejezte szakdolgozatát („A kókuszolaj szilárd és folyékony zsírsavai”), amit el is küldött Redtenbachernak. A dolgozat több szaklapban is megjelent, ám a sors fintoraként csak klagenfurti száműzetésében kapta kézhez a pénzt. Ezidőben volt névváltoztása is, a nemesi Görgey helyett ezentúl a Görgei alakot használta, bátyjával ellentétben élete végéig. A március 15-i események hírei komolyan foglalkoztatták, a kormány május 17-én, a honvédség megszervezésére kiadott felhívására nem sokkal később Pestre utazik, és jelentkezik a hadseregbe. Mint volt huszár főhadnagyot, századosként osztják be, a Győrött szervezedő 5. honvédzászlóaljba.
[szerkesztés] A forradalom, és a szabadságharc alatt
[szerkesztés] Előzmények, és az őszi hadjárat
1848 május 26-án Toporcról felment Pestre, ide hívta a kormánynak a honvédség szervezéséről szóló szózata és az a május 17-i felhívása, mely felszólítja a kilépett katonatiszteket, hogy álljanak be az új hadseregbe. Görgei mint volt (huszár) főhadnagyot honvéd századosi ranggal(1848. június 9-i hatállyal) osztják be a Győrött szerveződő 5. honvédzászlóaljba.
1848 júliusában berendelték Batthyány Lajos miniszterelnök katonai irodájába (katonai) titkárnak (Ivánka Imre mellé), majd az Országos Nemzetőrségi Haditanács (ONHT) fegyverfelügyelői osztályának titkára lett (Szabó Imre) mellett), Konstantinápolyba majd Szmirnába kellett utaznia hogy fegyvereket vásároljon, majd július 20-án Bécsújhelyre kellett mennie gyutacsokért, majd Prágába csappantyúkért.
1848 augusztus 27-én Görgei javaslatot tett Batthány miniszterelnöknek egy lőkupakgyár felállítására, hogy a magyar haderő tragikus lőszerhiányán segítsen. Őt tették volna meg a gyár igazgatójává, de aztán katonai tapasztalatai miatt inkább a harcoló alakulatokhoz osztották be. Az országban ugyanis 1848. augusztus második felétől sorra alakultak a nemzetőr zászlóaljak, amelyeket augusztus 27-én a miniszterelnök rendelete négy nagy kerületi táborba (Pápa, Vác, Arad, Szolnok) vont össze.
1848 augusztus 27-én nevezték ki honvédőrnaggyá, majd a tiszainneni önkéntesen mozgó nemzetőrség parancsnokának Szolnokra, ahová kilenc vármegyéből irányították az újoncokat. Állomáshelyét szeptember 13-án foglalta el, szervező munkáját az események alig tíz napra korlátozták. szeptember 23-án Batthyány Szolnokról Csepel szigetére rendelte, hogy akadályozza meg Jellasics, Roth és Philippovics tábornokok csapatainak egyesülését, majd 1848. szeptember 26-án a Dunáninneni népfelkelés főparancsnokává nevezték ki. 1848. szeptember 29-én előőrsei elfogjtk a két Zichy testvért (Ödönt és Pált), akik Jellasicsnak kémkedtek. Görgei a rögtönítélő bíróság elnökeként Ödönt felakasztatta, Pál ügyét pedig átadta a polgári bíróságnak. Ezzel a tettével (először és utoljára akasztottak fel arisztokratát a szabadságharc alatt) hívta fel magára Kossuth és az ország figyelmét.
Az 1848 szeptember 29-i pákozdi csatában nem vett részt.
1848 október 2-án Móga János fővezér Perczel Mór nemzetőr ezredes alárendeltségében az Ercsinél gyülekező 5. hadoszlop parancsnokává nevezte ki (jogellenesen, mert Batthyány Lajos miniszterelnök szeptember 25-i rendelete szerint, Görgei a parancsnokságot csak egy öregebb sorezredbeli (honvéd) tisztnek adhatta át, nemzetőrnek nem). Perczel az előcsapat (2 gyalog- és 2 lovasszázad, 1 üteg) vezetésével bízta meg.
1848. október 4-én Tác helységig vonult, és megütközött két század horvát határőrrel, majd éjjel Soponyánál ismét szétugrasztotta őket. Amikor elvágta visszavonuluk útját, az ellenséges alakulat parancsnoka, Haas százados ezer emberével letette a fegyvert. Amikor Philippovics tábornok értesült elővédjének sorsáról, megpróbált Ozora felé menekülni, és csapatainak teljes bekerítését október 7-én csak Perczel késése akadályozta meg: a horvát csapatokat észak felől Perczel, dél felől a Csapó Vilmos vezette tolnai népfelkelés, keletről Görgei zárta körül.
1848 október 7-én honvédezredessé kinevezték ki. Ebben a rangban Móga János tábornok seregében ahol az elővéd dandár parancsnoka lett. október 11-én Kossuth Lajos és Madarász László október 15-i hatállyal honvéd tábornokká (vezérőrnaggyá) nevezte ki, majd október 28-án október 20-i hatállyal ismét kinevezték tábornokká. (Görgei október 11-i kinevezése alapján rangidős volt, később azonban nem ezt tekintették mérvadónak, hanem október 28-i kinevezését.)
Az 1848 október 30-i schwechati csatában a magyar hadak centrumának volt a parancsnoka. Csapatainak nagy része tapasztalatlan nemzetőrökből és népfelkelőkből állt, akik az ágyútűztől és a gyors visszavonulástól megijedtek és tömegesen megfutottak.
1848 november 1-én lett a feldunai hadsereg fővezére. A Schwechatnál megvert és Köpcsénybe visszavonult sereget Győrnél kívánta összevonni, átszervezni és pihentetni, de Kossuth kívánságára határvédelemre rendezkedett be. Igaztalanul megpróbálták őt okolni Perczel móri csatavesztéséért, jóllehet mindent megtett a siker érdekében: fedezte a fővárosba vezető utakat, és különítményt is indított Perczel megsegítésére.
A móri vereség után az országgyűlés december 31-én tárgyalásokat kezdett Windisch-Grätz-cel, és feladta Pestet.
December 31-én Görgei levelet kapott, hogy csapatait a Buda előtti első védelmi vonalba vonja össze, vállaljon csatát, de gondoljon a sereg megmentésére és Buda-Pest kímélésére is.
A Promontoron tartózkodó Görgei annyira felháborodott a katonai szempontokat figyelmen kívül hagyó, a vezér meghallgatása nélkül hozott végzésen, hogy másnap Pestre ment. Kossuthot már nem találta ott, ezért rávette a hadügyminiszter helyettesét (Vetter tábornokot), hogy hívjon össze haditanácsot az említett végzés katonai felülbírálására.1849. január 2-án a haditanács hatálytalanította Kossuth parancsát, és a Görgei által javasolt haditervet fogadta el.
Január 5-én Görgei serege Vácra ért. Itt adta ki Görgei nevezetes kiáltványát, amelyben ragaszkodott a szentesített, 1848-as törvényekhez, és ellenezte ezek túllépését. A kiáltvány célja az volt, hogy az ingadozó tiszteket visszaszerezze a feldunai hadsereg számára, és ezt a célját el is érte. Vácott a kormány rendeletére Görgei serege a VII. hadtest nevet vette fel. 1848. január 5-én a feldunai hadtest négy hadosztályból (Aulich Lajos, Kmety György, Piller János, Guyon Richárd) és egy önálló hadoszlopból (Simon András) állt; összesen mintegy 12-13 000 fővel (17 gyalogászlóalj, 23 lovasszázad, 72 ágyú).
[szerkesztés] Téli hadjárat
A hadművelet célja az volt, hogy elvonja az osztrák főerőt a Tisza vonalától, a felvidéki bányavárosok felé (a kormány ezidőbenDebrecenben tartózkodott) és egy, megerősödött hadsereggel térjen vissza a küzdelembe. E cél elérését minden nagyobb ütközet veszélyeztette, ezeket tehát végig kerülnie kellett. A haditerv sarkpontja az a kérdés, vajon üldözik-e őt a császáriak vagy egyenesen Debrecen ellen vonulnak. Görgei felső-magyarországi hadművelete három részre oszthatató : az első magába foglalja Lipótvár felmentését, a második a bányavárosokba való kitérést és a hadtest egy hétig tartó pihentetését, a harmadik menet a Szepességbe és innen Eperjes-Kassa környékére.
Windisch-Grätz teljes erővel jóllehet csak két hétig követte, üldözését a cs. kir. mellékerőkre bízta, de ez az időnyereség lehetőve tette Perczel számára, hogy újjászervezze hadtestét. Az osztrák parancsnokságnak eleinte fogalma sem volt attól, hogy Görgei mit tervez (tartottak attól, hogy Görgei Bécs, ill. Olmütz felé fordul), ezért jelentős erőket hagytak Budapesten, és környékén, ill. a morva határon. Mire rájöttek, hogy mit tervezett, Görgei már időt nyert. Az üldözőkkel háromszor bocsátkozott ütközetbe, Szélaknánál, és Hodrusbányánál vereséget szenvedett, a Branyiszkói-hágónál Guyon Richárd csapatai viszont kierőszakolták az áttörést. Jóllehet Lipótvárat nem sikerült felmenteni és a bányavárosokban sem tudtak sok időt tölteni, Görgei hadjárata stratégiai szempontból sikeres volt: az így nyert idő alatt sikerült megszilárdítani a Tisza melletti magyar ellenállás vonalát. A kormány 1849. februárjában Dembinski Henryket nevezte ki fővezérnek.
[szerkesztés] Tavaszi hadjárat
A február 26-27-i kápolnai vereség idézte elő a tisztikarban a „tiszafüredi zendülést”: Dembinskit elmozdították parancsnoki tisztségéből, és Görgeit akarták megtenni fővezérnek.
1849. március 8-án Vetter Antal tábornokot nevezték ki fővezérnek.
Március 9-én Görgei a téli hadjárat sikeréért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát.
1849. március 30-án Kossuth (Vetter Antal betegsége idejére) ideiglenes fővezérnek nevezte ki Görgeit.
1849. április-május – a dicsőséges tavaszi hadjárat:
- Hatvannál (április 2.),
- Tápióbicskénél (április 4.),
- Isaszegnél (április 6.), majd
- Vácnál (április 10.) és
- Nagysallónál (április 19.)
sorozatos csapásokat mért a császári főseregre.
Április 26-án felmentette Komáromot az ostromzár alól.
Május 21-én, 17 napos ostrom után bevette Buda várát, majd a seregparancsnokság mellett átvette a hadügyminisztérium igazgatását is.
1849. május 27-én kinevezték altábornaggyá. Egyúttal megkapta a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályát is (ezt rajta kívül csak Bemnek adták meg), de egyik jutalmat sem fogadta el.
[szerkesztés] Nyári hadjárat
Június közepén (június 16., 20-21) több támadást indítot a Vág mentén, ezek azonban a megígért újoncok (10–12.000 fő) hiánya és az immár orosz csapatokkal megerősített osztrákok túlereje miatt kudarccal végződtek.
Haynau ellentámadása a győri csata (június 28.) után Komárom falai alá szorította vissza seregét. A július 2-án Komáromban vívott csatában egy huszárroham élén súlyos fejsérülést szenvedett, ezért a hadsereg vezetését ideiglenesen (július 2-11) Klapka Györgynek adta át.
Július 1. – Kossuth levélben (egy tévedés miatt) leváltotta a Görgeit a fővezérségről, és a fővárosba rendelte, hogy vegye át a hadügyminisztérium vezetését. Az új fővezér Mészáros Lázár lett.
Július 4. – Görgei a kormányhoz írt levelében lemondott a hadügyminiszterségről, és bejelentette, hogy a hadseregnél kíván maradni.
Július 4. – a feldunai hadsereg memorandumban kért Kossuth Lajos kormányzót, hogy hagyják meg Görgeit a hadsereg élén.
Július 5. – a minisztertanács újra Görgeire ruházta a hadsereg parancsnoki tisztét.
Július 6. – a Komáromban tartott haditanács Görgei el fogadta tervét, hogy július 9-én kíséreljék meg az áttörést.
Július 11. – a második komáromi csata, (Klapka György vezetésével).
Kossuth többszöri sürgetésére Görgei július 13-án elhagyta Komáromot, hogy a magyar seregtestek gyülekezőhelyéül kijelölt Szeged–Maros vonal felé vonuljon, de Vácnál azonban már cári csapatok állták útját. Véres utóvédharcokkal (július 15., 23., 25-26., 28. és augusztus 2.) nagyjából a téli hadjárat útvonalát megismételve Tokajig vonult, majd a Tiszán átkelve, Nyíregyháza és Nagyvárad érintésével érkezett Aradra.
A temesvári vereség (augusztus 9.) után Kossuth 1849. augusztus 11-én ráruházta a katonai és a polgári tejlhatalmat. (A temesvári csata erőviszonyai: magyar IV. hadtest + III. hadosztály, kb. 60 000 fő, osztrák II. hadtest + (orosz) I. hadosztály + három kisebb egység, kb. 30 000 fő. Ebben a döntő ütközetben Görgei és serege nem vett részt.)
1849. augusztus 11-én az aradi haditanács (kb. 80 fő) kimondta a fegyverletételt. Görgei a határozathozatal idejére elhagyta a termet („kötelezve magam, hogy határozatuk értelmében fogok cselekedni”).
1849. augusztus 13-án a magyar fősereg (29 889 fő) a szőlősi mezőn (Világos mellett) feltétel nélkül letette a fegyvert az orosz hadsereg előtt.
[szerkesztés] Világostól haláláig
1849. szeptember 11-én írta meg Kossuth híres vidini levelét, amelyben árulónak nevezte Görgeit. 1849. szeptember 11. – 1867. november 3. között az ausztriai Klagenfurtban internálták. 1850-ben született leánya, Berta majd 1855-ben fia, Kornél. 1858-ban átköltözött a szomszédos Viktringbe. 1852-ben írta meg emlékiratait, de azokat Magyarországon csak 1911-ben adták ki.
- 1862. március – memoranduma III. Napóleon francia császárhoz;
- 1867. február – első memoranduma Deák Ferenchez;
- 1867. május – második memoranduma Deák Ferenchez.
A memorandumokat Ivánka Imre országgyűlési képviselő kérésére írta, hogy előkészítsen egy törvényjavaslatot a „Magyar véderő szervezéséről” címmel.
- 1867. május 29. – Nyílt kérelem Kossuth Lajoshoz, „ne szédítse újra el ezt a szegény, már annyit szenvedett népet, amidőn ez – alig kijózanodva – ma már nem Önt többé, hanem Deák Ferencet akarja követni.”
- 1884-ben Klapka György és több száz honvédtiszt olyan memorandumot írt alá, amelyben nem tekintik Görgeit hazaárulónak.
- 1916. május 21-én, (Buda bevételének napján) halt meg Visegrádon.
[szerkesztés] Görgey Artúr végrendelete
Végrendeletét[1] halála előtt 24 évvel, 1892. május 18-án írta meg[2]. Utolsó akaratát később sem változtatta meg. Egyedüli örökösévé sógornőjét, a történetíró Görgey István feleségét, Dedinszky Arankát tette meg, annak ellenére, hogy Aubouin Adéle-tól született gyermekei még éltek. Gyermekei, Görgey Berta és Görgey Kornél a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvében foglaltak alapján elfogadták atyjuk végrendeletét, és még a törvényesen nekik járó kötelesrészről is lemondtak, ezért az egész hagyaték, Görgey Istvánnét illette.
[szerkesztés] Emlékezete
Tiszteletére a Budai Várban bronz lovas szobrot állítottak fel 1935. május 21-én a Bástya sétány végében, a prímás bástyán. Ezt a szobrot ifj. Vastagh György alkotta. A szobrot a II. világháborúban találat érte, az 1950-es években a Sztálin szobor öntéséhez felhasználták a bronzanyagát. Az eredeti szobor pontos másolatát Marton László készítette el 1997-ben. Most a Fehérvári bástyán látható az Országos Széchenyi Könyvtár és a Dísz-tér közelében.
- Görgey Artúr portrészobra ifj. Szlávics László alkotása 1992-ben került felállításra a Honvédelmi Minisztérium előcsarnokában.
Miskolcon és Budapesten is utca viseli a nevét.
[szerkesztés] Művei
- Über die festen, flüchtigen, fetten Säueren des Cocusnussöles. Wien, 1848. (Különnyomat a Sitzungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften; 40 p. frttal jutalmazott munka. Egyidejűleg a Liebig, Annalen der Chemie und Pharmacie cz. folyóiratban is.)
- Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849 Leipzig, 1852. Két kötet; (angolul London, 1852., olaszul Torino, 1852., svédül Stockholm, 1852. Magyarul megjelent 1911-ben. (Fordította Görgey István) Kmety György birálata: London 1852, németül.)
- Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években, Franklin, Budapest, 1911.
- Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben, sorozat: Pro memoria, Európa Kiadó, Budapest, 1988, ISBN 9630746212
- Gazdátlan levelek, Pest, 1867. (németül Lipcse, 1867.)
- Mit köszönünk a forradalomnak?, Budapest, 1875. (Névtelenül.)
[szerkesztés] Irodalom
- Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története, Budapest, 1936. Átdolgozott, bővített kiadása: Osiris-Századvég, Budapest,1994
- Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben; Európa Könyvkiadó Budapest, 1988 (A korábbi fordítást átdolgozta, valamint a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Katona Tamás).
- Csiffáry Gabriella: Kossuth Lajos és Görgey Artúr végrendelete (Új Forrás, 2005, 5. szám) (elektronikus változat)
[szerkesztés] Alakja a szépirodalomban
- Féja Géza : Visegrádi esték (regény)
- Illyés Gyula: Két férfi (regény, 1950)
- Illyés Gyula: Fáklyaláng (dráma, 1957)
- Móricz Zsigmond: Görgey Artúr [1]
- Németh László: Az áruló (történelmi dráma, 1954)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Magyar Életrajzi Lexikon
- jelesnapok.hu
- Görgei Artúr bronz lovas szobra a Budai Várban
- Múlt-Kor Történelmi Portál cikke Görgey halálának 90. évfordulója alkalmából
- elmebajnokság.hu
- diákhonlap Görgeyről
- Kacziány Géza: Görgei, történelmi tanulmány, 1915.
- Magyar Vegyészek Arcképcsarnoka, KFKI
- Szentgyörgyi István: A kémikus Görgey (Orvostörténeti Közlemények, 1998)
- Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban (ISBN 9631401944)
- A Szabadságharc katonai története (szerk.: Bona Gábor, ISBN 9633273013)
- Magyarország hadtörténete (szerk.: Liptai Ervin, ISBN 9633263379) I. köt.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ A végrendeletet Budapest Főváros Levéltára őrzi, első közreadója Csiffáry Gabriella főlevéltáros (Új Forrás, 2005/5. szám)
- ^ Feltehetően Klapka György ebben az évben bekövetkezett halála miatt döntötte el, hogy végrendeletet ír
Szlávics,