Fado
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A fado melankolikus zenei műfaj, egy énekes (fadista) adja elő egy portugál gitár (guitarra) és egy spanyol gitár (violão) kíséretével. Hazája Portugália, kialakulása az 1820-as évekre tehető.
A fado életérzése a portugál saudade szóval jellemezhető, amely egyszerre jelent vágyakozást, nosztalgiát, szomorúságot, fájdalmat, de egyben a szerelem és a boldogság lehetőségét is. A fado szó etimológiailag a latin fatum, 'sors' szóval van kapcsolatban. Valószínűleg afrikai rabszolgák és portugál tengerészek hagyományos zenéjéből formálódott, arab hatással. Más elképzelések szerint a brazil lundum és modinha stílusokból jött létre.
Két stílusváltozata él: a populárisabb, szórakoztatóbb lisszaboni és a kifinomultabb coimbrai. Előbbi az első ismert fadoénekes, a 19. század első felében élt Maria Severa művészetéből alakult ki; utóbbi pedig az 1920-as, 30-as években, az addigi fado erőteljesen stilizált változataként, Artur Paredes és fia, Carlos Paredes gitárművészek keze alatt.
A műfaj legismertebb előadója Amália Rodrigues (1920–1999) volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A fado legjelentősebb alakjai
[szerkesztés] Lisszaboni fado
- Ada de Castro
- Alexandra
- Alfredo Marceneiro
- Amália Rodrigues
- Ana Moura
- António Menano
- Berta Cardoso
- Camané
- Carlos do Carmo
- Carlos Macedo
- Carlos Zel
- Cristina Branco
- Dulce Pontes
- Fernanda Maria
- Fernando Maurício
- Hermínia Silva
- Joana Amendoeira
- Lucília do Carmo
- Madredeus
- Maria Leopoldina Guia
- Mariza
- Mísia
[szerkesztés] Coimbrai fado
- Artur Paredes
- Carlos Paredes
- Edmundo Bettencourt
- José Afonso
- Adriano Correia de Oliveira
- Luís Goes
[szerkesztés] Gitárművészek
- Artur Paredes
- Carlos Paredes
- Carlos Chainho
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
