Esztergom-Kertváros
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 .PNG/250px-Esztergom_map_(simple).PNG) |
Esztergom-Kertváros Esztergom egyik önálló részönkormányzattal rendelkező városrésze. Saját irányítószáma a 2509. A 2001-es népszámláláskor a városrész belterületének 5765 lakosa volt.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A mai Esztergom-Kertváros Nixbrót-dűlő, Kenyérmező-major, Esztergom-Tábor, és Szent István városrészekből szerveződött össze. 1995-ös adatok szerint területe 420 hektár, ebből belterület 297 hektár.[2] A központi belterülettől két kilométerre délre fekszik, teljesen összeépülve Dorog városával. Délről nagyjából a Kenyérmezői-patak határolja. A 111-es főút szeli ketté, valamint nemrég készült el a 117-es Tátra vezető - és Dorogot elkerülő – út. Kertvárosnak két saját vasútállomása van a Budapest–Esztergom-vasútvonalon, de a Tábori vasútállomás nem üzemel. Itt található Esztergom repülőtere is. 2001-ben 1 878 lakás, 172 nem lakott üdülő, és 18 egyéb lakóegység állt a városrészen.
[szerkesztés] Története
Az 1890-es években Heye Herman alapított üveggyárat Esztergomtól délre, az Őrhegy (Mai Strázsa-hegy) mellett 40 holdnyi területen, ami munkalehetőséget biztosított a helyieknek. Később 1500 kataszteri holdon harcászati lőteret alakítottak ki az Osztrák-Magyar Monarchia számára. Az 1890-es években az üveggyárat a katonai kincstár vette át, és átalakították katonai táborrá. az épületeket raktárnak, barakknak használták. Innen ered az Esztergom-Tábor elnevezés. Egyes részeit Kenyérmezei-majornak, Zsalazsonnak nevezték. Itt gyakorlatoztak a budapesti IV. és a pozsonyi V. hadtest katonái. A terület az első világháború alatt kezdett benépesedni, amikor itt állították fel Magyarország legnagyobb hadifogolytáborát 1914. augusztus 27-én. A hatalmas barakkokban egyenként 600 ember fért el. A tábor a háború alatt folyamatosan terjeszkedett. Raktárak, tiszti házak, újabb barakkok, uszodák, szennyvíztisztítótelep és imaház épültek. Megvalósult a melegvízellátás. Az első világháborúban a hadifogolytáborban összesen kétmillió ember raboskodott, és több mint 70 ezren haltak meg, nagyrészük a szerb foglyok között kitört kolerajárványban. A tábor állandó létszáma 100–120 ezer fő volt. Azokat a foglyokat akiket nem tudtak elhelyezni Dunaszerdahelyre szállították. A barakk-kórház 1914 decemberében készült el, és csak a szigorú karanténnak köszönhető, hogy a járvány nem terjedt ki a városra. Következő évben a tífuszjárvány tizedelte meg a földbe ásott barakkok lakóit. Ekkor a földkunyhók helyére állandó épületeket emeltek. A tábor 1918 novemberében szűnt meg. Ekkor már csak 40 ezer fogoly lakta. Az őrök és a foglyok mindent széthordtak vagy elpusztítottak.[3] A háború befejeztével a szalézi rend iskolát alakított ki a területen. 1938-ban a Szent István jubileumi év alkalmával azonban a terület összefoglalóan az Esztergom-Szentistvánváros nevet kapta, majd Esztergom-Kertvárosra változtatták nevét. Az 1940. évi népszámláláskor már 2000-en laktak a területen. A második világháború alatt Esztergom legjobban károsodott városrésze volt. A háború után felmerült, hogy a szomszédos Dorog nagyközséghez csatolják. 1947–48-ban a Belügyminisztérium népszavazást rendelt el, amely két részből állt. Az Esztergom óvárosához közelebb eső területeken 1947 őszén tartották a referendumot. Ezen a 242 szavazó családból 209 az Esztergom mellett szavazot, míg 33 család Doroghoz csatlakozás mellett voksolt. Az 1948. május 9-én a városrész déli, Doroghoz közelebb eső része szavazhatott. Összesen 172 család voksolt, 105 Esztergom, 67 Dorog mellett. Ezután Kertvárost hűséges városrészként emlegették. A szocializmus évei alatt katonai lőtér működött, a tankállások ma is jól láthatóak a városrész északi szélén. Mára a városrészen lévő egykori laktanyákat lakóparkká alakították, az egykori lőtér területét pedig tűzoltóság kapta meg. 2007. június 28-án Kertvárosban adták át egy tizennégyezer négyzetméteres telken a 1,5 milliárd forintból felépült megyei pszichiátriai otthont.
Kertváros egyetlen közművelődési intézménye a Féja Géza Közösségi Ház, aminek elődjét – a Tábori kultúrházat – a negyvenes években alapították. 2007 júniusában renoválták az épületet. A névadó, Féja Géza 1927-től az Esztergom-tábori Fiúnevelő Intézet igazgatóhelyettese volt.
[szerkesztés] Külterületei (lakónépesség 2001-ben)
- Húsipari gazdaság (71)
- Sátorkőpuszta (37)
- Nixbrót (6)
- Repülőtér (10)
[szerkesztés] Látnivalók
- A városrészben található a harminc hektáros egykori bányató, a Palatinus, ami ma strandként, horgászhelyként működik.
- A Szent István király plébániatemplom, és a kertjében álló, műemlékileg védett Mária megkoronázása szobor
- 2005 óta itt található a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatóságának székhelye, ami tanösvényt működtet a Strázsa-hegyen.
- A városrész határában van a megye egyetlen látogatható barlangja, a Sátorkőpusztai-barlang.
[szerkesztés] Források
- ^ A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HELYSÉGNÉVTÁRA 2006
- ^ Pifkó Péter: Emlékkönyv Esztergom egyesítésének 100. évfordulójára (1995)
- ^ Egy elfelejtett temetőről – Helytörténeti pályamunka a Város- és Faluvédők Szövetsége pályázatára (az egész világháborús szakaszhoz)
