Elagabalus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Elagabalus portréja

Elagabalus, eredeti nevén Varius Avitus Bassianus római császár 218 és 222 között. (204(?).Róma-†222.március.11.Róma) . Apja a szíriai származású Sextus Varius Marcellus, akit lovagrendi kiemelkedő tevékenységéért szenátorrá választottak. Anyja Julia Soaemias Bassianus aki rokonságban állt Caracalla öngyilkosságot elkövető feleségével Julia Domnával . Elagabalust Julia Maesa az öngyilkos császárné nővére, aki Julius Aventus konzul özvegye volt, államcsíny útján juttatta trónra. Kortársai a Historia Augusta szerint gyakran Antonius Heliogabalus néven nevezték, ezzel is utalva napkultuszára.

[szerkesztés] Ifjúsága

217-ben az ifjú Varius Avitus Bassianus felvette az örökletes papi tisztséget El-Gabal napisten (aki a szemita főisten, El megjelenési formája volt) szolgálatában a szíriai Emesza város templomában és ekkor kapta az Elagabalus nevet. Az ifjú papot vonzó megjelenése különösen alkalmassá tette a nap-kultusz díszes szertartásainak lebonyolítására.

[szerkesztés] Trónra kerülése

Macrinus császár Julia Maesát kötelezte arra, hogy Rómát elhagyja és szülőföldjére a szíriai Emesza városába vonuljon vissza. Ez jó terep volt az összeesküvésre, mert a gazdag özvegy elhatározta, hogy megbuktatja a császárt. Julia Maesa vagyonából nagy összeget fordított (egyes források szerint 3.000.000 sesretiust) a Raphaneae város közelében lévő római helyörség légionáriusainak megvesztegetésére. Kihasználva Macrinus császár sikertelen mezopotámiai hadjáratából adódó ingatag helyzetet, a ifjú papot Publius Valerius Comezon a légió parancsnoka az éj leple alatt a légió táborába csempészte és 218.május.16.-án napkeletkor, (ami a napisten papjának kedvező előjel volt) Marcus Aurelius Antoninus néven császárrá kiáltották ki. Ez volt Caracalla eredeti teljes neve is, akinek az ifjú császárt természetes fiaként igyekeztek feltüntetni.

[szerkesztés] A győzelem kivívása

Már az első napokban sokan csatlakoztak az újonnan trónra emelt császárhoz az egyre népszerűtlenebbé váló Macrinus csapataiból. Julia Maesa utasítására, a kíséretében lévő Gannys nevű eunuch megszervezte a Macrinus ellen induló hadsereget és junius.8.-án Antiokheia közelében döntő győzelmet arattak, megerősítve ezzel Elagabalus hatalmát, aki ettől az időponttól számította uralkodásának kezdetét. Az álruhában menekülő Macrinust elfogták és kivégezték. Elagabelus tanácsadónak véleményét elfogadva, nem várta meg a szenátus megerősítését és felvette a császári címet. A szenátus megnyerésére békülékeny intézkedéseket hozott, ezért a szenátorok beletörődtek császári cím felvételébe, elfogadták hogy Caracalla fiává nyilvánítsa magát és istenné avatták. Pénzt bocsátottak ki az új isten tiszteletére (DIVO ANTONINO MAGNO) felirattal, s istenné avatták Julia Domnát is. Az új császár és két Augustája (Julia Maesa és Julia Soaemias) a szenátus hozzájárulásával magához ragadta az állam feletti ellenörzést.

[szerkesztés] Uralkodása

Trónra emelése után Bithünia provinciába utazott és a telet Nikodémia városában töltötte kíséretével. A helyi lakosok között a császár keleties vallási szertartásai félelmet keltettek, tüntetések és zavargások következtek be, melyben megölték hadvezérét az eunuch Gammys-t. A császári család Róma felé utazott és 218 őszén érték el a várost. A városba érkezve a szíriai kiséret sok tagja, a szenátorok szerint többen elfogadhatatlanul magas pozícióba kerültek. A korábbi légióparancsnok Comazon és Julia Maesa közösen irányította az igazgatást és ezzel gyakorlatilag a teljes birodalmat, ami nehézségekkel járt mert az ifjú császár egyre jobban igyekezett függetlenné válni. Tanácsadóit aggasztotta, hogy személyes, vallási és állami ügyekben, valamint szexuális hajlamának kielégítésében is egyre nagyobb önállóságra törekedett. A rómaiak számára nem volt szokatlan a homoszexualitás, de Elagabalus nyílt viselkedése, hivalkodó magatartása és túlzásai visszatetszést keltetettek. A hiteles forrásnak elfogadott Historia Augusta bőséges leirásokban ecseteli a kicsapongásokat.

[szerkesztés] Házasságai

Az erős és túlzó szeszélyek arra ösztönözték Julia Maesát és tanácsadóit, hogy az ifjú császárt megházasítsák. Sorban mutatták be törvényes menyasszonynak a legelőkelőbb római arisztokrata családok leányait. Egyes kortársak szerint Elagabalus rövid időn belül egymásután ötször kötött házasságot és vált el, Feleségei közül három pénzérmeken is szerepel és mindegyik megkapta az Augusta címet az azzal járó kitüntetésekkel és kiváltságokkal. A rómaiak megbotránkoztak azon, hogy második felesége Aquilia Severa az érinthetetlen Vesta-szüzek közül lett kiemelve. A császárnék gyors váltása nem tudta feledtetni, hogy az ifjú császár érdeklődése teljesen a férfiak felé fordult.

[szerkesztés] Vallási szerepe

A napistennek szentelt pénz

Septimius Severus uralkodása óta a napkultusz széles körben elfogadottá vált és növekvő szerepet kapott, de Elagabulus vallási ténykedése aggodalmat váltott ki. Sietségében a hagyományokat figyelmen kívül hagyva egy a rómaiak számára különös keleti alapokra épülő napkultuszt akart a római teológiába foglalni. Róma vallási középpontjába a Napkirályt állította és rangban Jupiter fölé helyezte. A Vesta-szűz Severával kötött házasságával a két vallás szövetségét akarta kifejezni és ugyanezért Minerva római istennőt El-Gabal istenhez "adta feleségül". Az emaszai napisten fallikus (meteoritból származó) szimbóluma számára hatalmas templomot emeltetett a római Palatiumon, melynek maradványai ma is megtalálhatók. A napkultusz erőltetése nyomán vált általánosan használtá korábban felvett neve az Elagabalus, mert keleti szokás szerint a papot azonosította az istenséggel. Pappá szentelésének megerősítéséül saját magát metélte körül és arra kényszerítette barátait is, hogy vessék alá magukat a szertartásnak. Sok új szertartási elemet vezetett be a napisten imádatára, nagyrészt a szíriai szokásokat átvéve (és szíriai személyzetet alkalmazva a szertartásoknál) , de azoknál nagyobb pompát alakított ki és alkalmazott.

[szerkesztés] Elagabalus uralmának vége

Julia Measa egyre nagyobb aggodalommal figyelte kicsapongásait és vallási tevékenységének túlzásait. Elhatározta, hogy megszabadul a császártól és annak anyjától is, aki erőteljesen bátorította a császár napimádatát és mert mindketten veszélyeztették hatalmának gyakorlását. Measa második lányára támaszkodott, akinek volt egy 13 éve fia Alexianus. Julia Measa és lánya Avita Mamaea (a fiú anyja) rávette a császárt Alexianus kinevezésére Caesar rangra, azzal az indokkal,hogy így Elagalbalus többet és alaposabban tud foglalkozni a vallással. A császár beleegyezett és Alexianust Caesarrá választották Alexander néven. Elagabalus rövid időn belül megváltoztatta álláspontját és megkísérelte eltávolítani őt. Mease és lánya mozgósította a testőri gárdát, és cselekvésre bírták azt. 222. március. 11.-én a praetorianus gárda táborában a császárt és anyját megölték, akik egy latrinában bújtak el. Ezután holttestüket az utcákon végigvonszolva és behajították egy szennycsatornába, végső nyughelye a Tiberis feneke lett, ahová jókora kövel a nyakában dobták be. Elagabalus hívei közül többet megöltek és a napisten szimbólumát visszaszállították a szíriai Emaszába.