Cumae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Cumae (görögül: Kümé; olaszul: Cuma) egy ókori görög település Olaszország Campania régiójában, Nápolytól északnyugatra. Feltehetően i. e. 8. században alapították görög telepesek akik az Euboia szigeti Cumából és Khalkiszból érkeztek a vidékre. Eusebius, ókeresztény író szerint a város i. e. 1050-ben alapították. Neve a görög kymé szóból ered, melynek jelentése hullám.

Cumae volt az első görög kolónia az Appennin-félszigeten, Magna Graeciában. Az Ischia és Szicília szigetein lévő korábbi kolóniákat szintlén Cumából és Khalkiszból származó telepesek alapították.

A város hírnevét elsősorban a cumai szibillának köszönheti. Szentélye ma is látható. Cumaen keresztül honosodott meg Itáliában a Cumaei ábécé, melyet a későbbiekben átvettek a rómaiak is.

A kolónia az i. e. 6 században a vidék legbefolyásosabb városa volt, fennhatósága alá került Puteoli, Misenum majd később Neapolis is.

A cumaei görögök fennhatósága ellen a capuai etruszkok lázadást szerveztek, szövetkezve a vidék többi őslakos nemzetével. I. e. 524-ben a cumaiak Arisztodémusz vezetésével leverték a felkelőket. A cumai és a szürakúzai közös flotta i. e. 474-ben elsöprő vereséget mért az etruszkokra.

A római köztársaság megalapítása után Lucius Tarquinius Superbus a városban élt száműzetésben.

A kolóniát egy sziklára építették, mely tengerparti oldalába a II. világháború során a német csapatok bunkert építettek és ágyúkat telepítettek.

A római mitológia szerint a Cumae melletti Avernusban található az alvilág egyik bejárata, amelyet Aeneas használt.