Cseres Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Cseres Tibor, (eredeti nevén Pálos Tibor), (Gyergyóremete, 1915. április 1. – Budapest, 1993. május 24.) magyar író, 1987 és 1989 között a Magyar Írók Szövetsége elnöke.

Tartalomjegyzék 1 Jelentősége 2 Életpályája 3 Közéleti tevékenysége 3.1 Az Írószövetség elnöke 4 Emlékezete 5 Díjai 6 Művei

[szerkesztés] Jelentősége

Történelmi regényei és tényfeltáró írásai kulcsfontosságúak voltak a magyar nép történelmi lelkiismeretének és büszkeségének ápolásában a 20. század második felében.

[szerkesztés] Életpályája

A gimnáziumot Budapesten végezte. 1936 és 1938 között a Békés-megyei Közlönynél dolgozott. Első kötetét még eredeti nevén publikálta (Tájkép, elöl guggolva én, 1937, Békéscsaba).

1945-ben a Viharsarok című "munkás és parasztújság" munkatársa volt, többek közt Liska Tiborral együtt. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság tevékenykedése idején a magyarországi szlovák kisebbség, a békés-csanádi szlovák sziget" asszimilációjának okairól írt vezércikket (azt írva, hogy ez gazdasági okoknak, semmint "elnyomó kényszereknek" volt betudható).

[szerkesztés] Közéleti tevékenysége

1983-ban mintegy ötven magyar íróval együtt nyílt levélben tiltakozott az Új Symposium jugoszláviai magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának menesztése ellen. 1984. június 6-án Csurka István és Mészöly Miklós írókkal együtt tiltakozó nyilatkozatot tett közzé Duray Miklós szlovákiai magyar író letartóztatása ellen.

[szerkesztés] Az Írószövetség elnöke

A Magyar Írók Szövetsége 1986. november 29-én és 30-án tartott közgyűlésén választotta elnökévé Cserest, Hubay Miklós után, olyan időszakban, amikor a gyengülő kommunista hatalom az erjedés segítőjét, így ellenségét látta a szövetségben. A Kádár-rezsim mellett demonstráló kilépésre és új szervezet alapítására ösztönözték a 150-re becsült számú kommunista írót, de 1987 elejéig csak 28-an léptek ki (Almási Miklós, E. Fehér Pál, Köpeczi Béla, Moldova György, Szerdahelyi István – többen, mint Juhász Ferenc, vagy Szabó Magda azonban visszaléptek).

Cserest felszólították, hogy távolítsák el a "kemény magot" a szövetségből és vezetéséből, de ez nem történt meg. 1987-ben ezért hírzárlatot rendeltek el a szövetség köré és szilencimura ítélték a rendszert kritizáló írókat, mint Csoóri Sándor és Csurka István. A szorítás csak 1988-ban enyhült a szövetség körül. Ebben az évben a szövetség nyílt levélben – hiába – kérte a kormányt, forduljon az ENSZ-hez a romániai magyarság sorsa érdekében, a falurombolás ellen. [1] Cseres Tibor 1989-ig volt az Írószövetség elnöke, utóda Göncz Árpád volt.

[szerkesztés] Emlékezete

• Gyergyóremete központjában emlékművet emeltek neki, emlékét társaság ápolja. Az 1990-es évek közepe óta a gyergyóremetei Fráter György iskolában április utolsó péntekjén Cseres Tibor napot tartanak, anyanyelvi és versmondó vetélkedőkkel.
• Emléktáblája van Budapest 12. kerületében, a Tartsay Vilmos u. 20. számú ház falán.

[szerkesztés] Díjai

• József Attila-díj – 1951, 1955, 1965
• Kossuth-díj – 1975
• Munka Érdemrend, arany fokozat – 1981
• A Magyar Népköztársaság Zászlórendje – 1985
• SZOT-díj – 1988
• Az Év Könyve jutalom – 1985, 1988, 1991
• Fitz József-díj- 1988
• Kortárs-díj – 1990
• A Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje – 1990
• A Magyar Művészetért Alapítvány Díja – 1991

[szerkesztés] Művei

• Hideg napok (1964. Lefordították angol, francia, horvát, lengyel, német, orosz, román, szerb nyelvre.)
• Vérbosszú Bácskában
• Vízaknai csaták
• Parázna szobrok
• Búcsú nélkül
• Bizonytalan század
• Én, Kossuth Lajos