Belém-torony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Belém-torony vagy Torre de Belém egy megerősített torony a portugál főváros, Lisszabon egyik elővárosában, Belémben.

1515 és 1521 között építtette I. Mánuel portugál király a portugál későgótika később róla elnevezett stílusában, a Mánuel stílusban, Vasco da Gama felfedezőútjának emlékére. Ez az elegáns, a nagy felfedezések korában erős Portugáliának emléket állító épület a város egyik szimbólumává vált. 1983-ban a közeli Jeromos-rendiek kolostorával együtt a Világörökség részévé nyilvánították.

Tartalomjegyzék 1 Történet 2 Művészeti és építészeti jelentősége 3 Források 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történet

A torony egyrészt Lisszabon ünnepélyes kapujának épült, másrészt a Lisszabon védelméhez szükséges védelmi rendszer részét képezte, amelyet II. János kezdett el építeni a cascaisi, valamint a caparicai Szent Sebestyén-erőddel. Belém partjait addig egy lehorgonyzott hajó védte, a Grande Nau, ezt váltotta fel az I. Mánuel uralkodásának utolsó öt évében felépült Belém-torony.

A torony kivitelezője Francisco de Arruda hadi építész volt, aki akkorra már több erődítményt épített Marokkó portugál fennhatóság alatt álló területein. A mór díszítőművészet hatása szemmel látható a boltíves ablakok és balkonok finom dekorációjában, valamint az őrtorony bordázott kupoláin. Diogo de Boitaca, a közeli Jeromos-rendiek kolostorának első építésze valószínűleg szintén részt vett az épület díszítésében. A lőréses gyilokjáró és maguk a lőrések is mind a mánueli stílus gazdag szobrászati díszítményeivel vannak dekorálva.

Amikor 1580-ban, a portugál trónharcok során a spanyol seregek megszállták Lisszabont, a torony is megadta magát Fernando Álvarez de Toledonak, Alba hercegének. Az elkövetkező évszázadokban a tornyot többnyire börtönként használták (úgy, hogy a föld alatti cellákba rendszeresen betört a víz), valamint vámházként.

[szerkesztés] Művészeti és építészeti jelentősége

A Belém-tornyot a portugál késő gótika (mánuel stílus) egyik fő alkotásának tartják. Valóban számos tipikusan mánueli motívummal díszítették, úgy mint az armilláris gömb (Mánuel jelképe) vagy a Krisztus-lovagrend keresztje (Mánuel a rend tagja volt). A tornyot két részre oszthatjuk: a szabálytalan hatszög alakú bástya és maga az ötemeletes torony, a bástya északi oldalán, melyek együttese leginkább egy karavella orrára hasonlít.

[szerkesztés] Források

• Eyewitness Travel Guides - Portugal, 2003.
• Turner, J. - Grove Dictionary of Art - MacMillan Publishers Ltd., 1996; ISBN 1-884446-00-0

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Torre de Belém információk
• A portugál építészeti örökség (IPPAR) honlapján