Beckó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Beckó | ||
|---|---|---|
 |
||
| Beckó várának látképe | ||
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Szlovákia |
|
| Kerület | Trencséni | |
| Járás | Vágújhelyi | |
| Rang | község | |
| Polgármester | Karol Pavlovič | |
| Népesség | ||
| Népesség | 1340 (2005) | |
| Népsűrűség | 47 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Tengerszint feletti magasság | 190 m | |
| Terület | 28,63 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Beckó
|
||
| Beckó weboldala | ||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | ||
Beckó (szlovákul Beckov, németül Beckow) község Szlovákiában, a Trencséni kerület Vágújhelyi járásában. 2001-ben 1367 lakosából 1352 szlovák volt. [4]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Vágújhelytől 7 km-re északkeletre a Vág bal partján fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
A falu a várról kapta a nevét. A vár régi magyar neve Bolondóc, amely a monda szerint onnan ered, hogy Stíbor vajda udvari bolondjának Beckónak építtette.
[szerkesztés] Története
Beckó területén a korai bronzkorban a lausitzi kultúra települése állt. Az i. e. 4. századból csontvázas temető került elő arany mellékletekkel.
A vár 12. században már állott, mint Bolondóc királyi ispánság központja. A monda szerint Stíbor vajda udvari bolondjának, Beckónak építtette. 1208-ban Blundix, 1229-ben Bolondus néven említik. 1241-ben IV. Béla király a báró Cseszneky család ősét, Bána nembéli Mihály főlovászmestert nevezte ki bolondóci ispánná. A 13. század végén került Csák Máté birtokába. Halála után (1321), királyi vár 1388-ig. 1388 és 1434 között volt a Stíbor családé, mint királyi adomány. A török időkben a települést a várhoz kapcsolódó fal is védte. 1599-ben a török sikertelenül ostromolta. Várát a kurucok sem tudták elfoglalni, de a várost Ocskay László csapatai két ízben, 1707. október 13-án és 1708. január 16-án is feldúlták. A fellegvár a Rákóczi-szabadságharcot még épségben átvészelte, de 1729-ben vigyázatlanság miatt leégett, és többé nem építették újjá.
A vár alatti települést és plébániáját csak 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik először. A német jog alapján alapították a 14. században. 1389-ben egy Kriker nevű birája volt. 1520-ban vásártartási joggal rendelkezett. ferences kolostorát 1689-ben alapították. A 17. században a posztógyártóknak, a csizmadiáknak, később a molnároknak volt céhe a településen. A 17.-19. században több nemesi család birtoka volt. 1598-ban 218 ház állt a településen. 1720-ban szőlőskertje és 99 adózó háztartása volt. ebből 78 a zsellérek száma. 1784-ben 247 házában 1841 lakos élt. 1828-ban 215 háza és 1670 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 18. században 58 kézműves és kereskedő volt a településen, különösen sok volt a posztógyártó és kereskedő.
Vályi András szerint "Épűlettyei meglehetősek a’ földes Uraságnak, lakási helyek is építetettek itten; ezeken kivűl a’ SZENT FERENTZ Szerzeteseinek klastromával is díszeskedik, mellyet Haszko Jakab; a’ Bóldogságos Szűz MÁRIÁRÓL nevezett Vág Újhelyi Prépost 70. esztendős korában Szent Jósef tiszteletére 1691. esztendőben építtetett. Kőfalain kivűl Szent István tiszteletére épűlt más temploma is van: a’ mellynek építésére Szúnyog Uraság három ház helyet ajándékoza. Építőjének képe emlékezetűl a’ templomnak egy oldalában szemléltethetik, jó téteményét hírdető felől írással egyetemben. Szántó földgyei tágasak, és termékenyek, szőlő hegyei is vannak, de a’ helyhez képest nem igen nevezetesek, ellenben gyümöltsökkel bővelkednek. Tágas erdei, és nagy legelőji vagynak. Cservena hora, vagy veres erdő nevezetű hegye is van. Vág vize mellett emelkedve, mellyböl szép veres agyag ásattatik; külömbféle javain kivűl piatzozása is lévén, első Osztálybéli." [1]
A vár alatti településről Fényes Elek geográfiai szótárában így ír: "Lakosai közt, kik 1138 kath. 665 evang. 221 zsidóra mennek, igen sok mesterember találtatik. Vásárjai népesek. Határja messze kiterjedt, s a megyében a legjobbak közül való. Van szép erdeje, nagy legelője, és még szőlőhegye is, de a melly savanyu bort terem. Gyümöcs bőven. Cservena-hora nevezetü hegyeiben veres agyagot ásnak. F. u. a városnak és a hozzá tartozó uradalomnak b. Révay, b. Mednyánszky, gr. Berényi, sat." [2]
1910-ben a falunak 1425, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességei
- A Vág melletti magányos mészkősziklán állnak várának tekintélyes maradványai.
- A Mednyánszky-kúria 1540-ben épült.
- Kegytemploma gótikus reneszánsz stílusú, amely Mária-ünnepekor búcsújáróhely. 1400 körül épült a korábbi templom helyén. a 17. század elején reneszánsz stílusban építették át. Tornya 1770-ben épült, belseje barokk. Későgótikus Mária-szobra van.
- Szép barokk ferences temploma és kolostora van mely 1690 és 1692 között épült. 1945-ben bővítették.
- Klasszicista kúria a 19. század elejéről.
- Szentháromság-oszlop a 19. század első feléből.
[szerkesztés] A várhoz fűződő monda
"Trentsényi Mátyásnak halála után, KÁROLY LAJOS, és ZSIGMOND Királyoknak hatalmokban lévén, végre Czibor Erdélyi Vajdának birtokába jutott, a’ ki azt kevés idő alatt, derekasan felépíttette, noha a’ szegénységnek fajlalható nyomattatásával; mivel Czibor Vajda kegyetlen ember lévén, minden ottan keresztűl elmenő útazókat kénszerített a’ Vár felépítésének segedelmére. Ez utálatos tselekedetén kivűl megjegyezhető Czibor felől, hogy ő igen ragadozó, és más vagyonnyainak kivánója vala, minekutánna illyen tilalmas tetteiért a’ Királynak bémondattatott vólna, nyilván igérte maga felől, hogy ollyas tselekedetekkel többé nem fogja magát undokítani, sem a’ Vág körűl való nagy vagyonnyát, a’ másokéval öregbíteni. Eltiltattatván a’ ragadozásoktól, drága pénzen megvette azokat a’ jószágokat, mellyekre vágyott vala, míg a’ Királynak engedelmével az egész Vág vize körűl fekvő helységeknek Ura nem lehetett. Mint hogy a’ jó ételeket, italt, vendégeskedést, kiváltképen kedvelette, köz mondásba jött a’ tótoknál Cziborove kuchine. Az az: Czibor konyhája, mellyen tzímeres Úri vendégeskedést készítő konyha értettetik. Szerentsétlen halállal múlt ki e’ világból, mert a’ Várbéli kútnál elnyomattatván az álomtól, valamelly mérges kígyó által mind szeme kiszúrattatott, mint mejjén halált hozó sebet 150ejtett vala. Illy állapatban találák udvari tselédgyei életétöl megfosztattatva. Hitvese Férjének halála miatt való keserűségében, késsel szakasztotta végét életének. Képeik örök emlékezeteknek okáért, a’ szerentsétlen történethez képest rézben jelesen kiöntettettek, egyik képen vala Czibor, a’ halálát okozó viperával; másokon pedig felesége, magát gyilkoló késével. Mind a’ két darab Trentsénbe vitetett Rákótzy zenebonájakor, nagyobb bátorságnak okáért." [3]
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1819. június 28-án Mednyánszky László honvédőrnagy, Lipótvár erődítési igazgatója, a szabadságharc vértanúja.
- Itt született 1824. július 9-én Mednyánszky Sándor Cézár római katolikus lelkész, a honvédsereg főlelkésze.
- Itt született Mednyánszky László festőművész 1852-ben.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Hivatalos oldal
- Fotók a várról
- Beckó vára (szlovák nyelvű ismertető sok képpel)
- Községinfó
- Beckó Szlovákia térképén
- Blundi.sk
- Skrz.sk
- Slovakheritage.org
- Skonline.sk
- Muzeum.sk
- Muzeumtn.sk
- Spectacularslovakia.sk
- Jamesak.sk
- Beckó vára műholdról
- E-obce.sk
[szerkesztés] Források
- ^ Vályi András: Magyar Országnak leírása Buda, 1796. [1]
- ^ Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára Pest, 1851 [2]
- ^ Vályi András: Magyar Országnak leírása Buda, 1796. [3]
A Vágújhelyi járás települései
 |
|
|---|---|
|
Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom) Alsószernye (Dolné Srnie) · Alsóvisnyó (Višňové) · Beckó (Beckov) · Bogoszló (Trenčianske Bohuslavice) · Borsós (Hrachovište) · Bosác (Bošáca) · Botfalu (Bzince pod Javorinou) · Brunóc (Brunovce) · Császtó (Častkovce) · Csejte (Čachtice) · Felsőleszéte (Podolie) · Felsőszerdahely (Horná Streda) · Gallyas (Haluzice) · Kalános (Kalnica) · Kismodró (Modrovka) · Kocsóc (Kočovce) · Lobonya (Lubina) · Morvamogyoród (Moravské Lieskové) · Nagymodró (Modrová) · Nemesváralja (Zemianske Podhradie) · Ocskó (Očkov) · Ótura (Stará Turá) · Patvaróc (Potvorice) · Pobedény (Pobedim) · Považany · Szentmiklósvölgye (Stará Lehota) · Temetvény (Hrádok) · Újbosác (Nová Bošáca) · Újszabadi (Nová Lehota) · Vághorka (Hôrka nad Váhom) · Vágluka (Lúka) · Vágújfalu (Nová Ves nad Váhom) · Vagyóc (Vaďovce) |
|
