Bantejszrei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Világörökség  m·v·sz  Angkor romjai
Mandapa, azaz Bantejszrei szentélyének pilléres bejárata és központi tornya
Adatok
Ország	Kambodzsa
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, II, III, IV
Felvétel éve	1992

Timpanondísz, középen Indra elefántháton, amint esőt küld, hogy véget vessen az Agni által szított tűznek, új erőt és felfrissülést adva az élőlényeknek

Ajtódísz, a kála-motívum közepén Yaksha (illat-evő szellem), alatta a kozmikus szörny Rahu látható

Bantejszrei (angol átírásban: Banteay Srei) – a Nők Citadellája vagy a Szépség Citadellája – az angkori világörökségi terület egyik legkisebb, ugyanakkor legdíszesebb hindu temploma, a khmer építő- és díszítőművészet „ékszerdoboza”.

A Sivának ajánlott templom Angkorvattól harminc kilométerre északkeletre áll. II. Radzsendravarman (944-968) és V. Dzsajavarman (968-1001) uralkodása alatt épült az egyik bráhmana-főpap részére. Bantejszrei egészen kicsi, méreteivel eltörpül Angkor más templomaihoz képest – a kutatók véleménye szerint azért, mert építtetője nem az uralkodó volt ^[1].

[szerkesztés] Az épület leírása

A legtöbb khmer templom mintájára Bantejszrei keleti tájolású. A templom egésze négy, zárt falból állt, amelyek kelet felé néző gopuráin (díszes átjáró) áthaladva lehetett bejutni a három toronnyal díszített szentélyhez. A legkülső 500×500 méteres fal valószínűleg fából épült ^[2], mára teljesen elpusztult; egyetlen keleti, Indra alakjával díszített átjárója maradt ránk. E gopurán át jutunk a 95×110 méteres, illetve 38×42 méteres, díszes belső galériákhoz, amelyek között vizesárok húzódik. A külső és belső falak átjáróit összekötő, kelet-nyugati irányú töltésút, a hosszúfolyosós galériákkal övezett harmadik udvarig vezet. Innen léphet be a látogató a 24×24 méteres körbefutó fallal határolt belső udvarra, amelynek közepén áll a „T” alaprajzú, 90 centiméteres talapzatra emelt szentély, valamint az északkeleti és délkeleti sarkokban egy-egy Könyvtár. A szentély bejárata egészen alacsony, csupán 108 centiméteres; egyre magasabb pilléres kamrákra, úgynevezett mandapákra osztott. Belsejében alacsony folyosó vezet a központi torony alatti belső terembe; a szentély középső és egyben legmagasabb tornya 9,8 méter magas.

A sötétrózsaszín homokkőből emelt épületet, különösen szép és részletesen kidolgozott faragások ékesítik. Egyedülállóan szépek a falakon körbefutó virág és levél ornamentikák, amelyek az alakokkal díszített kőlapokat elválasztják egymástól. A falakat körülbelül 70 centiméter magas dévatákat (istennőket), apszarákat (mennyei táncosnőket) és a hindu mitológia menyországának lakóit ábrázoló teljes-alakos domborművek borítják. E műalkotások oly tökéletesen életszerűek, mintha nem is faragták volna őket, inkább varázsütésre megkövültek volna. A bejáratokat mítikus őrök, emberalakok és majomfejek vigyázzák, a lépcsők oldalán garudák sorakoznak. Az ajtók fölötti szemöldökfalakat és timpanonokat, a tornyok bejáratait, a gopurákat és a könyvtárak falait mitológiai jeleneteket bemutató (Siva életét idéző) alacsony reliefek díszítik – ábrázolásmódjuk erőteljes és rendkívül kifejező.

Az aprócska templomra véletlenül találtak rá 1914-ben. Kilenc évvel később 1923-ban precedens értékű volt a francia André Malraux műkincslopás vádjával való letartóztatása, mert Bantejszrei hét istennőszobrát Phnom Penhbe szállíttatta. A szobrok azonnal visszakerültek eredeti helyükre, Malraux pedig a befolyásos francia körök hathatós közbenjárása révén megmenekült a három évi börtönbüntetéstől. André Malraux a második Világháború után Charles de Gaulle tábornok kormányának kultuszminisztere volt.

Az incidens felkeltette a területen dolgozó régészek Bantejszrei iránti érdeklődését, így 1931 és 1936 között Henri Marchal vezetésével elsőként restaurálták a templomot. Itt alkalmazták először az anasztilózist, az épületfelújítás és restaurálás ekkoriban forradalmi újításnak számító módszerét.

Az esőzések és a növényzet elburjánzása ismét veszélyeztették az épületet, ezért a templom állagmegóvása érdekében a régészek, Svájc anyagi támogatásával, 2002-2005 között a templom víztől való megóvásán, valamint a környék növényektől való megtisztításán dolgoztak ^[3].

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Forrás

• Vittorio Roveda: Khmer Mythology - Secrets Of Angkor. River Books, Bangkok, 1997, ISBN 0-8348-0424-7 (angol)
• Louis Finot, Henri Parmentier, Victor Goloubew: A Guide to the Temle of Banteay Srei. Paris 1926. (angol)
• Michael Freeman and Claude Jacques: Ancient Angkor, River Books, 1999., ISBN 0-8348-0426-3. (angol)
• Maurice Glaize: The Monuments of the Angkor Group [2], 2005. (angol)
• Charles Higham: The Civilization of Angkor, Phoenix, 2001., ISBN 1-84212-584-2. (angol)
• APSARA – Banteay Srei [3] (angol)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Angkor.com: Banteay Srei (angol)
• Banteay Srei Photo Gallery [4] (angol)
• INM Asia Guides – Banteay Srei [5] (angol)
• Földvarázs: [6] Igy telt a 117. napunk Angkorban (magyar)

Koordináták: é. sz. 13°35′56’’, k. h. 103°57′46’’13.5988888889, 103.9627777778