Bölömbika
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
.jpg/260px-Botaurus_stellaris_(Marek_Szczepanek).jpg) |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Botaurus stellaris Linné, 1758 |
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
A bölömbika (Botaurus stellaris) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae)) családjába tartozó gázlómadár. Régi magyar népi nevei: dobos gém, vízi bika, nádi bika, ökörbika, bikagém, muszkagém.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Európa és Ázsia nagy részén, valamint Északnyugat- és Délkelet-Afrikában költ. A Kárpát-medencében mocsarakban, nádasokban mindenfelé előfordul, de nem túl gyakori madár.
[szerkesztés] Alfajai
- Botaurus stellaris stellaris
- Botaurus stellaris capensis
[szerkesztés] Megjelenése
A bölömbika alapvetően világosbarna rejtőszínű, tollazata sötétebb barna és fekete csíkokkal mintázott. A feje teteje fekete, a szájzuga kékeszöld. Hossza mintegy 70-80 centiméter, szárnyfesztávolsága a 125-135 centimétert is eléri – a valóságban azonban jóval kisebbnek látszik, mivel rendszerint gubbasztó testtartásban látható. Tömegét tekintve a hím a nagyobb (1-2 kilogramm között), míg a tojó mintegy 0,5-1 kilogramm közötti testtömegű.
[szerkesztés] Életmódja
A nagyobb termetű gázlómadarak közé tartozik, és a többi gémfélétől eltérően kizárólag költőhelyén, a sűrű vízinövényzet között keresi táplálékát. Békákat, halakat, gőtéket, gyíkokat, madárfiókákat, ízeltlábúakat, ősszel és télen kis rágcsálókat is fogyaszt. Vonuló madár, általában március elején érkezik és október közepén távozik. Meleg vízű kifolyók, egyéb, be nem fagyó vízek mellett egyes példányai – gyakran kisebb csoportokban – áttelelnek. Vonulás előtt nem gyülekezik csapatokba. Telelőterülete a Földközi-tenger partvidéke, főként az észak-afrikai partok.
Színezete kiváló rejtőzködési lehetőséget biztosít számára a nádasokban. Ha veszélyt észlel, nyakát kinyújtja és csőrét felfelé tartja („cövekel”). Mivel hosszú ideig képes mozdulatlanul maradni, gyakorlatilag észrevehetetlen. Ha hirtelen meglepik, szárnyát kitárja, és nyitott csőrrel csapkod.
Költéskor hallatott hangja, melyről nevét is kapta, jellegzetes mély, búgó, kéttagú bömbölés, mint a távoli ködkürt. Néha kilométernyi távolságra is elhallatszik. Repüléskor a gémfélékre jellemző érdes, „kuah”/„kuou” kiáltásokat hallat.
[szerkesztés] Szaporodása
A gémfélék többségével ellentétben nem alkot költőtelepeket, hanem magányos fészkelő. Ovális, nádból, sásból és gyékényből álló fészkét a sűrű növényzet közé építi, közvetlenül a vízszint fölé. Fészkelőhelyként elsősorban a nagyobb kiterjedésű nádasokat kedveli. Költését április közepén kezdi és június végén, július elején fejezi be. Tojásainak száma 4-6. Csak a tojó kotlik, a hím a fiókák etetésében sem vesz részt. A kotlási idő 25-26 nap. A kikelt fiókák eleinte kisebb vízirovarok lárváit és más lágy táplálékot kapnak, később viszont nagyobb állatokat is visz a tojó a számukra. Két-három hétig maradnak a fészekben, utána szétmásznak a környező növényzet közé. További öt-hat hét múlva válnak röpképessé.
[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon a bölömbikák állománya stabil, 700-1000 költő pár közé tehető. Elsősorban a Tisza-tó, a Fertő-tó, a Balaton, a Kis-Balaton és a Tisza, valamint a többi alföldi víz mentén fordul elő, Észak-Magyarországon és a Dunántúlon kisebb az állománysűrűség.
[szerkesztés] Védettsége
Bár az állománya stabil, a bölömbika Magyarországon fokozott védettséget élvez, eszmei értéke 100 000 forint. Európai léptékben azonban sebezhető a faj, SPEC értékelése 3-as (az európai állomány kedvezőtlen státusban van, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul elő).
[szerkesztés] Források
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
- Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 9635451946)
- A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
- Magyarország fészkelő madarai (szerk.: Haraszthy László)
- Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról
- R. T. Peterson, G. Mountfort, P. A. D. Hollom: Európa madarai
[szerkesztés] Külső hivatkozás
| Magyarországon költő gémfélék | |
|---|---|
| bakcsó | bölömbika | kis kócsag | nagy kócsag | szürke gém | törpegém | üstökösgém | vörös gém | |
