Aurel Vlaicu
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! Az ezen a lapon látható jelölés 2007 februárjából származik. |
Aurel Vlaicu (Bencenc, 1882. november 19. – Băneşti, 1913. szeptember 13.) erdélyi román mérnök, feltaláló, a repülés egyik úttörője.
A szászvárosi református kollégiumban tanult, majd 1902-ben Nagyszebenben érettségizett. Mérnöki tanulmányait a budapesti Műegyetemen és a müncheni Ludwig-Maximilian-Egyetemen végezte, ahol 1907-ben szerzett oklevelet. Eleinte Rüsselsheimban dolgozott az Opel-művekben, majd visszatért szülőfalujába és 1909-ben egy vitorlázó repülőgépet épített, amellyel több repülést hajtott végre. 1909 őszén Bukarestbe költözött és elkezdte első repülőgépének, a Vlaicu I-nek az építését. Az első repüléseket ezzel a géppel 1910 júniusában végezte. 1911-ben megépítette a Vlaicu II-t, amellyel 1912-ben két érmet nyert az ausztriai Aspern-ben rendezett repülős találkozón.
1913-ban halt meg Câmpina mellett, amikor a Vlaicu II-vel megpróbálta átrepülni a Kárpátokat. A halálakor a kétüléses Vlaicu III félig kész állapotban volt, ezt barátai befejezték és 1914-ben több kisérleti repülést hajtottak végre vele. Amikor 1916-ban az első világháború során a német hadsereg elfoglalta a román fővárost, a Vlaicu III-at Németországba vitték. A gépet utoljára 1942-ben látták Berlinben egy repülőgép-kiállításon.
Két település is a nevét viseli: Aurel Vlaicu Maros megyében és Aurel Vlaicu (magyarul: Bencenc) Hunyad megyében.
