Andy Warhol
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Andy Warhol (Pittsburgh, 1928. augusztus 6. – New York, 1987. február 22.) egyike volt azon amerikai képzőművészeknek, akik központi figurájává váltak a pop art irányzatnak. Sikeres reklámrajzoló karrierje után Warhol világhírnévre tett szert, mint: festő, avantgarde filmkészítő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Andy Warhol az amerikai popkultúra egyik legnagyobb alakja 1928. augusztus 6-án Andrew Warhola néven született Pittsburghben, és 1987. február 22-én hunyt el New York-ban. Szülei, Ondrej (Andrew) Warhola (1888–1942) és Julia Zavacky (1892–1972), 1909-ben házasodtak össze, a magyarországi Mezőlaborcból (Medzilaborce), ma (Kelet-Szlovákia) vándoroltak ki Amerikába. Apja 1912-ben, míg anyja csak a szülei halála után 1921-ben. Két idősebb testvére volt, Paul és John. 1934-ben kezdte el az általános iskolát. Tehetséges gyerek volt, de a vitustánc nevű betegség miatt fiatalkorában jó időre ágyhoz volt kötve. 1942-ben apja meghalt. Az utolsó kivánsága az volt hogy a család megtakarított pénzét Andrew tanulmányaira fordítsák. Kívánsága teljesült, Andy beiratkozott a Carnegie Institute-ba, és arról álmodozott, hogy kereskedelmi művész lesz.
[szerkesztés] Szexualitása
Warhol egyike volt azon amerikai művészeknek, akik nyíltan felvállalták homoszexualitásukat. Sok ember hitte Warholról, hogy "aszexuális" és hogy csak egy "kukkoló", de ezekről a feltételezésekről az életrajzírók (mint például Victor Bockris) lerántották a leplet. Pályafutása során erotikus fényképeket alkotott és meztelen férfiakról készített rajzokat. Számtalan híres munkájának (Liza Minnelli, Judy Garland, Elizabeth Taylor portréi és filmjei, mint a Felláció, Az én kurvám és a Magányos cowboyok) a meleg szubkultúra és/vagy a szexualitás összetettsége és a szexuális vágy volt a forrása.
[szerkesztés] New York-i kommuna
Andew, miután diplomát szerzett, 1949-ben New Yorkba költözött. Egyik ismerősével, Philip Pearlsteinnel közösen bérelt egy lakást, majd egy kommunában élt. Ez az időszak az absztrakt művészet alkonya volt. Warhola ekkor még csak cipőreklámokat rajzolt, áruházi kirakatokat rendezett, és lapoknak dolgozott. Miután New Yorkba érkezett, nevét Warholáról Andy Warholra változtatta. Egyik barátja így emlékszik az akkori Warholra: „Noha úgy 19 éves lehetett, fiatalabbnak nézett ki. És olyan félénk volt – ritkaságszámba ment, ha egyáltalán megszólalt. A kommunában lakó egyik lány annyira dühös lett rá emiatt, hogy hozzávágott egy tojást. Épp a fején találta.” 1950-ben Pearlstein megnősült, Warhol és Philip útjai elváltak. A homoszexualitását nyíltan vállaló Warholnak[1] ezután még sok lakótársa volt, de mikor már állandó lakhelyet talált (1952), anyjáért küldetett és vele lakott majdnem anyja élete végéig. Andy első önálló kiállítása 1952-ben volt az Hugo Gallery-ben. 1957-re elég ismert reklámszakember lett ahhoz, hogy neki adják az Art Directors' Club Medalt. Andy munkássága során tökéletesen elsajátította a mechanikus reprodukció eljárásának fortélyait, és maga is kidolgozott saját technikákat. Az 1950-es évek végén már rendszeresen kiállított. 1960-ban újságokból és képregényekből készített festménysorozatot. E munkái kirakatdekorációként jelentek meg az 57. utcai Bonwit Teller áruházban 1961 áprilisában, de egyetlen nagy múltú galéria sem fogadta be. Warhol az egyik barátja tanácsára elkészítette első dollárbankókat és Campbell-féle leveskonzerveket ábrázoló festményeit. Majd Marilyn Monroe eredeti fényképek alapján alkotott portréi következtek. A Campbell-féle leveskonzerveket 1962-ben állították ki Los Angelesben, ősszel pedig a New York-i Stable Galériában nyílt nagysikerű tárlata. A Keleti 47. utcában The Factory (Gyár) néven új műtermet nyitott, és barátai segítségével már tömegesen állította elő selyemszitanyomatos képeit. Műterme megtelt transzvesztitákkal, homoszexuálisokkal, az underground élet domináns egyéniségeivel. Ez a Gyár fénykora: "Ezüstgyárnak" nevezték, mert a fal alufóliával volt borítva. Ez volt Warhol "2. Gyára".
[szerkesztés] A filmrendező
1963-ban filmezni kezdett. Legtöbb filmje az unalomról szólt. Warhol így nyilatkozott a mozgóképeiről: "Én szeretem az unalmas dolgokat. Az is szórakoztat, ha csak ülök, és kifelé bámulok az ablakon. Csak idő kérdése. Mindig lehet látni embereket, akik folyton az ablakból bámészkodnak. És ha nem az ablakból mozizom, akkor egy üzletben ülök, és onnan figyelem az utcát. A film számomra nem más, mint az időtöltés egyik módja. "
1968 júniusában Andy Warholra rálőtt egy labilis idegzetű fiatal nő, aki Warhol Biciklisfiú című filmjében szerepelt. Az elkövető Valerie Solanas (Mások szerint a Solanis betűzés a helyes változat ám Valerie halálozási okmányain Solanas néven szerepel) volt, a S.C.U.M. (Society for Cutting up Men) alapítója – és egyetlen tagja – aki a tette után pár órával feladta magát a rendőrségen. Warhol életveszélyes állapotba került, az orvosok 50% esélyt adtak neki a túlélésre. Felépült. Warholra jellemző, hogy később mutogatta sérülése nyomait. Továbbra is rengeteget dolgozott. Lelkesen járt társasági összejövetelekre, amelyekről halála után megjelent naplójában, melyet Pat Hackett állított össze, is beszámolt. Egyik fő jövedelemforrása egy német üzletember által folyamatosan rendelt portrésorozat volt. 1981-ben szerepelt a londoni Royal Academy által Új szellemiség a festészetben címmel megrendezett kiállításon. Közös tárlata nyílt Le Roi Neimannel és a fiatal graffitifestővel, Jean Michel Basquiattal. Mikor először találkoztak Warhol elfutott, félt a feketéktől, de később jó barátságban lettek. Warhol 59 évesen halt meg egy epehólyagműtét utáni komplikációban a New York-i közkorházban. Rettentően félt a kórházaktól, egyik ismerőse elmondása alapján, ha meglátott egy kórházat előfordult, hogy átment a másik oldalra. A Szent János Baptista Katolikus Temetőben van eltemetve a Bethel Parkban, Pittsburghtől délre. A temetésén többek közt Yoko Ono is beszédet mondott.
[szerkesztés] Halála
Újsághírek szerint egy epehólyaggal kapcsolatos rutinműtétből gyógyult fel éppen, amikor a kórházi személyzet elfelejtette megfelelően szemmel tartani az állapotát és emiatt túl sok vizet kapott intravénás infúzió formájában. Ettől vízmérgezést kapott, amitől 1987. február 22-én, reggel 6:32 perckor, szívroham következtében, álmában elhunyt. Ezt követően Warhol ügyvédei azonnal beperelték a kórházat gondatlanság miatt. A diagnózist és az operációt megelőzően Warhol késleltette a visszatérő epehólyag problémáinak felülvizsgálatát, mivel félt kórházba menni és tartott az orvosi kivizsgálástól.
Holttestét Pittsburgh-be vitték vissza, hogy bátyja eltemesse. A halottvirrasztás a Thomas P. Kunsak temetkezési házban volt, nyitott koporsós ceremónia keretében. A koporsót egyszerű bronz érckoporsó volt, arany lemez borítású sínekkel díszítetve, belül fehér kárpitozással. Warhol fekete kashmir öltönyt, platina parókát és napszemüveget viselt. A kezében egy kis imakönyvet és egy vörös rózsát tartott.
A gyászliturgiát a Holy Ghost Byzantine Chatolic Church-ben tartották Pittshburgh északi részén. A megemlékező beszédet Monsignor Peter Tay tartotta. A kortárs művészek közül Yoko Ono is részt vett a temetésen. A koporsót spárga páfránnyal és vörös rózsával fedték be.
A szertartás után a koporsót a St. John the Baptist Byzantine Catholic Cemetery (Keresztelő Szent János Bizánci Katolikus Temetőbe) vitték, amely a Bethel Parkban van, Pittshburgh külvárosában. A sírnál a lelkész egy rövid imát mondott és megszentelte szent vízzel az érckoporsót. A koporsó leeresztése előtt, Paige Powell egy Interview magazin másolatát, egy Interview-os pólót és egy Estée Lauder "Beautiful" parfümöt helyezett el a koporsóra. Warholt az édesanyja és édesapja mellé temették el.
[szerkesztés] Filmjei
- Blow Job (1963)
- Eat (1963)
- Haircut (1963)
- Kiss (1963)
- Naomi's Birthday Party (1963)
- Sleep (1963)
- 13 Most Beautiful Women (1964)
- Batman Dracula (1964)
- Clockwork (1964)
- Couch (1964)
- Drunk (1964)
- Empire (1964)
- The End of Dawn (1964)
- Lips (1964)
- Mario Banana I (1964)
- Mario Banana II (1964)
- Messy Lives]] (1964)
- Naomi and Rufus Kiss (1964)
- Tarzan and Jane Regained... Sort of (1964)
- The Thirteen Most Beautiful Boys (1964)
- Beauty No. 2 (1965)
- Bitch (1965)
- Camp (1965)
- Harlot (1965)
- Horse (1965)
- Kitchen (1965)
- The Life of Juanita Castro (1965)
- My Hustler (1965)
- Poor Little Rich Girl (1965)
- Restaurant (1965)
- Space (1965)
- Taylor Mead's Ass (1965)
- Vinyl (1965)
- Screen Test (1965)
- Screen Test No. 2 (1965)
- Kiss Death (1965)
- Ari and Mario (1966)
- Hedy (1966)
- Kiss the Boot (1966)
- Milk (1966)
- Salvador Dalí (1966)
- Shower (1966)
- Sunset (1966)
- Superboy (1966)
- The Closet (1966)
- Chelsea Girls (1966)
- The Beard (1966)
- More Milk, Evette (1966)
- Outer and Inner Space (1966)
- The Velvet Underground and Nico (1966)
- The Andy Warhol Story (1967)
- Tiger Morse (1967)
- **** (film)|**** (1967)
- Imitation of Christ (1967)
- The Nude Restaurant (1967)
- Bike Boy (1967)
- I, a Man (1967)
- San Diego Surf (1968)
- The Loves of Ondine (1968)
- Blue Movie (1969)
- Lonesome Cowboys (1969)
- L'Amour
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Virtual visit in Musée d'Art Contemporain de Lyon.
- Warhol Alapítvány New York-ban.
- Andy Warhol Múzeum in Pittsburgh, Pennsylvania
- Artinthepicture.com: Andy Warhol A general introduction, biography, quotes, and art works by the Pop Art Icon.
- Andy Warhol Profile Includes a biography, selection of images, famous quotes, and links to the artist.
- Two short articles about Warhol's 2002 museum retrospective from the art magazine "X-Tra"
- Actual exhibitions with Andy Warhol on Artfacts Andy Warhol's works are still widely at present in various shows and permanent collections in museums or galleries throughout the world.
- Andy Warhol Poetry Tribute
- http://www.the3graces.info A warholesque biography of Andy Warhol.
- Internet Accuracy Project – Andy Warhol
- Doubletake Gallery Online Catalog of Limited Editions
- Art Gallery – Andy Warhol
- Andy Warhol művei - TerminArtors.com
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Adrian Wagner: About Face: Drag and Self in Andy Warhol's Portrait Prints