A magyarországi cigányság életkörülményei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Tartalomjegyzék

1 Életkörülményeik országrészek szerint
2 Lakáskörülmények
3 Demográfia
4 Iskolázás
5 Foglalkoztatás
6 Bűnözés
7 Lásd még
8 Jegyzetek
9 Irodalom

[szerkesztés] Életkörülményeik országrészek szerint

A magyarországi cigányság életkörülményei szerint hat régióra osztható az ország. Az első a Tiszántúl (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés), a második a Duna-Tisza köze (Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun), a harmadik a Dél-Dunántúl (Tolna, Baranya, Somogy, Veszprém, Zala), a negyedik a Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas), az ötödik a Pest környéki iparvidékek (Budapest, Pest, Fejér, Komárom-Esztergom), a hatodik pedig Észak-Magyarország.

Tiszántúl
Ebben a régióban él az ország cigányságának 25%-a. Az itt élők egyértelműen hátrányos helyzetűeknek tekinthetőek, mert itt a legmagasabb az analfabéták aránya, és az egy főre jutó jövedelem itt a legalacsonyabb. Ez igaz a régió másik két megyéjénél gazdaságilag fejlettebb Békés megyében is, ahol a cigányság egy nagy része a román nemzetiséghez is tartozik.

Duna-Tisza köze
A régióban a cigányság nem meghatározó nemzetiség. Életkörülményeik csak kismértékben rosszabbak a nem cigányokénál.

Dél-Dunántúl
A Dél-Dunántúl kis falvaiban a nemzetiségi kultúrájukat tartó cigányok élnek (nagyszámú oláhcigány és beás közösségek.) A rossz infrastruktúra miatti magas munkanélküliség erősen sújtja az itt élő cigány lakosságot.

Nyugat-Dunántúl
A Nyugat-Dunántúlon mindössze 5000 főnyi cigány él. Életkörülményeik jelentősen jobbak, mint az ország többi részén élőké. Az itteni cigány lakosság semmiben nem tér el a nem cigány lakossság egzisztenciális és műveltségi szintjétől.

Budapest és környéke
Budapest környékén a legmagasabb a cigányok munkavállalása, ezért jobb anyagi körülmények között élnek, mint a többi régióban.

Észak-Magyarország
Az észak-magyarországi nagy számú cigány lakos az ebben a régióban általánosan tapasztalható gazdasági válság "áldozata". A megszűnő (megszűnt) nehézipari munkahelyekről elbocsátott cigány alkalmazottak a fokozatosan kiépülő szakképzettséget igénylő szolgáltatásban nem tudnak munkát vállalni.

[szerkesztés] Lakáskörülmények

A háború utáni letelepítések, illetve a rendszerváltás utáni komoly etnikai ellentétek miatt kialakult cigánytelepek még mindig meghatározóak a cigány lakosság lakóhelyeként. Ezeken a településrészeken az infrastruktúra hiányos, folyóvíz se mindig van, csatornázás szinte egyáltalán nem jellemző, a szemétszállítás is akadozik. Országos viszonylatban a cigány lakások kétharmada fekszik telepen és egyharmada nem telepen. A magas arány alól kivételt képez Budapest, ahol a cigány lakosság mindössze 30%-a él telepen.

A nem telepen élő cigányság egy részének az életkörülménye semmilyen mértékben nem különbözik a nem cigányokétól, míg a telepek lakossága nyomorúságos körülmények között él. Ez a tagozódás mind a magyar, mind a roma anyanyelvűeknél megfigyelhető.

[szerkesztés] Demográfia

A cigány népesedés súlyos problémája a nagy családok kiemelkedően magas aránya. Már 1963-ban is látványos volt, hogy a cigányoknál tapasztalható átlagos családnagyság 4,52 gyermek. Ez akkor 52%-kal múlta felül az egész magyar lakosságra kiszámított átlagos családnagyságot (3,18). Viszont a várható élettartam is jóval alacsonyabb a cigányságnál, a nyugdíjas korú cigány emberek aránya elenyésző. A korosztályok ilyenfajta megoszlása okolható a rossz szociális helyzettel, de nem lehet megfeledkezni a cigányoknak a gyermekvállalást serkentő kulturális hagyományairól sem.

A nagy családok miatt, illetve mert a cigány családoknál a rokonsági rendszer többnyire sokkal erősebb, mint a nem cigány családokban, sűrűn megfigyelhető, hogy egy lakásban nem két, hanem három nemzedék lakik együtt. Országos viszonylatban a cigány népesség 31%-a lakik olyan lakásokban, amelyben három nemzedék él együtt, és további 8% olyan lakásokban, amelyekben testvérek élnek együtt családjaikkal.

[szerkesztés] Iskolázás

A tervgazdaság kiépítése idején szükség volt a cigányság letelepítésére. Ennek érdekében a cigány lakosságot is kötelezték az iskolába járásra.

A folyamat rávilágított egy nagyon súlyos problémára a cigány lakosság körében, az analfabetizmusra. Ez a jelenség leginkább a keleti régiókra (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén megyékre), azon belül a megyeszékhelyektől távoleső falvakban még napjainkban is jellemző. A főváros környéki, illetve a észak-dunántúli területeken az analfabetizmust majdnem teljes mértékben sikerült felszámolni.

Jelenleg a cigányság mintegy 60%-a fejezi be az általános iskolát. Középiskolába még ennél is kevesebben járnak, és közülük is nagy számban lemorzsolódnak menet közben. Az érettségi bizonyítványt mindössze 1,8%-uk szerzi meg, míg felsőfokú végzettsége 0,2%-uknak van. Mivel a romák jelentős része kistelepülésen él, így a helyi általános iskolák bezárása nagyon súlyosan érinti őket.

[szerkesztés] Foglalkoztatás

A magyarországi romák igen nagy hányada segélyből él, és soha nem is dolgozott. Mivel a szociális juttatások olyan magasak, hogy sokgyermekes családban több a havi szociális juttatás, mintha a családfő elmenne dolgozni, így az nem is ösztönöz munkára. Emiatt 2008 tavaszán Monok település példáján felbuzdulva egyre több település kötötte a segélyek kifizetését a közmunkához, illetve ahhoz, hogy az iskoláskorú gyerekeket járatni kell az oktatási intézményekbe.^[1] Bár ez egyáltalán nem a cigányság ellen irányult, mégis a roma politikusok így állították be, és a médiába elég nagy viták láttak napvilágot. Tamás Gáspár Miklós egyenesen életellenesnek nevezte a döntést, míg Kolláth György alkotmányjogász megvédte azt.^[2]