A dolog
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ez a szócikk egy 1982-es filmről szól. Hasonló címmel lásd még: dolog.
| A dolog (The Thing) |
|
 |
|
| Rendező: | John Carpenter |
|---|---|
| Producer: | David Foster Lawrence Turman |
| Forgatókönyvíró: | Bill Lancaster |
| Zene: | Ennio Morricone |
| Forgalmazó: | Universal Pictures |
| Bemutató: | 1982. június 25. |
| Időtartam: | 109 perc |
| Nyelv: | angol norvég |
| Költségvetés: | 10 millió USD (becsült érték) |
| IMDb | |
A dolog (másik magyar címén: Valami, eredeti angol címén: The Thing) egy 1982-es amerikai sci-fi horrorfilm John Carpenter rendezésében, Ennio Morricone zenei aláfestésével. A film egy amerikai állandó sarkkutató bázis legénységének agóniáját mutatja be, pesszimista képet festve a földi és a földönkívüli létformák találkozásáról. A mű alapja John W. Campbell: Who Goes There? című regénye, egyetemben az 1951-es The Thing from Another World című filmalkotással. A történetből 2002-ben megjelentette azonos című PC-játékát a Black Label Games és a Universal Interactive.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
 |
|
| Szereposztás | ||
| Színész | Filmbeli karakter |
Filmbeli feladatkör |
| Kurt Russell | MacReady | helikopter-pilóta telepvezető |
| Wilford Brimley | Blair | teleporvos |
| T.K. Carter | Nauls | szakács |
| David Clennon | Palmer | helikopter-pilóta |
| Keith David | Childs | gépkezelő kiolvasztó |
| Richard Dysart | Copper | teleporvos |
| Charles Hallahan | Norris | sarki geológus |
| Peter Maloney | Bennings | meteorológus |
| Richard Masur | Clark | kutyagondozó |
| Donald Moffat | Garry | telepvezető karbantartó |
| Joel Polis | Fuchs | nem egyértelmű |
| Thomas Waites | Windows | rádiós tiszt |
Az események javarészt egy amerikaiak által fenntartott antarktiszi kutatóállomáson zajlanak; a kontinensen épp közeledik a sarki tél időszaka, miközben a bázisnak pedig nincs kapcsolata a külvilággal. A tábor viszonylagos nyugalmát a szomszédos norvég állomásról érkező két kutató zavarja meg, amint épp egy kutyát üldöznek, amely az amerikai bázis felé tart. Megérkezvén oda az egyik norvég társa hibájából, míg a másik – miután a kutyára leadott lövése megsebesít egy amerikait – az állomásparancsok fegyvere által leli halálát, anélkül, hogy érdemben kommunikálhattak volna az amerikaiakkal; a telep lakói befogadják kutyát. Miután a rádiós kapcsolattermetés nem sikerül, néhányan maguk indulnak el a norvég bázisra közölni a történteket, hogy a másik állomást elhagyatva és romokban heverve találják. A csapat visszatérve néhány dokumentumot és egy amorf, összeégett holttestet hoz magával; utóbbiról a bázison végzett boncolás azt mutatja, hogy egyszerű emberi maradvány, veszélytelen. A befogadott kutya ellenben nem sokkal azután, hogy a kennelben összezárják a többi ebbel, alakot váltva megtámadja a többi állatot és nagyrészüket meg is öli, mire a kutatók közbe avatkoznak. A megölt norvég kutya maradványait elemezve nyilvánvalóvá válik, hogy az egy kutyát imitáló ismeretlen organizmus volt, s nem valódi eb. Az esetet követően egy csapat a szerzett dokumentumok alapján felkeresi a norvégok kutatási területét, ahol ásatások nyomaira és egy felszínre hozott űrhajóroncsra bukkannak. Az állomás legénységében felmerül a gyanú, hogy az állatokat megtámadó élőlény ezzel az űrhajóval érkezhetett a Földre, s hogy – miután a befogadott kutya sokáig szabadon járt-kelt a táborban – az idegen organizmusnak embereket is módjában is állhatott lemásolni. Ez a tudat paranoiás gyanakvást szül a legénység tagjai között, ami az egyik teleporvoson teljesen elhatalmasodik: az módszeresen tönkreteszi az állomás szállító és kommunikációs eszközeit, hogy az állomást végleg elvágja a külvilágtól megakadályozandó, hogy az idegen eljuthasson a sűrűbben lakott területekre. Az elszigetelt bázis lakossága hamarosan erősen fogyatkozni kezd, amint lakói egymásra szegezik fegyvereiket, ki-ki arra, akit őmaga az idegennek vél; s mindeközben az idegen organizmus is továbbfolytatja ténykedését. A még nem fertőzött teleplakók végül konzenzusra jutnak abban, hogy a lényt csak az állomás elpusztítása által lehet megállítani, s azt így ennek megfelelően módszeresen felégetik – önmaguk számára sem hagyva esélyt a túlélésre.
Itt a vége a cselekmény részletezésének![szerkesztés] Fogadtatás, kritika
A film a jegyeladásokat tekintve nem minősült elsöprő sikernek; a rendező szerint ennek elsődleges oka, hogy a premierrel szinte egyidőben került sor az E.T. bemutatójára is, amelyben a földönkívüliekkel való kapcsolat bemutatása – az emberek számára könyebben elfogadhatóan – optimista. Az egyes jelenetek vérességét abban az időben jónéhány kritikus túlzónak tartotta. [2]
Mindazonáltal a film időközben nagy megbecsülésre tett szert, rajongói tábora – különösen a VHS-kiadás óta – kiszélesedett.[3] Sokan kultfilmnek és a horror műfaj követendő példájának tartják.[4] [5]
