1989-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A 42. cannes-i filmfesztivál 1989. május 11. és 23. között került megrendezésre, Wim Wenders nyugatnémet filmrendező elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 22 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm szerepelt; az Un Certain Regard szekcióban 18, míg versenyen kívül 10 alkotást vetítettek.

A cannes-i fesztivál is megemlékezett a Nagy francia forradalom közelgő 200. évfordulójáról. Ebből az alkalomból a világ 36 olyan filmjéből készítettek montázsfilmet, amelyeket valamilyen formában a forradalom ihletett (Liberté).

A versenyben indított filmrendezők tekintetében az 1989-es év erős volt: a két kiemelkedő francia, Bertrand Blier és Patrice Leconte mellett számolni kellett az új erőre kapott amerikai független film számos képviselőjével (Jim Jarmusch, Spike Lee, illetve Steven Soderbergh), az ausztrál erősségekkel (Fred Schepisi és a fiatal Jane Campion), az olaszok közül a „nagy öreg” Ettore Scola és a szárnyait bontogató Giuseppe Tornatore, valamint a kanadai Denis Arcand és Atom Egoyan jelenlétével, nem beszélve a japán Imamuráról és a szerb Kusturicáról.

Ilyen mezőnyben a zsűrinek nem volt könnyű dolga. A Wim Wenders vezette testület a fiatal Soderbergh Szex, hazugság, video című filmdrámájának ítélte az Arany Pálmát. Noha a döntés egyben visszaigazolta az azóta kultfilmmé vált alkotás közönségsikerét is, az ismeretlen amerikai fődíjjal történt kitüntetése a szakmai berkekben meglepetést keltett. A díjat a záróvetítésen bemutatott Tüzes alkony két főszereplője Jane Fonda és Gregory Peck nyújtotta át a rendezőnek (maga Gregory Peck is elismerésben részesült: életművét különdíjjal jutalmazták). Soderbergh filmje további díjakat is besöpört: elnyerte a FIPRESCI díját, főszereplője, a Croisette sztárja, James Spader pedig a legjobb férfi alakítás díját.

Ugyancsak meglepetésnek számított, hogy a zsűri különdíját megosztva kapta Blier Túl szép hozzád című alkotása és egy „ismeretlen olasz”, Tornatore Cinema Paradisoja. Emir Kustorica vehette át a legjobb rendezésért járó díjat A cigányok ideje című alkotásáért. A legjobb művészi hozzájárulásának díját az ugyancsak amerikai független, Jarmusch Mystery Train című filmje kapta, a zsűri díját pedig Arcand Jésus de Montréal című filmdrámája. A legjobb női alakításért a már nemzetközi hírnevet szerzett, azonban Cannes-ban először szereplő színésznő, Meryl Streep vehetett át díjat, az ausztrál Evil Angels főszereplőjeként.

A Croisette leginkább keresett sztárja 1989-ben egyértelműen a Szex, hazugság, video főszereplője, James Spader lett, Andie MacDowell oldalán. Nagyszerű alakításával tette magát emlékezetessé Mickey Rourke (Assisi Szent Ferenc), Donald Sutherland (Lost Angels), Klaus Maria Brandauer (Pókháló), Marcello Mastroianni, Massimo Troisi és Marina Vlady (Splendor), valamint Nastassja Kinski és Timothy Hutton (Torrents of Spring). A nézők ismét megcsodálhatták Peter O'Toole-t, Alec Guinnesst és Anthony Quinnt a retrospektív vetítésen bemutatott Arábiai Lawrence-ben, továbbá az egymást jól kiegészítő párost, Woody Allent és Mia Farrow-t a New York-i történetekben. A mezőnyből kiemelkedett még John Hurt és Bridget Fonda (Botrány), Gérard Depardieu, Josiane Balasko és Carole Bouquet (Túl szép hozzád), a két filmben is főszerepet játszó Sandrine Bonnaire (Monsieur Hire, Peaux de vaches), valamint a Cinema Paradiso nyájas Alfredojának szerepében Philippe Noiret.

A fesztivál magyar sikert is hozott: Enyedi Ildikó filmje, az Un Certain Regard szekcióban vetített Az én XX. századom megkapta a legjobb első filmnek járó Arany Kamerát.

Különös, de jellemző Cannes-i történet: a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát a versenyen kívül vetített 50 ans kapta; a 3 perces filmklipsorozat a Kanadai Nemzeti Filmbizottság 50. születésnapjára készült.

Tartalomjegyzék 1 Zsűri 1.1 Versenyprogram 1.2 Arany Kamera 2 Hivatalos válogatás 2.1 Nagyjátékfilmek versenyben 2.2 Nagyjátékfilmek versenyen kívül 2.3 Un Certain Regard 2.4 Rövidfilmek 3 Párhuzamos szekciók 3.1 Kritikusok Hete 3.1.1 Nagyjátékfilmek 3.1.2 Rövidfilmek 3.2 Rendezők Kéthete 4 Díjak 4.1 Nagyjátékfilmek 4.2 Rövidfilmek 4.3 Arany Kamera 5 Lásd még 6 Megjegyzés 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Zsűri

[szerkesztés] Versenyprogram

• Wim Wenders (filmrendező – Nyugat-Németország – a zsűri elnöke
• Christine Gouze-Rénal (filmproducer – Franciaország)
• Claude Beylie (filmkritikus – Franciaország)
• Georges Delerue (zeneszerző – Franciaország)
• Hector Babenco (filmrendező – Brazília)
• Krzysztof Kieślowski (filmrendező – Lengyelország)
• Peter Handke (forgatókönyvíró – Nyugat-Németország)
• Renée Blanchar (forgatókönyvíró – Kanada)
• Sally Field ((színésznő – Amerikai Egyesült Államok)
• Silvio Clementelli (producer – Olaszország)

[szerkesztés] Arany Kamera

• Raf Vallone (színész – Olaszország – a zsűri elnöke)
• Bernard Jubard (filmtörténész – Franciaország)
• Klaus Eder (újságíró – Nyugat-Németország)
• Peter Scarlet (filmkedvelő – Amerikai Egyesült Államok)
• Philippe Maarek (filmkritikus – Franciaország)
• Moustafa Salah Hashem (újságíró – Egyiptom)
• Suzanne Schiffman (forgatókönyvíró – Franciaország)
• Yvan Gauthier (filmkedvelő – Franciaország)

[szerkesztés] Hivatalos válogatás

[szerkesztés] Nagyjátékfilmek versenyben

• Chimère (Légvárak)^[1] – rendező: Claire Devers
• Das Spinnennetz (Pókháló) – rendező: Bernhard Wicki
• Do the Right Thing (Szemet szemért) – rendező: Spike Lee
• Dom za vesanje (A cigányok ideje) – rendező: Emir Kusturica
• El Niño de la luna – rendező: Agustí Villaronga
• Evil Angels^[2] (Sikoly a sötétben) – rendező: Fred Schepisi
• Francesco (Assisi Szent Ferenc) – rendező: Liliana Cavani
• Jésus de Montréal (Jésus de Montréal)^[3] – rendező: Denys Arcand
• Kuarup – rendező: Ruy Guerra
• Kuroi ame (Fekete eső) – rendező: Shohei Imamura
• Kvinnorna på taket (Nők a tetőn) – rendező: Carl-Gustav Nykvist
• Lost Angels (1989) – rendező: Hugh Hudson
• Monsieur Hire (Monsieur Hire) – rendező: Patrice Leconte
• Mystery Train (Mystery Train) – rendező: Jim Jarmusch
• Nuovo cinema Paradiso (Cinema Paradiso) – rendező: Giuseppe Tornatore
• Reunion (Találkozás) – rendező: Jerry Schatzberg
• Rosalie Goes Shopping – rendező: Percy Adlon
• Sex, Lies, and Videotape (Szex, hazugság, video) – rendező: Steven Soderbergh
• Splendor – rendező: Ettore Scola
• Sweetie (Sweetie) – rendező: Jane Campion
• Torrents of Spring – rendező: Jerzy Skolimowski
• Trop belle pour toi (Túl szép hozzád) – rendező: Bertrand Blier

[szerkesztés] Nagyjátékfilmek versenyen kívül

• 1001 films – rendező: André Delvaux
• 50 ans – rendező: Gilles Carle
• Ganashatru (A nép ellensége)^[1] – rendező: Satyajit Ray
• Lawrence of Arabia (Arábiai Lawrence) – rendező: David Lean
• Le peuple singe – rendező: Gérard Vienne
• Liberté – rendező: Laurent Jacob
• New York Stories (New York-i történetek) – rendező: Martin Scorsese, Francis Coppola és Woody Allen
• Old Gringo (Tüzes alkony) – rendező: Luis Puenzo
• Orapronobis – rendező: Lino Brocka
• Scandal (Botrány) – rendező: Michael Caton-Jones

[szerkesztés] Un Certain Regard

• Az én XX. századom – rendező: Enyedi Ildikó
• Barroco – rendező: Paul Leduc
• Devět kruhů pekla (Devět kruhů pekla)^[1] – rendező: Milan Muchna
• Dharmaga tongjoguro kan kkadalgun – rendező: Yong-Kyun Bae
• Il decimo clandestino (A titkos tizedik) – rendező: Lina Wertmüller
• Malpractice – rendező: Bill Bennett
• Osibki junosztyi – rendező: Borisz Frumin
• Peaux de vaches – rendező: Patricia Mazuy
• Safa'ih min dhahab – rendező: Nouri Bouzid
• Santa sangre (Szent vér) – rendező: Alejandro Jodorowsky
• Schwarze Sünde – rendező: Danièle Huillet és Jean-Marie Straub
• Szmercs – rendező: Bako Szadikov
• The Prisoner of St. Petersburg – rendező: Ian Pringle
• Treffen in Travers – rendező: Michael Gwisdek
• Venus Peter (Vénusz Péter) – rendező: Ian Sellar
• Voices of Sarafina! – rendező: Nigel Noble
• Wired – rendező: Larry Peerce
• Zugzwang^[4] – rendező: Mathieu Carrière

[szerkesztés] Rövidfilmek

• Beau fixe sur Cormeilles – rendező: Gilles Lacombe
• Blind Alley – rendező: Emmanuel Salinger
• Full Metal Racket – rendező: William Nunez
• Kitchen Sink – rendező: Alison Maclean
• Muzné hry – rendező: Jan Svankmajer
• Papa Carlo teater – rendező: Rao Heidmets
• Performance Pieces – rendező: Tom Abrams
• Segu janjo – rendező: Mambaye Coulibaly
• The Persistent Peddler – rendező: Claude Cloutier
• Yes We Can – rendező: Faith Hubley

[szerkesztés] Párhuzamos szekciók

[szerkesztés] Kritikusok Hete

[szerkesztés] Nagyjátékfilmek

• Arabe – rendező: Fadhel Jaibi et Fadhel Jaziri
• Csornij kvadrat – rendező: Joszif Paszternak
• Die Toten Fische – rendező: Michael Synek
• Duende – rendező: Jean-Blaise Junod
• La ville de Yun – rendező: U-Sun Kim
• Louss, warda al-rimal – rendező: Mohamed Rachid Benhadj
• Montalvo et l'enfant – rendező: Claude Mouriéras
• Tjoet Nja' Dhien – rendező: Eros Djarot
• Wallers letzter Gang^[5] – rendező: Christian Wagner
• Warszawa Koluszki– rendező: Jerzy Zalewski
• Wong gok ka moon^[6] – rendező: Wong Kar-wai

[szerkesztés] Rövidfilmek

• Le porte-plume – rendező: Marie-Christine Perrodin
• Blind Curve – rendező: Gary Markowitz
• Les trois soldats – rendező: Kamal Musale
• Work Experience – rendező: James Hendrie
• Der Mensch mit den modernen Nerven – rendező: Bady Minck
• Trombone en coulisses – rendező: Hubert Toint
• Wstega Mobiusa – rendező: Lukasz Karwowski
• La femme mariée de Nam Xuong – rendező: Tran-Anh Hung

[szerkesztés] Rendezők Kéthete

A nemzetközi filmseregszemle e párhuzamos rendezvénye keretében 15 nagyjátékfilmet mutattak be^[7]; magyar alkotás ez évben sem szerepelt a meghívottak között. A mezőnyből említést érdemel Michael Haneke A hetedik kontinens, Wayne Wang A szemük sem áll jól, Karen Sahnazarov Zéró város, Charles Lane Mesék a járdán, továbbá Atom Egoyan Szöveges szerepek című alkotásai. A humoráról is jól ismert Roberto Benigni már jóval a rendezvény befejezése előtt önmagának ítélte a fődíjat a rendezvény katalógusában: „A szerző köszönetet mond (…) a zsűri egészének, hogy az Il piccolo diavolo-ban szét tudta választani az emberi lélek két legnagyobb erényét: a szerénységet és az alázatosságot.”^[8] A Rendezők Kéthete rendezvény 1989-ben elhagyta a Hilton szállodakomplexummá átalakuló Croisette Palotát, vetítései a fesztiválpalota Debussy-termében, valamint az Arcades moziban zajlottak.

[szerkesztés] Díjak

[szerkesztés] Nagyjátékfilmek

• Arany Pálma: Sex, Lies, and Videotape (Szex, hazugság, video)^[1] – rendező: Steven Soderbergh
• A zsűri külön nagydíja:
  • Nuovo cinema Paradiso (Cinema Paradiso) – rendező: Giuseppe Tornatore
  • Trop belle pour toi (Túl szép hozzád) – rendező: Bertrand Blier
• A rendezés díja: Dom za vesanje (A cigányok ideje) – rendező: Emir Kusturica
• Legjobb női alakítás díja: Meryl Streep – Evil Angels^[9] (Sikoly a sötétben)
• Legjobb férfi alakítás díja: James Spader – Sex, Lies, and Videotape (Szex, hazugság, video)
• A Nemzetközi Filmfesztivál legjobb művészi hozzájárulásának díja: Mystery Train (Mystery Train) – rendező: Jim Jarmusch
• A zsűri díja: Jésus de Montréal (Jésus de Montréal)^[10] – rendező: Denys Arcand
• Technikai nagydíj: Kuroi ame (Fekete eső) – rendező: Shohei Imamura
• FIPRESCI-díj: Sex, Lies, and Videotape (Szex, hazugság, video)^[1] – rendező: Steven Soderbergh

[szerkesztés] Rövidfilmek

• Arany Pálma (rövidfilm): 50 ans^[11] – rendező: Gilles Carle
• A zsűri dicsérete (animációs rövidfilm):
  • Performance Pieces – rendező: Tom Abrams
  • Yes We Can – rendező: Faith Hubley

[szerkesztés] Arany Kamera

• Arany Kamera: Az én XX. századom – rendező: Enyedi Ildikó
• Külön dicséret:
  • Piravi – rendező: Shaji N. Karun
  • Wallers letzter Gang – rendező: Christian Wagner

[szerkesztés] Lásd még

• 1989 a filmművészetben
• Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál
• A Cannes-i Fesztivál zsűrielnökei
• Film

[szerkesztés] Megjegyzés

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A cannes-i fesztivál hivatalos honlapja ((angol nyelven), (francia nyelven))
• Cannes Film Festival ((angol nyelven)) (IMDB)
• Kritikusok Hete honlapja ((angol nyelven), (francia nyelven))
• Rendezők Kéthete honlapja ((angol nyelven), (francia nyelven))