Északi flórabirodalom
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
.png/320px-Floristic_regions_in_Europe_(english).png)
Az északi flórabirodalom (Holarktisz) a Föld hat (hét) nagy flórabirodalmának egyike. Átfogja a teljes északi mérsékelt égövet – így Európát, Ázsia északi részét és Észak-Amerikát is. Fajai az egykori Laurázsia harmadidőszaki növényzetének utódai. Mivel Laurázsia viszonylag régen elkülönült Gondwanától, a Holarktiszon meglehetősen sok az endemikus (más flórabirodalmakban elő nem forduló) növénycsalád, illetve -nemzetség:
- fenyőfélék (Pinaceae),
- nyírfafélék (Betulaceae),
- platánfélék (Platanaceae),
- kenderfélék (Cannabaceae),
- fűzfafélék (Salicaceae),
- ernyősök (Apiaceae),
- bodzafélék (Caprifoliaceae),
- hunyorfélék (Helleboraceae),
- boglárkafélék (Ranunculaceae),
- sóskaborbolyafélék (Berberidaceae),
- szegfűfélék (Caryophyllacea),
- békabuzogányfélék (Sparganiaceae),
- harangvirágfélék (Campanulaceae),
- a varjúhájfélék (Crassulaceae) legtöbb faja,
- rózsafélék (Rosaceae) több nemzetsége, mint például a rózsa (Rosa),
- szappanfafélék (Sapindaceae) több nemzetsége, mint például a juhar (Acer).
A birodalom erdészetileg fontos flóraterületei:
- Az arktikus flóraterület növényzete szegényes; a fás szárú növények szinte teljesen hiányoznak;
- A pacifikus–észak-amerikai flóraterület a Sziklás-hegység vonulatát követi; a fás fajok közül aránylag kevés lombhullató; sok a fenyő és közöttük sok az endemikus, monotipikus nemzetség (Pseudotsuga, Libocedrus, Sequoia, Sequoiadendron);
- Az atlantikus–észak-amerikai flóraterület flórája az európai növényzet közeli rokona – több vikariáló fajjal, közös nemzetségekkel (tölgy, bükk, dió, gesztenye, nyír stb.);
- Az atlantikus–európai flóraterület Európa a Golf-áramlat hatásának kitett nyugati partvidékét és a közeli szigeteket öleli fel. A flóraterület éghajlata óceáni, enyhe.
- Makaronézia flóraterület néven a Madeira-, az Azori- és a Kanári-szigeteket vonják össze;
- az eurázsiai–boreális flóraterület nagyjából a boreális fenyves övvel azonos. Óriási kiterjedésű, de igen fajszegény; erdőit három fenyőfaj dominálja:
- erdeifenyő,
- lucfenyő,
- vörösfenyő;
-
- Ezen belül az egyes fajok relatív gyakorisága erősen függ a csapadék éves mennyiségétől: a (lombhullató) vörösfenyő csak az öv legkontinentálisabb éghajlatú részein kerül túlsúlyba.
- a közép-európai flóraterület átfogja a kelet-európai lombelegyes fenyveseket és a közép-európai lombos erdőket a mediterrán térségig. A mediterrán, atlanti és kontinentális kölcsönhatások aránylag gazdag flórát hoztak létre;
- a mediterrán flóraterület a Földközi-tenger medencéjét öleli körül; jellegzetes fajai a geofitonok. Sok faj képviseli az ajakosokat és a hüvelyeseket. Az északi, átmeneti jellegű, szubmediterrán flóraterületet is beleértve többnyire három tartományra tagolják;
- a kontinentális-pusztai flóraterület a Kelet-Európai síkság keleti részét öleli fel az Urálig;
- a pontuszi flóraterület a Fekete-tenger északi, keleti és déli környezete (a mediterrán partvidéken kívül, beleértve a Kaukázust és Anatóliát is);
- a szubmediterrán flóraterület a mediterrán flóraterület északi határvidéke, amely elválasztja a Mediterráneumot a kontinentális, a közép-európai és az atlantikus flóraterülettől.
- a turáni flóraterület (aralo-kaspi flóraterület) Európa és Közép-Ázsia határvidéke;
- a többség szerint a kelet-ázsiai flóraterületen fejlődtek ki a mérsékelt övi lombfák, de legalábbis a juharfélék és a liliomfa-virágúak. Ez az egyetlen olyan térség, ahol az esős trópusi klíma fokozatosan megy át a mérsékelt övibe. Fás flórája Európáéhoz hasonló, de sokkal gazdagabb.
