Égerszög
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
A településen világörökségi helyszín található |
| Égerszög | ||
|---|---|---|
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Magyarország |
|
| Régió | Észak-Magyarország | |
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | |
| Kistérség | Edelényi | |
| Rang | község | |
| Irányítószám | 3757 | |
| Körzethívószám | 48 | |
| Népesség | ||
| Népesség | 79 (2001) | |
| Népsűrűség | 7,34 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Terület | 10,77 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Égerszög
|
||
Égerszög község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól közúton 50 kilométerre északra.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve az éger fanév és a „sarok, szeglet, zug” jelentésű -szög utótag összetétele.
[szerkesztés] Története
A történelmi Gömör és Borsod megye határán, a Rét-patak völgyfőjében, Aggtelek délkeleti szomszédságában települt egykori Torna megyei község.
A középkorban Égerszög mai területén alakulhatott ki – feltehetően a 12. században – Kovácsi falu, a tornai királyi erdőuradalom vasműves szolgálónépének települése. Az itt lakók vaskohászattal foglalkozhattak, erre utaló salaknyomokat találtak a település határában. Alapterülete fában gazdag, így a kohók működtetéséhez szükséges faszenet a környékbeli erdők fáiból égették, az erdőirtás során felszabadult területeket pedig mezőgazdasági művelés alá vonták.
1270-ben a királyi erdőuradalom halászó vizeit a felügyelő vízóvók kapták, kiknek vezetőjük Böjte (Buhte) volt. A vízóvók birtokát a 13. század végén többször is igyekeztek megszerezni befolyásos főurak, míg végül Porcs fia Domokos nádor foglalta el Kovácsi települését, s Égerszögre keresztelte azt. Ezután Tomori Elus János kisnemes kezére került a falu.
Kőtemploma – a korabeli hiteles dokumentumok szerint – a 14. század közepén már biztosan állt. Zsigmond király 1424-ben Bessenyő Pálnak adományozta a falut, és így az a tornai uradalomhoz került. 1436-tól Berencsi Sáfár István tulajdona a falu, majd e család kihaltával János esztergomi érseké. 1470 körül Szapolyai Imre tulajdona lett Égerszög.
A mohácsi csatavesztést követően Ferdinánd elvette János királytól Égerszöget, s Horváth Gáspár főkamarásának adományozta, kinek halála után özvegye 1559-ben eladta Mágóchy Gáspárnak és Tamásnak. A 16. században az itt élők áttértek a református hitre.
A török megszállás alatt a portyázó csapatok Égerszöget sem kímélték, bár a település pontos története a 17. századból nem ismert. A 18. századból már dokomentálható, hogy az itt élő emberek földműveléssel, szőlőtermeléssel, szén- és mészégetéssel foglalkoztak.
A 19. század első felében 77 lakóházában 633, református vallású lakos élt. A falu ekkor volt a legnépesebb, ezután megkezdődött a lassú létszámcsökkenés, amihez a mezőgazdaság szerkezetének átalakulása, az állattenyésztés és gyümölcstermelés felhagyása, a szőlőültetvények pusztulása is hozzájárult.
A 20. század első felének megpróbáltatásai után 1950-ben önálló tanácsú község lett, majd 15 év múltán a szőlősardai közös tanács részévé vált. 1979-től az 1990-es rendszerváltásig Perkupával alkotott közös tanácsot. A település önállóságát 1990-ben kapta vissza, ma körjegyzőségének székhelye Szőlősardó.
Égerszög nevét a határában, a Pitics-hegy tövében, 1954-ben felfedezett Szabadság-barlang tette országosan ismertté, mely a turisták számára sajnos nem látogatható. A Pitics-hegyen található kilátóból szép kilátás nyílik a szlovákiai Alacsony-Tátra hegyeire.
[szerkesztés] Látnivalók
- Református templom: 1791-ben építették későbarokk stílusban. A templomhajó mindkét vége egyenes záródású, mennyezetét két csehsüveg boltozat alkotja, melyek a falakból kiugró pilléreken nyugszanak. A falu templomához 1929-ben 24 méter magas, karcsú, sisakos harangtornyot építettek eklektikus stílusban, és benne egy 75 kg-os és egy 120 kg-os harang található.
- Népi lakóházak: A település főutcáján bontatlan egységben számos, a 19. század második felében épült, szinte eredeti állapotban fennmaradt, perkupai kőműves mesterek által épített népi lakóházat találunk. Ezek az épületek jól jelzik egykori építtetők módos vagyoni helyzetét és az akkori falu megkérdőjelezhetetlen élni akarását. A helyi önkormányzat 2004-ben a ritka épületegységet helyi védelem alá helyezte. A településen a Műemlékfelügyelet által védetté nyilvánított épület is található. 1941-ben rettenetes erejű pusztító szélvész sújtotta a települést, amikor annak háztetőit az orkán erejű szél elsodorta és hatalmas fákat tépett ki gyökerestől. Ezek egyikét a vihar átrepítette a falu felett és a templom toronycsillagának vágódva, derékszögben elhajlította a kakast, és a csillagot tartó vasrudat. Másfél évtized után, 1957-ben állították helyre budapesti barlangászok.
- Barlang: A község közelében 1954. november 14-én fedezték fel az Aggteleki-karszthoz tartozó barlangot.
- Szabadság-cseppkőbarlang (csak barlangászoknak)
- 1761-ben épült műemlék barokk református templom, historizáló tornya 1929-ből. A templom egyes belső famunkáit helyi asztalosmester, Boros Bertalan készítette.
- Az 1990-es évek közepétől rendszeres falunapokat tartanak Égerszögön, ezzel is irányt mutatva a környező településeknek, akik szintén megrendezik már a falunapokat.
- 2004 nyarán szendrői tűzoltók segítségével helyreállították a falu tűzoltószerkezetét, amit a községi kultúrház udvarán állítottak fel.
- A „holt falu”, a temető ugyancsak archaikus, népi díszítőművészeti alkotásokat őriz. Még ma is álló, az elhunyt kora és neme szerint különbözőképpen faragott, régi oszlopos fejfái a galyasági temetők egykori, korántsem egyhangú képének tanúi.
[szerkesztés] Környező települések
Imola (8 km), Kánó (3 km), Szőlősardó (3 km), Teresztenye (3 km), a legközelebbi város: Szendrő (17 km).
