Oda Nobunaga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Oda Nobunaga (織田 信長)
Oda Nobunaga
Született	1534. június 23.
	Nagoja kastély, Ovari tartomány
Elhunyt	1582. június 21.
	Honno-dzsi templom, Kiotó
Elődje	Asikaga Josiaki
Utóda	Tojotomi Hidejosi
Dinasztia	Oda klán

Oda Nobunaga hadjáratai

Okehazamai csata (1560) – Azukizakai csata (1564) – Chōkō-ji ostroma (1570) – Kanegasaki ostroma (1570) – Anegawai csata (1570) – Ishiyama Hongan-ji háború (1570-1580) – Hiei hegyi ostrom (1571) – Nagashima ostroma (1571, 1573, 1574) – Mikatagaharai csata (1573) – Hikida kastély ostroma (1573) – Odani kastély ostroma (1573) – Ichijōdani kastély ostroma (1573) – Itami ostroma (1574) - Nagashinoi csata (1575) - Mitsuji ostroma (1576) - Első Kizugawaguchi csata (1576) - Shigisan ostroma (1577) - Tedorigawai csata (1577) - Második Kizugawaguchi csata (1578) - Hijiyama ostroma (1581) - Temmokuzani csata (1582) - Uozu ostroma (1582) - Honnō-ji incidens (1582)

Oda Nobunaga (織田 信長, Oda Nobunaga^?) (1534. június 23. - 1582. június 21.) Japán történelem, Szengoku-korszakának egy jelentős daimjoja volt. Oda Nobuhide, Ovari-tartomány vagyonos sugojának (katonai vezető) második fiaként született.^[1][2] Nobunaga egész életét véget nem érő háborúskodással töltötte, végül 1582-es halála előtt sikerült meghódítania egész Japánt.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Az Owari-prefektúra egyesítése 1.2 Az Okehazamai csata 1.3 Tenka Fubu 1.4 Honnō-ji incidens 2 Nobunaga, Hideyoshi és Ieyasu 3 Politika 4 Család 4.1 Közvetlen rokonság 4.2 Leszármazottak 4.3 Egyéb rokonok 4.4 Későbbi leszármazottak 5 Nobunaga a művekben 6 Hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Oda Nobunaga, Nagoya kastélyában született és gyerekkori neveként a Kippōshi (吉法師, Kippōshi^?) nevet kapta.^[1][2] Édesanyja Tsuchida Gozen, Nobuhide felelsége, megszülte férje első törvényes fiát. Így a gyermek két éves korára Nagoya kastélyának urává vállt. Gyermekkorában és korai tizenévesként közismert volt bizarr viselkedéséről, amivel kiérdemelte az Owari no Ōutsuke (尾張の大うつけ, Owari no Ōutsuke^? Owari Bolondja) gúnynevet. A lőfegyverek bemutatásának korában ismertté vállt a Tanegashimai lőfegyverek szeretetéről. További ismertségre tett szert magának azzal is, hogy származása ellenére szívesen barátkozott a társadalomi ranglétra bármely fokán álló kortársával.

[szerkesztés] Az Owari-prefektúra egyesítése

1551-ben Oda Nobuhide váratlanul meghalt és a temetése alatt Nobunaga felháborítóan beszélt és a tömjéneket az oltárhoz vágta. Ez a tett sok Oda-t idegenített el miközben meggyőzte őket Nobunaga középszerűségéről, kiszámíthatatlanságáról és fegyelmezetlenségéről. Ezután a család tagjai elfordultak tőle és inkább a szelídebb és jó módorúbb testvére Nobuyuki mellé álltak. Hirate Masahide, Nobunaga mentora és egyik hű vezére a szégyneteljes eset után seppukut követett el. Ez akkora hatással volt Nobunagara, hogy később építtetett egy templomot Masahide tiszteletére.^[1]

Bár Nobunaga, Nobuhide törvényes utódja volt, Az Oda-klán rengeteg frakcióra volt osztva. Továbbá az egész klán, gyakorlatilag uralma alatt tartotta Owari shugoját, Shiba Yoshimune-t. Azonban az elhunyt Nobuhide testvére Oda Nobutomo, Owari shugojának helyettese uralkodott az erőtlen Yoshimune felett ezidőtájt. Emellett kinézte magának Nobunaga területeit és felfedezte benne vetélytársát. Nobutomo meggyilkolta Yoshimune-t amikor rájött, hogy az támogatja és megpróbál segíteni Nobunaga-nak.

Hogy növelje a hatalmát, Nobunaga rábeszélte Oda Nobumitsut, Nobuhide egyik öccsét, hogy csatlakozzon csapataival és döntsék meg Nobutomo, a Kiyosu kastély gazdájának hatalmát. Amely kastély végül Nobunaga rezidenciájává vállt és több mint tíz évig az is maradt. Shiba Yoshikane, Yoshimune fia hivatalába lépett Owari tartomány felett. Eközben Nobunaga szövetségre lépett a Suruga tartomány Imagawa-klánjának és Mikawa tartományi Kira-klánjának gyengülő shugojával, akit ezidőben egy személy testesített meg. Továbbá a szövetség azzal az előnnyel járt, hogy az Imagawa-klán felhagyott Owari határainak támadásával.

Bár Nobuyuki és a támogatói még mindig szabadlábon voltak, Nobunaga úgy döntött, seregeket külld Mino tartományba, Saitō Dōsan segítségére, miután fia Saitō Yoshitatsu ellene fordult. A hadjárat megbukott miután Dōsant megölték és Yoshitatsu 1556-ban Mino új uralkodója lett.

Néhány hónappal később Nobuyuki, Shibata Katsuie és Hayashi Hidesada támogatásával fellázadt Nobunaga ellen. A három összeesküvőt legyőzték az Inō-i csatában. Ám Tsuchiba Gozen, Nobunaga és Nobuyuki szülőanyjának közbenjárására megbocsátottak a lázadóknak. A következő évre Nobuyuki újabb lázadást eszelt ki Nobunaga ellen. Amikor Shibata Katsuie informálta erről Nobunagat, az betegséget színlelt, hogy közelebb kerüljön Nobuyuki-hoz és a Kiyosu kastély falai közt legyilkolta.

1559-ig klánon belül és egész Owari szerte, leszámolt ellenségeivel. Hogy más daimyokkal szövetségre lépjen Nobunaga, Shiba Yoshikane nevével takarózott. Mikor ezt Yoshikane megtudta, szövetségre lépett a Kira és Imagawa klánokkal, hogy kiűzze Nobunagat és helyreállítsa a Shiba-klán birtokait. Nobunaga végül elűzte és további szövetségeket alakított a Shiba klán nevében.

[szerkesztés] Az Okehazamai csata

1560-ban Imagawa Yoshimoto összegyüjtött egy 25, 000-es sereget,^[1][3] amit elindított Kyoto felé a törékeny Ashikaga-sógunátus megsegítésére. A Mikawa prefektúrai, Matsudaira klán szintén csatlakozott a Yoshimoto erőkhöz. Ehhez képest az Oda klán mindössze 1, 800 fős sereget tudott felsorakoztatni, amit még a határmenti erődökben fel is kellett osztani. A szörnyű körülmények közt, Nobunaga bejelentette, hogy végrehajtja a kedvenc Atsumori táncát, előtte néhány kísérőjével ellovagol valamelyik szent helyre imádkozni.

Az Oda-klán tábornokai nem hitték, hogy a háborút megnyerhetik. A csata előtti éjszakán Sibata Katsuie megpróbálta lebeszélni Oda Nobunaga-t a frontális támadásról, emlékeztetve Nobunaga-t a közös hadseregre, a munkaerőben tátongó hatalmas hiányra és az Imagawa seregek 40, 000-es létszámáról szóló hírekre. Hayashi Sado no Kami Hidesada, Nobuhide idejéből megmaradt tanácsadó is vitába szállt a feladásért, hasonló véleményeket hangoztatva mint Shibata. A klán krónikása szerint ezen az éjjen Nobunaga a következőket ordította:

"Imagawa 40, 000 ember élén masírozik felénk? Én nem hiszem el ezt. 'Csak' 25, 000-es serege van. Igen, ez is rengeteg. Szóval Sado, azt kívánod tőlem, hogy adjam meg magam. De mi van ha megadjuk magunkat? Elégedett leszel ha majd vesztesként egész életedben cipelned kell ezt a terhet? Vagy mi van ha várunk addig amíg Katsuie is engem akar? Mi van ha várunk, ebben a kastélyban bezárkózva, amíg Imagawa kíéhezve le nem állítja seregeit és haza nem kullog? Képesek vagyunk 5-10 nappal tovább kihúzni náluk és amit nem tudunk megvédeni az úgyis menthetetlen. Mi most igazán a gödör alján vagyunk, tudod. S most a sorsunk érdekes. De ez az, hogy látom azt, hogy ez csupán egy életben lévő élet. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt elveszítsem. Inkább akarod tölteni az egész életedet azzal, hogy az életedért imádkozol? Abban az elrendeltetésben születtünk, hogy meghalljunk! Aki velem van, eljön holnap reggel a csatatérre. Bárki aki nincs mellettem, akárhol legyen is, láthatja majd győzelmemet!"

Nobunaganak igaza volt, Yoshimoto szándékosan szivárogtatott ki eltúlzott számú információkat, serege létszámáról, hogy ráijesszen az Oda klánra. A Imagawa klán írnoka megírta a középkori csatáknál szokásos túlzott számokat.

Nobunaga kémei jelentették, hogy Yoshimoto pihenteti seregeit egy Dengaku-hazama nevű helyen, az Okehazama nevű kis falu közelében. Ezt a vidéket Nobunaga nagyon jól ismerte. Dengaku-hazama egy kaskeny szurdok volt, ami tökéletes helyet biztosított egy váratlan támadásnak, ha a körülmények megfelelőek. A kémek hozzátették, hogy a hadsereg itallal és étellel ünnepelte a győzelmet, míg Yoshimoto megnézte a leszelt fejeket. Így hát Nobunaga, Imagawa tábora közelében felállitotta csapatait. Rengeteg zászlóból, maradék sisakokból, és szalmából készült álsereggel tartották fenn a látszatot, amíg az igazi Oda erők egy gyors menettel, Yoshimotoék sarkába kerültek. A szerencse és az időjárás is Nobunaga oldalára állt, a déli fojtogató meleget, felváltotta egy rettentő égi vihar. Amíg az eső megóvta őket, Nobunaga felvonultatta csapatait, majd amint alábbállt, elkezdték a támadást a szurdokba szorult ellenségre. Olyan hirtelen volt a támadás, hogy Yoshimoto először az emberei közti civakodásnak hitte. Azonban rá kellett jönnie, hogy ez egy támadás amikor két szamuráj rárontott. Az első dárdacsapást elhárította a kardjával, a második azonban fejét szelte Imagawa-nak.A történelem ezt a csatát jegyzi az elő alkalomnak, amikor Nobunaga-nak először feltűnt, a szandálhordozó Toyotomi Hideyoshi tehettsége.

Miközben az Imagawa-klán rohamosan gyengült, elvesztette uralmát a Matsudaira klán felett. 1561-ben Nobunaga és Matsudaira Motoyasu (később Tokugawa Ieyasu) szövetségre lépett, a két klán közti több évtizedes ellentétekre nem léve tekintettel.

[szerkesztés] Tenka Fubu

A Mino-i, Saitō Yoshitatsu 1561-ben betegség következtében váratlanul meghalt és fia Saitō Tatsuoki lépett a helyébe. Tatsuoki mindazonáltal még túl fiatal volt és sokkal hatástalanabb uralkódónak, stratégának és katonai vezetőnek bizonyult, apjával és nagyapjával összemérve. A helyzetet kihasználva Nobunaga áttette székhelyét Komaki kastélyába és elinditotta hadjáratát Mino-ba. Saitō-t elhagyták a csatlósai inkompetenssége és bolondsága miatt. Nobunaga jelentősen meggyengítette a Saitō klánt, végül felszerelkezett egy végső csatára 1567-re. Inabayama kastélynál elfogta és számüzetésbe küldte Tatsuoki-t.

Miután Nobunaga bírtokba vette a kastélyt, megváltoztatta annak és a körülötte lévő városnak is a nevét Gifu-re. Nobunaga Gifu-i tartózkodásának maradványait őrzi ma a Gifu Park.^[4] Gifu-t a legendás kínai Qi hegyről (岐山 Qi Mandarin nyelv-ben) nevezte el, ahonnét a Zhou dinasztia indult. Ekkor támadt fel benne az elhatározás egész Japán meghódítására. Elkezdett használni egy új pecsétet, amit Tenka Fubu-nek (天下布武) hívtak.^[5] Ami annyit tesz, "Kardja mindent eltakar az Ég alatt". ("a menny alatti")[2]. 1564-ben Nobunaga nővére Oichi, a déli Ōmi tartományban tartózkodott, hogy hozzámenjen annak daimyojához, Azai Nagamasa-hoz. A frigy segített később Nobunaganak kiköveznie a Kyoto-ba vezető utat.

1568-ban, Ashikaga Yoshiaki elment Gifu-be és megkérdezte Nobunaga-t, elindítanak-e egy hadjáratot Kyotoba. Yoshiaki az Ashikaga klán meggyilkolt tizenharmadik shogunjának Yoshiteru-nek volt a testvére és égett a bosszúvágytól, hogy megölje a gyilkosokat akik egy báb shogunt Ashikaga Yoshihide-t rakták bátyja helyére. Nobunaga beleegyezett, hogy segít Yoshiaki-nak az új shogunná vállnia és kapzsiságának megfelelő alkalom volt Kyoto-ba való behatolása, így elindították hadjáratukat. Mindazonáltal a déli Ōmi tartomány, Rokkaku klánja akadálynak bizonyult. A vezér Rokkaku Yoshikata álltal a klán megtagadta, hogy shogunnak ismerjék el Yoshiaki-t és készen álltak, hogy megvívják a háborút. Válaszul Nobunaga indított egy gyors támadást amivel amivel kiűzte a Rokkaku klánt a váraikból.

Rövid időn belül elértek Kyoto-ba és Nobunaga kiűzte a Miyoshi klánt a városból. Yoshiaki-t tették meg az Ashikaga klán 15. shogunának. Nobunaga visszautasította a Kanrei posztot, inkább elkezdte korlátozni a shogun erőit és szándékában állt azt bábuként használni, hogy tiszta útja legyen a jövőbeli hódításaihoz. Yoshiaki azonban nem volt kiegyezve a bábú szerepével és titokban, különböző daimyokkal létrehozott egy Nobunaga-ellenes szövetséget.

Az Asakura klán különösen megvető volt az Oda klán hatalmi terjeszkedései láttán, ugyanis történelmileg az Oda klán az Asakurák alárendeltjei voltak. Bár Asakura Yoshikage védte Ashikaga Yoshiaki-t, de nem volt hajlandó Kyoto-ba menetelni. Így az Asakura klán szintén megvetette Nobunagát a legtöbb a sikeréért.

Mikor Nobunaga elindította hadjáratát az Asakura klán tartományába, Azai Nagamasa, Oichi férje, felbontotta szövetségét az Odákkal, a több generációs Azai-Asakura szövetség iránti tiszteletéből. Az Ikko lázadók segítségével a Nobunaga-ellenes szövetség teljes erővel súlythatott le, ami erős veszteségeket okozott az Oda klánnak. Az Anegawai csatában, Tokugawa Ieyasu és Nobunaga összefogtak és egyesített erővel legyőzték az Asakura és Azai klánok szövetséges csapatait. Összesen több mint tíz évig harcolt közvetve és közvetlenül az ikkô-szekta ellen.^[6]

Nobunaga még a buddhisták ellen is háborúzott, amikor azok felfegyverkeztek és nem akartak engedelmeskedni neki. A Hiei hegy, Enryaku-ji kolostorának Tendai iskola sōhei-ei (harcos szerzetesek), akik segítették a Nobunaga-ellenes ligát és az Asakura-Azai szövetséget, voltak egy nagy tüske Nobunaga oldalában. Ezért is különösen közel tette főhadiszállását Kyoto-hoz. 1571-ben megtámadta Enryaku-ji-t és porig égette, a történtek alatt mint egy 3000-4000 férfi, asszony és gyermek vesztette életét.

Az évek alatt, Nobunaga megszilárdította pozícióját, brutalitásával eltiporta és meghódította ellenségeit. Nagashimánál óriási veszteségeket szenvedett el az Ikko ellenállástól, kiket a Nobunaga-ellenes szövetség tagja Ishiyama Hongan-ji vezetett. Mikor Nobunaga körülvette ellensége erőditményét és tüzet nyitott, több mint 10 000 civilt mészároltak le, köztük asszonyokat és gyerekeket.

A Nobunaga-ellenes szövetség legerősebb urainak egyike, az Oda klánnal békét és névleges szövetséget tartó Takeda Shingen volt. 1572-ben, a shogun ösztönzésére, Shingen úgy határozott, hogy a tőkéért hadjáratot indít, Tokugawa területeivel kezdődően. Megalakult a nyugati front, Nobunaga segélyt küldött Ieyasu-nak, aki vereséget szenvedett az 1573-as Mikatagaharai csatában. 1573-ban, a csata után, miután a Takeda erők visszavonultak, Shingen meghallt betegségben. Ez Nobunaga segítségére volt, hiszen így teljesen Yoshiakira tudott koncentrálni, aki nem is egyszer nyíltan ellenségeskedett, az udvar közbeavatkozásának ellenére. Nobunaga képes volt legyűrni Yoshiaki gyenge erőit és számüzetésbe küldte, majd ugyanabban az évben véget vetett az Ashikaga sógunátusnak.

1573-ban megsemmisítette az Azai és Asakura klánokat és Nobunaga arra kérte Azai Nagamasa-t, hogy küldje vissza Oichi-t és kövessen el öngyilkosságot. Nagashima 1574-es elpusztításával, az egyetlen fenyegetést már csak a Takeda klán jelentette, amit most Takeda Katsuyori vezetett.

A Nagashinoi csatában, Nobunaga és Tokugawa egyesített erővel súlytottak le a Takeda klánra, ahol remek stratégiával alkalmazták a szakállas puskát. Nobunaga, hogy a puskák lassú újratöltési idejét áthidalja, három sort állított fel lövészekből és miután az első sor tüzelt, lebukott, hogy a következő sor is tüzet nyisson amíg ők újratöltenek. A golyók képesek voltak átütni a Takeda lovasságának páncélain, ami zavart keltettek köztük és visszaszorította, megölte őket a záporozó lövedékek. Innen, Nobunaga folytatta terjeszkedéseit és Shibata Katsuie-t és Maeda Toshiie-t északra, Akechi Mitsuhide-t pedig Tamba tartományba küldte.

Mivel Ishiyama Hongan-ji ostromázása Osaka-ban kevés haladást mutatott, de a Chūgoku régió Mori klánja a tengeren megtörte a tengerészeti blokádot és elindította az ellátmányokat egy megerősített tengeri erődítménybe, végül 1577-ben Hashiba Hideyoshinak (később Toyotomi Hideyoshi) megparancsolták, hogy terjeszkedjen nyugaton és nézzen szembe a Mori klánnal.

Uesugi Kenshin, akiről azt mondták, hogy Takeda Shingen elhalálozása óta ő a legnagyobb tábornoka a Nobunaga-ellenes szövetségnek. Meghódította a szomszédos erőket, majd a két oldal összeütközött a Tedorigawai csatában, ami döntő erejű Uesugi győzelemmel ért véget. Ekkor érkezett el az idő, amikor Uesugi megkezdte az előkészületeket Kyoto-ba vonulásához.

A veresége miatt Nobunaga, Noto, Kaga és Etchū tartományi terjeszkedései stagnáltak egy időre. De Kenshin, aki a csata után képes lett volna egy döntő csapást mérni, az esetleges támadás előtt meghallt agyvérzésben. Későbbi tanulmányok szerint ez az előkészület nem közvetlen Nobunaga ellen, hanem Kanto területére irányult, ahova aztán Kenshin halála és a a zavarok után Nobunaga ismét elindította hadjáratát.

A nagyszámú majorság és templomi birtok megkaparintása után kiterjesztette hatalmát a szamurájokra és a gazdagabb parasztokra is azáltal, hogy rájuk bízta az újonnan szerzett javakat. Így szilárd politikai és gazdasági hatalomra tett szert, amelyet csak tovább növelt a buddhista templomok hagyományos befolyásának korlátozásával.^[6]

Mihelyt megvetette a lábát Kyôtóban, védelmébe vette a jezsuita misszionáriusokat, segítséget adott egy templom megépítéséhez a fővárosban és egy papneveldééhez Azuchiban. Nemcsak az európai kultúra iránti érdeklődése vezette erre, hanem az is, hogy a kereszténység bátorításában látta a lehetőségét annak, hogy tovább gyöngítse a buddhista templomok befolyását. Maga Nobunaga nem volt hívő, a kereszténységgel szemben tanúsított magatartása pusztán politikai okokkal magyarázható.^[6]

Nobunaga 1580-ban megadásra kényszerítette Ishiyama Hongan-ji-t és megsemmisítette a Takeda klánt 1582-re. Nobunaga hatalma a csúcson volt és inváziókat készült indítani Echigo tartományba és Shikokuba.

[szerkesztés] Honnō-ji incidens

1582-ben a korábbi szandálhordó Hashiba Hideyoshi, lerohanta Bitchu prefektúrát és ostrom alá vette a Takamatsu kastélyt. A vár létfontosságú volt a Mori klán szempontjából, amint elvesztik védtelenné válnak. Mori Terumoto a kastély megsegítésére sietett és seregeivel kétoldalt leállomásozott. Hashiba erősítést kért Nobunaga-tól.

Gyakran volt vitatott, hogy Hideyoshinak nem volt igazán szükségessége erősítésre és egyéb okokból kérte Nobunaga segítségét. Néhányan, Hideyosjhi utálói és irigyei úgy vélték, ez a feltörekvő paraszt, csak azért lett Nobunaga legfelsőbb tábornoka, mert elé vitte Takamatsu-t, megalázkodni az Oda hűbéresek előtt.

Nobunaga elküldte Niwa Nagahide-t, hogy ostromolja Shikokut és Akechi Mitsuhide-t, hogy aszisztáljon Hideyoshi-nak. Útban Chūgoku refektúrába, Nobunaga megállt a Kyotoi Honnō-ji templomnál. Lévén, legnagyobb befolyású birtoka közepén tartozkodott, nem számított egy esetleges támadásra, így csupán néhány személyes szolga és pár testőr képezte a védelmét összesen.

Azonban Mitsuhide, hirtelen puccsot hajtott végre és körülvette Honnō-jit, Nobunagat harcra kényszerítve. Azonban az Oda klán vezére elvesztette a csatát és Mitsuhide seppukura kényszerítette. Ugyanakkor vele tartott, seppuku elkövetésével, fiatal rajongója Mori Ranmaru, aki sok éven keresztül hűségesen szolgálta őt és halálakor is még csak tinédzser volt. Ranmaru hűségét és odadását széles körben elismerték.[3] Ezután Akechi megtámadta a Nijō kastélyt.

Csupán tizenegy nappal a Honnō-ji puccs után, Hideyoshi megölte Mitsuhide-t a Yamazaki-csatában és végül elfoglalta helyét, Nobunaga hagyatékának a jogos örököseként.

[szerkesztés] Nobunaga, Hideyoshi és Ieyasu

Toyotomi Hideyoshi, aki 1590-ben egyesítette Japánt és Tokugawa Ieyasu, aki 1603-ban megalapította a Tokugawa sógunátust, voltak Nobunaga hűséges követői. Ketten hatalmas ajándékban részesültek Nobunaga pályafutása révén, ami elindította őket útjukon egy egységes Japán létrehozásában. Van is erről egy mondás: "Az újraegyesítés egy rízssütemény. Oda készítette. Hashiba formálta. A végén Ieyasu ízesítette."^[7] (Hashiba az a vezetéknév, amit Toyotomi Hideyoshi használt, amíg Nobunaga követője volt.)

Hideyoshi, névtelen parasztként nevelkedett, majd Nobunaga legfelső tábornokai közül lett az egyik. Amikor 1586-ban nagy miniszter lett, új törvény hozott létre, amivel kodifikálta a szamurájkasztot, állandóvá és öröklődővé téve azt. A fegyverhordozók, nem-szamuráj harcosok és egyszerű polgárok szamurájjá válását tiltotta be és ezzel megszilárdította Japánnak azt a társadalmi mozgékonyságát, ami annakelőtte az ő javait szolgálta. Ezek a megszorítások az Edo sógunátus végéig tartottak, amikor is a Meiji-restauráció változtatott a helyzeten. Hideyoshi, Nobunaga jogos örököseként bizonyatott, hogy ura halála után egy hónappal leszámolt Akechi Mitsuhidevel.

Fontos megjegyezni, hogy szamuráj és nem-szamuráj között, leginkább a 16. században mosódott el a határ, a Hideyoshi szabályozások előtt bármilyen társadalmi osztályban lévő emberek (akár kis parasztok is), legalább egy katonai szervezethez tartoztak és hadba foghatók voltak. Úgy tartják a "mindenki mindenki ellen" helyzet egy évszázadon keresztűl tartott. Azonban az engedélyezett szamurájcsaládok a 17. század után azok voltak, akik követték Nobunagát, Hideyoshit és Ieyasut. A nagy csaták a változások és rezsimek közti idő alatt folytak, a legyőzőtt szamurájok egy részét megsemmisítették, roninná válltak vagy benyelte őket a társadalom.

Ieyasu, az Oda klán túszaként megosztotta a gyerekkorát Nobunagával. Bár sok harc dúlt Ieyasu és az Oda klán közt, Tokugawa végül is csatlakozott Nobunagahoz és egyik legerősebb szövetségesévé vállt.

[szerkesztés] Politika

Katonailag, Nobunaga forradalmi látásmódja, nem csak a Japán harcászati módszereit befolyásolta, de a kor világának egyik legmodernebb erőit használta. Fejlesztette, megvalósította és terjesztette a hosszú pikák, lőfegyverek, fregattok és a kor tömegharcainak megfelelő várerődítmények használatát. Nobunaga létrehozott egy speciális harcos kasztrendszert, kinevezte alattvalóit és a képességeiknek megfelelő pozícióba rakta őket, aminek semmi köze sem volt névhez, ranghoz, családi kapcsolathoz, vagy múlthoz. Az alattvalók, kiosztott földeiket, nem méretük, hanem rízstermő képességük alapján kapták meg. Nobunaga szervezeti rendszerét, később szövetségese Tokugawa Ieyasu használta és továbbfejlesztette, amikor megalakította a Tokugawa sógunátust Edo-ban.

Nobunaga uralma és fényessége nem korlátozódott a csataterekre, mivel remek üzletember is volt és értett a mikroökonómia és makroökonómia alapjaihoz. Először, modernizálta a gazdaságot, a mezőgazdasági alapról, a gyártásra és szolgáltatóalapra szakosodott városokat fejlesztett, amik a helyi gazdálkodás központjaként és alpjaként szolgáltak. Utakat csináltak, tartományon belül a várak közt, ami nem csak a kereskedelmet, de a hadseregeket is rövid időn belül nagy távolságokra történő mozgatását is megkönnyítette. Nemzetközi kereskedelmet kiterjesztett. Kínán és a Koreai-félszigeten túl, nanban (déli barbár) kereskedelmet kezdett Európával, Fülöp-szigetekel, Thaifölddel és Indonéziával.

Nobunaga továbbá bevezetette a rakuichi rakuza (楽市楽座, rakuichi rakuza^?) politikát, hogy serkentse az üzleti életet és a teljes gazdaság használja a szabadpiac rendszerét.^[4] Ezzel a politikaával korlátozta és tiltotta a monopóliumot, megszüntette és kizárta a kiváltságos úniókat, céheket és társaságokat, amiket károsnak látott a megfelelő gazdaság működésében. Az eredeti kiáltványainak másolatát ma is megtaláljuk a Gifu városi Entoku-ji-ban.^[4] Adómentességet és az ügyben törvényeket hozott, hogy megszüntesse a kölcsönöket és adósságokat, korlátozva azok elszaporodását.

Ahogy Nobunaga meghódította Japánt és nagy mennyiségű gazdagságot halmozott fel, önzetlen módon támogatta azokat a művészeteket, akik mindig érdeklődést keltettek benne, ami fokozatosan egyre grandiózusabb méreteket öltött és hatalma, presztízse kifejezőjévé vállt. Kiterjedt kerteket és kastélyokat építtetett, melyek maguk is nagy műalkotások voltak. A Biwa tó partján álló Azuchi kastélyt tartják a Japán történelem legszebb várának, amit kívülről bearanyoztak és szobrokkal díszítettek. Belülről pedig állóképek, tolóajtók, falak és mennyezeti festmények dícsérik Kanō Eitoku festőművész keze munkáját. Ezidőtájt, Nobunaganak, az a Japán teaszertartás volt a módszere az üzleti és politikai témák megbeszélésére, amit a tea mester Sen no Rikyū fejlesztett ki és Nobunaga maga erősen népszerűsített. Ekkor kezdte el törekvéseit a modern kabuki, ami végül az Edo-kor elején fejlődött ki teljesen.

Továbbá Nobunagat nagyon érdekelte az európai kultúra, ami még mindig nagyon új volt Japánban. Gyűjtötte a nyugati művészetet, továbbá páncélokat és fegyvereket is. Úgy vélik róla, az írott történelemben az első ember aki hordott európai ruhát. A szárnyai alá vette Japánban a jezsuita misszionáriusokat és támogatta őket az első keresztény templom megépítésében Kyotoban 1576-ban,^[8] ámbár ő sosem vette fel a kereszténységet.

Nobunagára a Sengoku időszak egyik legbrutálisabb alakjaként emlékeznek Japánban. De valójában abban a korban nem számítottak kiemelkedően brutálisnak a tettei. A Sengoku periódus három legnagyobb vezére közül ő volt az első. Ezek az ikonok Oda Nobunaga, Toyotomi Hideyoshi és Tokugawa Ieyasu voltak. Nobunaga bőven rajta volt már Japán egyesítésének útján, sőt mondhatni már a kapuban állt, mikor egyik tábornoka Akechi Mitsuhide, seppukura kényszerítette a Kyotoi, Honnō-ji templomban. Akechi hozzáfogott, hogy önkényesen magát tegye meg Nobunaga örökösének, amikor gyorsan Nobunaga egy másik vezére, Toyotomi Hideyoshi leszámolt vele.

[szerkesztés] Család

Források alapján, Oda Nobunagat és az egész Oda klánt a Fujiwarak illetve a Taira klán leszármazottainak tekinthetjük.(pontosabban a Taira no Shigemori ághoz) A származást közvetlenül az ükapáról, Oda Hisanagaról lehet kinyomozni, akit követett Oda Toshisada, Oda Nobusada, Oda Nobuhide és maga Nobunaga.

[szerkesztés] Közvetlen rokonság

Nobunaga volt az első törvényes fia, Nobuhide-nak, Owari tartomány urának. Nobunaga édesanyja Tsuchida Gozen további három fiútestvérnek (Nobuyuki, Nobukane és Hidetaka) és kettő lánytestvérnek (Oinu and Oichi) adott életet.

A testvérek listája sorban:

• Oda Nobuhiro (törvénytelen bátyj)
• Oda Nobuyuki
• Oda Nobukane
• Oda Nobuharu
• Oda Nobutoki
• Oda Nobuoki
• Oda Hidetaka
• Oda Hidenari
• Oda Nobuteru
• Oda Nagamasu
• Oda Nagatoshi

[szerkesztés] Leszármazottak

Nobunaga elvette feleségül Nōhimet, Saitō Dōsan lányát, politikai és stratégiai okokból.^[1] Mivel nem szült neki gyermekeket, úgy vélték meddő. Nobunaga gyerekeit az ágyasai, Kitsuno és Saka úrnő szülték. Legidősebb fiát Nobutadat, Kitsuno szülte. Nobutada fia, Oda Hidenobu lett az Oda klán vezére, apja és nagyapja halála után.

• Fiai
  • Oda Nobutada (1557 - 1582)
  • Oda Nobukatsu (1558 - 1630)
  • Oda Nobutaka (1558 - 1583)
  • Hashiba Hidekatsu (1567 - 1585)
  • Oda Katsunaga (???? - 1582)
  • Oda Nobuhide (1571 - 1596)
  • Oda Nobutaka (1576 - 1602)
  • Oda Nobuyoshi (1573 - 1615)
  • Oda Nobusada (1574 - 1624)
  • Oda Nobuyoshi (???? - 1609)
  • Oda Nagatsugu (???? - 1600)
  • Oda Nobumasa (1554 - 1647, törvénytelen gyermek)
• Lányai
  • Tokuhime (1559 - 1636), Matsudaira Nobuyasu felesége
  • Fuyuhime (1561 - 1641), Gamō Ujisato felesége
  • Hideko (???? - 1632), Tsutsui Sadatsugu felesége
  • Eihime (1574 - 1623), Maeda Toshinaga felesége
  • Hōonin, Niwa Nagashige felesége
  • Sannomarudono (???? - 1603), Toyotomi Hideyoshi ágyasa, Nijō Akizane felesége
  • Tsuruhime, Nakagawa Hidemasa felesége

[szerkesztés] Egyéb rokonok

Nobunaga húgai közül az egyik, Oichi, három lányt hozott világra. Nobunaga mindhárom unokahúga fontos történelmi alakokkal házasodott össze. Chacha (Yodo úrnőként is ismert) a legidősebb, Toyotomi Hideyoshi felesége lett. O-Hatsu, Kyogoku Takatsugu-val házasodott össze. O-go a legfiatalabb, a shogun, Tokugawa Hidetada-hoz ment hozzá. (O-go lánya Senshime, az unokatestvérének, Toyotomi Hideyori-nak, Yodo úrnő fiának lett a felesége)

Unokaöccse Tsuda Nobusumi, Nobuyuki fia, beházasodott Akechi Mitsuhide családjába, bár Mitsuhide volt Nobunaga halálának oka a Honnō-ji incidens-nél.

[szerkesztés] Későbbi leszármazottak

Nobunari Oda a japán műkorcsolya versenyző 17. közvetlen leszármazottja Nobunaganak.^[9][10] A japán ex-szerzetes híresség Mudō Oda, a Sengoku periódus beli hadvezértől származtatja magát, ám állítását nem igazolták.

[szerkesztés] Nobunaga a művekben

• Nobunaga karaktere gyakran felbukkan videójátékokban (Sengoku Basara vagy Samurai Warriors), mangákban és animékben (Inuyasha, Samurai Deeper Kyo). Ezekben az alkotásokban rendszerint egy vérszomjas gazembernek ábrázolják, bár a Samurai Warriors különböző szériáiban vannak eltérések. Egy másik videójáték a Kessen III esetében viszont, meglepően pozitív színben tüntetik fel.
• Nobunaga központi karaktere Josikava Eidzsi történelmi regényének a Taiko ki-nek. Cudzsi Kunio történelmi írása, a The Signore: Shogun of the Warring States a hadvezér életét mutatja be. James Clavell, Sógun című regényében, a diktátor Goroda, helyettesíti Nobunaga személyét.
• Rju Daiszuke alakítja a Nobunagat Kuroszava Akira, Árnyéklovas (Kagemusa) című filmjében és Szorimacsi Takasi a Tosiie to Macu-ban.

[szerkesztés] Hivatkozások