Joseph Haydn
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
.jpg)
Joseph Haydn (Rohrau, 1732. március 31. – Bécs, 1809. május 31.) osztrák zeneszerző, a bécsi klasszikus zene első nagy mestere. Teljes neve Franz Joseph Haydn, de maga csak a Joseph keresztnevet használta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Joseph Haydn 1732-ben Rohrauban, egy kis osztrák faluban született. Apja szegény kerékgyártó volt. Két feleségétől 17 gyermeke született, de csak három lány és három fiú érte meg a felnőttkort. Joseph sorrendben a második volt. Az apának érzéke volt a zenéhez, hárfán kísérve magát szívesen énekelt. A gyereksereg is bekapcsolódott a dalolásba, és Joseph zenei tehetsége hamar kiderült. A szülők nem kis anyagi áldozatot hozva a közeli Hainburgba küldték iskolára a hatéves fiút, ahol rokonuk volt a vezető. Az iskolában megismerkedett néhány hangszerrel, megtanulta a kottaírást-olvasást, fejlődött énektudása. A fordulópontot Georg Reutter, a bécsi Stephansdom karmesterének látogatása hozta, aki új énekeseket keresett a kórusba. Meghallván a nyolcéves gyermek énekét, felvette a templomhoz tartozó kollégiumba.
A gyermekkórus tagjainak időbeosztása meglehetősen szigorú volt: a latin nyelv és a hittan, a zenei tantárgyak elsajátítása mellett állandó elfoglaltságot jelentettek a különböző fellépések. Haydn a legtehetségesebb énekese volt a kórusnak, az egyik schönbrunni előadás alkalmával Mária Terézia pénzjutalomban részesítette. A kóruséneklésnek a mutálás vetett véget, 1749-ben az utcára került (a kórusban öccse, Michael lett az utódja).
Kottamásolásból, orgonálásból, tanításból tartotta fenn magát. Végül ki tudott bérelni egy padlásszobát, kölcsönből egy rozzant zongorát vett, és hozzá tudott fogni a komponáláshoz. Megírta „A sánta ördög” című operáját (elveszett), aminek nagy sikere volt, de játszását politikai okok miatt betiltották. További kompozíciói (egyházi művek, divertimentók) ismertséget biztosították számára. Ennek révén került Fürnberg báró weinzierli kastélyába, ahol megírta első vonósnégyeseit. 1759-ben Morzin gróf csehországi birtokán vállalt musikdirektori állást, és itt írta a zenekar számára első szimfóniáját. Haydn 1760-ban boldogtalan házasságot kötött, felesége Anna Maria Keller, egy bécsi parókakészítő lánya volt.
Valószínűleg Morzinnál figyelt fel a zeneszerzőre Esterházy Pál herceg, aki 1761-ben másodkarmesterré nevezte ki a kismartoni (Eisenstadt) zenekara mellé. A herceg egy év múlva meghalt, utódja fivére, Esterházy „Fényes” Miklós (avagy „Pompakedvelő” Miklós) lett. Testvéréhez hasonlóan ő is aktívan zenélt (kiváló barytonjátékos volt), és új zenekari és barytondarabokat, operákat rendelt Haydntól. Haydn 170 darabot írt a herceg kedvenc hangszerére. A feudális „szolga-gazda” viszony ellenére a herceg becsülte Haydn tehetségét, még azt is elnézte, hogy mások számára is komponált. Egy idő után már őt tekintette a zenekar vezetőjének, az első karmester halála után pedig „Capellmeisterré” nevezte ki.
1762-ben a herceg versailles-i stílusú palota építését határozta el a mai Fertődön (Eszterháza). A kastélyépület 1766-ra készült el, 1768-ra a színház, majd a Muzsikaház. Ebben laktak a zenészek is, családtagjaik azonban Kismartonban maradtak. Valószínűleg ez vezetett 1772-ben a „Búcsúszimfónia” megírására. Bábszínház is épült, Haydn ennek számára marionett-operákat komponált. A színház megnyitójára írta meg Lo speciale című vígoperáját, amelyet operák sora követett. Az opera műfajra azonban Haydn rövidesen ráunt, nem szívesen foglalkozott vele. Nem így az opera egyik énekesnőjével, Luigia Polzellivel, akitől állítólag fia is született. A hercegi házi zenéléshez írt kompozíciókon kívül „külső” megrendeléseknek is eleget tett (pl. Applausus kantáta, Il ritorno di Tobia oratórium). Ezek a művek igazi sikert arattak Bécsben, és tovább növelték tekintélyét. Művei kiadása is egy tekintélyes kiadó kezébe került, aminek nyomán gyakorlatilag megszűntek a kalózkiadások, nem mellékesen pedig komoly bevételhez juttatták a zeneszerzőt. Neve Európa-szerte ismertté vált, sőt még Amerikában is előadták néhány szimfóniáját. Párhetes bécsi tartózkodásai alatt tisztelgő látogatást tettek nála neves komponisták, Mozart, aki mesterének tekintette, még hat új vonósnégyesét is neki ajánlotta.
1790-ben meghalt Esterházy Miklós. Utóda, Antal herceg feloszlatta a zenekart, a színházat, de Haydn járadékát tovább fizette. A zeneszerző Bécsbe költözött, itt kereste fel Peter Salomon, angol zenész és zenei vállalkozó, aki 1791-ben Londonba vitte. Új műveket komponált, többek között az első hat „londoni” szimfóniát. A hangversenyek hatalmas sikert hoztak Haydn számára, és Oxfordban díszdoktorrá avatták.
1792 nyarán visszautazott Bécsbe, ahol Beethoven a tanítványa lett, ez a kapcsolat azonban nem volt sikeres. 1794 januárjában ismét Angliába utazott, ahol előadták utolsó, 99-104. számú szimfóniáit. A siker ismét rendkívüli volt, de 1795-ben – III. György kérése ellenére – hazautazott.
Közben II. Esterházy Miklós lett Eszterháza ura, aki újjászervezte a zenei életet birtokán. Haydn is szerepet vállalt ebben, de a kapcsolat már csak néhány darab megkomponálását jelentette. Haydn Bécs Gumpendorf nevű városrészében lakott, a zenei műfajok közül már csak a vonósnégyesek és az oratóriumok (A Teremtés, Az évszakok) érdekelték. 1797-ben komponálta a Gott erhalte-t. Utolsó napjaiban, a francia megszállás alatt, Napóleon - tisztelete jeléül - díszőrséget állított háza elé. 1809-ben halt meg, hamvai ma az eisenstadti Bergkirche Haydn-mauzóleumában (az Esterházyak egykori várkápolnájában) nyugszanak.
[szerkesztés] Zenéje
Haydn zenéjére a nyugodt, kellemes hangzás, a bécsies polgári humor, a kedélyes, családias derű a jellemző. Ugyanakkor megtalálhatók műveiben a fájdalmas pátosz, a komoly tépelődés hangjai is. Haydn zenei hangjának fejlődése alapvetően eltér más komponistákétól. Ennek oka az Esterházyak szolgálatában eltöltött évek viszonylagos elszigeteltsége. Emiatt sok mindent neki kellett kikísérleteznie, nem támaszkodhatott a zene egyetemes fejlődésére, a tapasztalatok hasznosítására.
Szimfóniáiban sokáig a háromtételes formamodellt alkalmazta – ugyan különösebb visszhang nélkül már más is alkalmazta a négytételes formátumot – 1756-tól kezdve „magától” rátalál a gyors-lassú-menüett-gyors tételfelosztásra. A hangszerelés területén is a saját kísérletei révén különíti el pl. a csellót a nagybőgőtől, sőt a lassú tételekben szólókat ad a csellónak, bővíti a fúvós szekciót, és sajátos hangulatfestő feladatokkal látja el őket. Kijelenthető, hogy a szimfóniák területén – Mozart korai halála után és Beethoven 3. szimfóniájáig – Haydn a műfaj egyedüli nagy egyénisége. Erre számára is bizonyságot szolgáltattak a londoni utak. Haydn szerzeményei között kiemelten kell foglalkozni a vonósnégyesekkel, ő a műfaj legjelentősebb képviselője. A kvartett zenei formáját – előzmények nélkül – kétségtelenül ő dolgozta ki és finomította. Vonósnégyeseinek hangzása az Op.9-től kezdődően válik igazán egységessé, igazán „négyessé”, és ekkor válnak a darabok négytételessé. Az egyházzenei művek közül a mise végigkíséri Haydnt, az első rövidebb kompozíciók után az Orgelmessék és a Stabat Mater nyújtanak lehetőséget a mű részleteinek sokféle hangulati, formai fűzésére. Végül a második Te Deumot a bécsi klasszikus stílus összefoglalásának tekinthető. Az oratóriumok terén Haydn a Händel utáni korszak legnagyobbja. Különös lendületet adtak a műfaj iránti érdeklődésének angliai útjai. Két utolsó oratóriuma, A Teremtés és Az évszakok a műfaj legnagyobb jelentőségű kompozíciói közé tartoznak.
Haydn zenéjének sokszínűségét, műfajgazdagságát méltatva nem lehet elkerülni magyar zenei vonatkozásait. Eszterházai tartózkodása alatt nyilván kapcsolatba került a magyar népzenével, a hangszeres tánczenével. Az ő szerzeményeiben jelenik meg először, „…aki »all' ongarese« feliratú darabjaival világszerte hirdette, hogy itt egy sajátos, minden mástól elütő zenei kifejezésmód él” (Kodály Zoltán). Ugyanakkor alkalmazta az osztrák és a horvát népzene sajátos vonásait is.
Haydn műveinek jegyzékét Anthony van Hoboken, holland műgyűjtő, zenetörténész készítette el évtizedek munkájával (Joseph Haydn. Thematisch-bibliographisches Werkverzeichnis): 1. hangszeres művek, 2. vokális művek, 3. mutatók, pótlások, javítások.
[szerkesztés] Művei
Haydn műveinek nyilvántartása meglehetősen nehéz, a különböző listákon számos vitatott hitelességű darab is szerepel. Műveinek csak kis része maradt fenn eredeti kézirat vagy korrekt kiadói példányban. Szerzeményeinek többsége másolatok, vagy egykorú nyomtatványok formájában maradt fenn. Ezeknek a nyomtatványoknak egy része számos idegen művet is tartalmaz Haydn neve alatt, kiadói haszonszerzés okán. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy Haydnnek rengeteg kompozíciója elveszett vagy megsemmisült. Ezek egy részéről cím szerint tud a zenetörténet, jelentősebb részéről azonban csak feltételezések vannak (gondoljunk csak arra, mennyi kotta semmisülhetett meg Haydn kismartoni házában, ami kétszer is leégett). Az alábbi lista, noha nem teljeskörű, a zenetörténet szerint bizonyítottan Haydn-szerzeményeket tartalmazza.
[szerkesztés] Zenekari művek
- 104 szimfónia
- köztük pl. a Le matin (6.), a Le midi (7.), a Le soir (8.), a Lamentatione (26.), az Abschieds- v. Búcsú- (45.), a Párizsi (83-87.), a Londoni (93-104.) szimfóniák.
- 14 nyitány
- Die Sieben Worte unseres Erlösers am Kreuz (A Megváltó hét szava a keresztfán) zenekari változata, 1785.
- 6 induló
- 6 táncsorozat
[szerkesztés] Versenyművek
- 4 versenymű zongorára (csembalóra, orgonára)
- 3 versenymű hegedűre
- 2 versenymű csellóra
- 2 versenymű trombitára, ill. kürtre
- 1 versenymű oboára C-dúr
[szerkesztés] Vonósnégyesek
- 77 vonósnégyes
- közte pl. a Nap-kvartettek, az Orosz-, a Porosz-, a Pacsirta-, a Kaiser- és a Napfelkelte- vonósnégyes.
[szerkesztés] Egyéb kamarazeneművek
- 27 vonóstrió, -duó
- 170 barytontrió, -duó
- 31 zongora-hegedű-cselló trió
- 1 zongora-hegedű szonáta
- 7 zongorás divertimento kéthegedű-basso kísérettel
[szerkesztés] Szóló zongoraművek
[szerkesztés] Misék
- Missa brevis, ~1750.
- Missa in honorem Beatissimae Virginis Mariae (Grosse Orgelmesse), 1766.
- Missa Stae Caeciliae, ~1770.
- Missa Sancti Nicolai, 1772.
- Missa brevis Sancti Johannis de Deo (Kleine Orgelmesse), ~1775.
- Missa Cellensis (Mariazeller-Messe), 1782.
- Missa in tempore belli (Pauken-Messe), 1796.
- Missa Sancti Bernardi de Offida (Heilig-Messe), 1796.
- Missa in Angustiis (Nelson-Messe), 1798.
- Theresien-Messe, 1799].
- Schöpfungs-Messe, 1801.
- Harmonie-Messe, 1802.
[szerkesztés] Egyéb egyházi zene
- 2 Te Deum, 1765., ~1800.
- Stabat Mater, ~1767.
- 2 Salve Regina, 1756., 1771.
- Cantelina pro adventu („Ein' Magd, ein' Dienerin”)
[szerkesztés] Oratóriumok
- Il ritorno di Tobia 1775.
- Die Sieben Worte unseres Erlösers am Kreuze (A Megváltó hét szava a keresztfán), 1792.
- Die Schöpfung (A Teremtés), 1798.
- Die Jahreszeiten (Az Évszakok), 1801.
[szerkesztés] Kantáták, kórusok
[szerkesztés] Operák
- 21 opera, köztük:
- Acide e Galatea, 1762.
- La Canterina (Az énekesnő), 1766.
- Lo Speziale (A patikus), 1768.
- Le pescatrici, 1769.
- L'infedeltá delusa (Aki hűtlen, pórul jár), 1773.
- L'incontro improvviso, 1775.
- La vera constanza, 1776.
- Il mondo della luna, 1777.
- L'isola disabitata, 1779.
- La fedeltà premiata, 1780.
- Orlando Paladino, 1782.
- Armida, 1784.
- L'anima del filosofo (Orfeo ed Euridice), 1791.
[szerkesztés] Vokális művek
- Szólókantáták, betétáriák
- Dalok
- Többszólamú ének zongorakísérettel
- Kánonok
[szerkesztés] Hanganyagok
Haydn: No.101. „Óra” szimfónia, 2. tétel
Haydn: No.62 zongoraszonáta, 1. tétel
Haydn: No.62 zongoraszonáta, 2. tétel
Haydn: No.40 zongoraszonáta, 1. tétel
Haydn: No.40 zongoraszonáta, 2. tétel
[szerkesztés] Források
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon. Zeneműkiadó, Budapest, 1965.
- John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
