Szonáta
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
A szó az olasz „Sonare” , hangszeren játszani, szóból ered.
1640-ben indult fejlődésnek. Akkor elkülönültek egymástól:
- Templomi szonáta (sonata da chiesa; "chiesa" = templom) -Ezeket, mint az elnevezésből látszik, templomokban adták elő. Visszafogottabbak, komolyabb hangvételűek, nincsenek vidám tánctételeik.
- Kamaraszonáta (sonata da camera; "camera" = szoba) -Ezek könnyedebb hangvételűek, vidám, lendületes tánctételekkel.
1680-as és 1690-es években közeledtek egymáshoz, és a 17. század végére kialakult a szonáta.
Kb. 1750-től a szonáta jelentése:
- Önálló műfajjá fejlődött: Többtételes egy, vagy több hangszeren előadott mű. Általában három tételes. Első tétele (és gyakran utolsó is) Szonátaformájú.
- Szonátaforma: Meg kell különböztetnünk a fent említett műfajt az egyes tételen belül érvényesülő szonátaformától. A klasszikus formavilágot teljes egészében a szonátaelv uralkodása jellemzi. Valamennyi hangszeres műfaj formai építkezésében megtalálható (szonáta, szimfónia, versenymű, kamarazene).
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
