Flamand Grófság
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
||||
|
||||
| Térkép | ||||
 |
||||
| (Németalföld térképe 1477-ből) | ||||
| Általános adatok | ||||
| Főváros | Gent | |||
| Területe | ||||
| Lakossága | ||||
| Hivatalos nyelv(ek) | holland, francia | |||
| Vallás(ok) | keresztény | |||
| Nemzeti ünnep | ||||
| Himnusz | ||||
| Törvényes fizetési eszköz | ||||
| Történelem | {{{Történelem}}} | |||
| Kormányzat | ||||
| Államforma | Örökletes grófság | |||
| Dinasztia | Flandria grófja | |||
| Államfő | ||||
| Államfő-helyettes | {{{Államfő-helyettes}}} | |||
| Kormányfő | ||||
| Törvényhozás | {{{Törvényhozás}}}
class="vatop" width="100%" |
|||
A Flamand Grófság vagy Flandria Grófsága a 9-14. század között létező történelmi állam volt Németalföldön. A grófsághoz tartozott a mai Belgium két tartománya, Kelet-Flandria és Nyugat-Flandria, illetve ezeken felül a mai Franciaország területéről a Nord departement nagy része (amelynek hagyományos neve Francia Flandria és ahol napjainkban is jelentős holland anyanyelvű kisebbség él), valamint a mai Hollandia területén található „Tengermenti Flandria” (hollandul Zeeuws-Vlaanderen) tartománya.
A római hódítás korában Flandria a Gallia Belgica és Germania Inferior tartományok része volt és jórészt kelta eredetű törzsek lakták, amíg a birodalom szétesésével egyidőben meginduló germán népvándorlás miatt ki nem szorultak erről a területről. A 6. szd-ra a terület a Frank Birodalom része lett, majd innen vált önállóvá, amikor II. Kopasz Károly francia király kinevezte az első flamand grófot, I. „Vaskarú” Balduint.
A grófság legjelentősebb városai Gent (Ghent), Brugge (Bruges), Kortrijk (Courtrai), Ypres (Ieper), Middelburg, Oudenaarde, Aalst, Lille (Rijsel), Cambrai (Kamerijk), Douai (Dowaai), Dunkirk (Duinkerke) ésValenciennes (Valencijn) voltak.
Ma a történelmi grófság területei Belgium, Franciaország és Hollandia között vannak felosztva. Bár a grófság hivatalosan 1792-ben megszűnt, a a „Flandria grófja” címet a belga uralkodó család egyes tagjai továbbra is viselik.
[szerkesztés] Története
A grófság története a 9. szd-ban kezdődik, amikor a feltehetően Morini törzsbeli nemes, Balduin feleségül vette Juditot, II. Kopasz Károly nyugat-frank király lányát és Nagy Károly unokáját. Judit korábban már kétszer házasodott, előbb Ethelwulf wessexi királyhoz adta apja, majd annak halála után fiához, Ethelbaldhoz ment feleségül. Ezt a házasságot 860-ban vérrokonság miatt érvénytelenítették (bár nem Judit volt Ethelbald anyja) és ekkor Judit visszatért apja udvarába.
Itt találkozott vele és innen szöktette meg Balduin. Károly kezdetben elítélte a kapcsolatot és üldözte őket, de Balduin és Judit Rómába zarándolkoltak, ahol a pápa közbenjárását kérték. Miután ezt megkapták, Károly is megenyhült és hogy lánya rangon aluli házasságát némileg ellensúlyozza, megalkotta a flamand grófságot és Balduint nevezte ki a grófi trónra. A terület ekkor a francia királyság határterülete volt (margraviate) és ezért a flamand grófok egy ideig a „márki” címet viselték.
A nyugat-frank királyságban Flandria volt a királyság 6 grófsága közül az egyik és a flamand grófok hamarosan nagy szerepet kaptak a királyság életében. A koronázási ceremónián hagyományosan a flamand gróf vitte a király kardját. A grófság eredeti területei hamarosan újabbakkal bővültek, északon Zeeland szigete, nyugaton Aalst bárósága, délen Artois grófsága került a flamand grófok uralma alá (utóbbi 1237-ben lett ismét önálló grófság). Artois ezután is időnként a flamand grófok közvetlen vagy közvetett befolyása alá került, és véglegesen csak a harmincéves háborút követően, 1659. november 7-én lett a francia korona része.
A korai középkorban a grófság Európa egyik legfejlettebb része volt, elsősorban Gent, Brugge és Ypres városában virágzó textiliparnak, illetve kereskedőknek köszönhetően. A flamand grófok hagyományosan jó kapcsolatokat ápoltak Angliával (Hódító Vilmos felesége, Matilda is a flamand grófok leszármazottja volt és Vilmos seregében számos flamand lovag szolgált), ami a textiliparnak köszönhetően még szorosabbra fűződött. Az angol és skót gyapjú legjelentősebb vásárlói a flamandok voltak, akik aztán egész Európában értékesítették a gyapotból készített ruhákat, illetve világhíres faliszőnyegeiket.
Flandria nyugati része a 12. században rövid időre francia uralom alá került, míg a keleti részei a Hainaut-i Grófsághoz kerültek 1191-ben. Körülbelül ebben az időszakban váltak jelentős politikai tényezővé a grófság önálló városai, amelyek kiemelkedő szerepet játszottak Szép Fülöp francia király terjeszkedéseinek elhárításában, amikor 1302-ben legyőzték a király lovagseregét Kortrijk közelében.
A flamand grófság gazgasága a 13. században hanyatlásnak indult, a politikai viszálynak, a háborúknak, az egész Európát sújtó pestisjárványnak, a kereskedelmi kapcsolatokat szétziláló angol-francia százéves háborúnak és az egyre növekvő angol gyapjúfeldolgozásnak köszönhetően. A hanyatlás miatt flamand takácsot költöztek az angliai Norfolkba, Worstead és North Walsham településekre, amivel még jobban fellendítették az angol textilipart.
A flamand grófok ügyes politikával és jó érzékkel megkötött házasságok révén bővítették uradalmukat, mígnem az utolsó flamand gróf fiúutód nélkül halt meg és a grófság 1384-ben a burgundi hercegek uralma alá került, akik uralmuk alatt egyesítették a Németalföld nagy részét. Merész Károly burgundi herceg 1477-es halálát követően Flandria lánya, Mária hozományának része és házassága révén a Habsburg-ház birtoka lett. A flamand grófság nyugati része névleg a francia király, keleti része a német-római császár hűbérese volt, míg 1526-ban I. Ferenc francia király lemondott a területről V. Károly javára. Károly számára, aki Gent-ben született és Mechelenben töltötte fiatalkora nagy részét (1500-1515 között), Flandria és Németalföld kiemelkedő jelentőségű volt, mint érzelmi okokból, mind pedig a tartományből befolyó kincstári jövedelmek miatt.
Károly uralkodása során Flandria egyike lett a Habsburgok németalföldi birtokait 1549-től egyesítő Tizenhét Tartománynak, amely azután II. Fülöp spanyol király birtoka lett a Német-Római Birodalom1556-os felosztását követően. Hét északi tartomány hamarosan fellázadt a katolikus király önkényuralma és a protestánsok üldözése miatt és 1581-ben kikiáltották függetlenségüket, míg a déli tartományok, köztük Flandria, hűséget esküdtek a spanyol koronának.
XIV. Lajos francia király terjeszkedési törekvéseinek köszönhetően a flamand grófság nyugati területei, köztük Artois grófsága, végleg a francia koronához került egymást követő szerződések (1659 (Artois), 1668 és 1678) értelmében. Ma ezek a területek alkotják a Nord départementet.
1715-ben a megmaradt déli területek, a spanyol Habsburg-ág kihalásával, az osztrák Habsburgok birtokába került, egészen 1974-ig, amikor az első francia köztársaság seregei meghódították a területet. A köztársaságiak, majd Napóleon császársága magába integrálta Flandriát, de bukása után 1815-ben a bécsi konferencia az egészet I. Vilmos uralma alatt egyesítette. 1830-ban a függetlenség kivívása után a flamand grófság területének legnagyobb része Belgiumhoz került, kivéve a Tengermelléki Flandria néven ismert tartomány, amely ma is Hollandia része.
