Ernest Hemingway

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

	...az ember nem arra született, hogy legyőzzék ... Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.
– Az öreg halász és a tenger

**Ernest Miller Hemingway**

Élete:
Született:	1899. július 21. Oak Park, Illinois, USA
Meghalt:	1961. július 2. (61 évesen) Ketchum, Idaho, USA
Nemzetisége:	amerikai
Munkássága:
Műfaja:	regény, novella
Fő műve:	Az öreg halász és a tenger, A Kilimandzsáró hava, Búcsú a fegyverektől, Akiért a harang szól
Díjak:	Irodalmi Nobel-díj (1954)
Hatott rá:	Knut Hamsun, Mark Twain, Rudyard Kipling, Theodore Roosevelt, Ivan Turgenyev, Lev Tolstoy, Sherwood Anderson, Pío Baroja, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Theodore Dreiser, Ring Lardner, Gertrude Stein, Ezra Pound, Stephen Crane, Joseph Conrad
Hatása:	Charles Bukowski, Cormac McCarthy, Raymond Carver, Bret Easton Ellis, Richard Ford, Jack Kerouac, Elmore Leonard, J. D. Salinger, Hunter S. Thompson, Colm Tóibín, Norman Mailer, Mohsin Hamid, Richard Brautigan
Megjegyzés:	az Elveszett nemzedék tagja

Ernest Miller Hemingway (Oak Park, USA, 1899. július 21. – Ketchum, Idaho, USA, 1961. július 2.) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Műveinek jellegzetessége
- 2.1 A jéghegy-elv
- 2.2 Világszemlélet
3 Művei
4 Az öreg halász és a tenger
5 Kiadások
6 Bibliográfiák
7 Forrás

[szerkesztés] Élete

A kalandos életű író jómódú polgárcsaládból származott, amit korán otthagyott. Miután az érettségi előtt megszökött otthonról, 17 éves korában a Kansas City Star riportere lett. Egészségügyi önkéntesként Franciaországba ment 1918-ban, később az olasz frontra került. Súlyosan megsérült Fossaltánál. Miután felépül, a görög forradalomról tudósított a torontói Starnak. 1925-től Párizsban élt. Itt ismerkedett meg Gertrude Steinnel, akitől az elveszett nemzedék elnevezés is származik. Barátságot kötött Sherwood Andersonnal, Ezra Pounddal. 1927-ben Floridába költözött. 1940-től Kubában élt, ahol az amerikai haditengerészetet segítette a német tengeralattjárók felkutatásában. 1944-ben Angliába költözött, haditudósító lett. Részt vett a Normandiai partraszállásban, ahol újra megsebesült. Elsőként vonult be Párizsba egy francia partizáncsapat parancsnokaként, amiért előbb parancsmegszegés miatt haditörvényszék elé került, majd kitüntették. Miután a háború véget ért, ismét Kubába ment. 1954-ben repülőgépével lezuhant Afrika fölött, de túlélte. Ugyanebben az évben irodalmi munkásságát Nobel-díjjal jutalmazták. Az idahoi Ketchum városában kezeltette magas vérnyomását, illetve egyre fokozódó paranoiáját és depresszióját. Egyes spekulációk szerint egyre súlyosbodó betegsége mellett a depressziójára kapott elektrosokkos kezelések is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy 1961. július 2-án öngyilkos lett.

Hemingway nagyon kalandos életet élt. Nem csak a háborúban vett részt, de volt haditudósító a polgárháború dúlta Spanyolországban, vadászott az Afrikai őserdőkben és szavannákon, bikaviadalokra járt Spanyolországban. Volt amatőr bokszbajnok és halászott. Többször nősült és erősen ivott. Saját élményeiből ihletett regényei és novellái a férfias erényeket testesítik meg.

[szerkesztés] Műveinek jellegzetessége

[szerkesztés] A jéghegy-elv

Hemingway műveire jellemző a tömörség, ami mindig sokkal nagyobb mondanivalót hordoz magában, mint ami olvasható. Írói hitvallása a jéghegy-elv volt. Számára a tömören, minden sallang nélkül megírt művek csak a jéghegy csúcsát jelentették, a sorok közötti olvasat elengedhetetlen volt. A történet valós tartalma mindig a felszín alatt játszódik, akárcsak a vízfelszín alatti jéghegy. Kiválóan példázza ezt a Macska az esőben című, rövid lélegzetvételű novellája, ahol egy szinte semmitmondó esemény álarca mögött a férfi és nő közti elkeseredett drámának lehetünk tanúi.

Hemingwayről azt terjesztették, miután megírt egy művet, azt újra olvasta, és egyesével kihúzogatta a felesleges szavakat, legfőképpen a mellékneveket és csak a legszükségesebbeket tartotta meg. Műveire valóban jellemző az ilyen irányú minimalizálás, a jelzők szűk használata, ami szintén a jéghegy csúcsának csiszolását és a rejtett tartalom hangsúlyozását szolgálta.

[szerkesztés] Világszemlélet

Ernest Hemingway műveinek világa egyértelműen férfiközpontú. Témáiban férfias sportokat ábrázol, vadászatot, halászatot, ökölvívást, bikaviadalt. Az erőszak sok formában jelenik meg nála. Írt bérgyilkosokról (Bérgyilkosok) és a háborúról (Akiért a harang szól). A halál, legyen az csatatérhez vagy máshoz kapcsolódó, visszatérő eleme műveinek. Azonban ez a halál szinte soha sem dicsőséges és nemes. Inkább a puszta valósággal és a dolgok értelmetlenségével szembesít. A veszélyekkel, az élet nehézségeivel való bátor szembenézés Hemingway világának tartóoszlopa. Férfias követelmény nála a bátorság és a helytállás minden körülmények között. A gyávaság megbocsáthatatlan bűn, ezért kell a Francis Macomber rövid boldogsága című novella címszereplőjének is meghalnia. Hemingway erkölcsi kódexe nem ad felmentést senkinek, még akkor sem, ha az a szereplő pusztulásához vezet. Ezzel a kemény, meg nem alkuvó helytállással találkozhatunk az Aki nem adja meg magát kiöregedett torreádorában vagy Santiagonak a tengerrel való heroikus küzdelmében (Az öreg halász és a tenger).

[szerkesztés] Művei

Megjelenésük sorrendjében.

[szerkesztés] Regényei

Ernest Hemingway

(1925) Tavaszi zuhatag (The Torrents of Spring)
(1926) Fiesta, a nap is felkel (korábban Különös társaság) (The Sun Also Rises)
(1929) Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms)
(1937) Gazdagok és szegények (To Have and Have Not)
(1940) Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls)
(1950) A folyón át a fák közé (Across the River and Into the Trees)
(1952) Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea)
(1962) … (Adventures of a Young Man)
(1970) Szigetek az áramlatban (Islands in the Stream)
(1986) Édenkert (The Garden of Eden)

[szerkesztés] Novelláskötetek

(1923) Három elbeszélés és tíz költemény (Three Stories and Ten Poems)
(1925) A mi időnkben (In Our Time)
(1927) Férfiak nők nélkül (Men Without Women)
(1932) A Kilimandzsáró hava (The Snows of Kilimanjaro)
(1933) A győztes nem nyer semmit (Winner Take Nothing)
(1938) Az ötödik hadoszlop és az első 49 novella (The Fifth Column and the First Forty-Nine Stories)

[szerkesztés] Egyéb írások

(1932) Halál délután (Death in the Afternoon)
(1935) Afrikai vadásznapló (Green Hills of Africa)
(1960) Veszélyes nyár (The Dangerous Summer)
(1964) Vándorünnep (A Moveable Feast)
(2005) A Kilimandzsáró alatt (Under Kilimanjaro)

[szerkesztés] Az öreg halász és a tenger

Hemingway saját hajóján 1950 körül

Bővebben: Az öreg halász és a tenger

Egy napon Santiago, a halász messzire kievez a tengerre, s horgára végre ráakad egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, és megindul a hazasiető passzát szél is. Ám jönnek a cápák, s bár közülük hősies küzdelemben, minden erőtartalékának mozgósításával többet megöl az öreg, végül is a hajóhoz kötözött puszta csontvázzal tér haza, önmaga meg szinte élőhalott már.

Az első cápa megölése után mondja ki az öreg a mű szállóigévé vált gondolatát: „De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta.- Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”

Ernest Hemingway ezért a kisregényért kapta meg 1954-ben a Nobel-díjat. Leglíraibb írása, amelyben az öreg halásznak a tengerrel, a hallal, a természettel, önmagáért, emberi voltáért vívott küzdelmében a magára hagyatott egyén makacs emberi hősiességét ünnepli.

[szerkesztés] Kiadások

Ernest Hemingway művei, 1-7. kötet; Európa Könyvkiadó – Magyar Helikon, 1970-1973. Veszélyes nyár; Európa Könyvkiadó, 1988

Édenkert; Európa Könyvkiadó, 1995

[szerkesztés] Bibliográfiák

Baker, Carlos: A Checklist of Hemingway Criticism = Hemingway and his Critics 1961.
Beebe, Maurice: Criticism of Ernest Hemingway = Modern Fiction Studies 1955. I. sz.
Cohn, Louis H.: A Bibliography of the Works of Ernest Hemingway 1931.
Samules, Lee: A Hemingway Checklist 1951.
Lania, Leo: Hemingway. Eine Bibliographie 1960.
Ernest Hemingway bibliográfia, szerk.: Ecsedi Andorné, Gáliczky Éva Bp. 1971.
Ernest Hemingway. Bibliográfia, Szeged 1967.