Háború
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A háború nagyméretű erőszakos, fegyveres összeütközés. A szembenálló felek háborúval történő érdekérvényesítése a történelem során végig vonult a törzsi háborúktól, a városállamok, nemzetek és birodalmak közötti konfliktusokig.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Célja
A háború célja a szembenálló felek erővel történő érdekeinek érvényesítése, mely lehet területszerzés, gazdasági erőforrások megszerzése/megtartása, vallási és/vagy politikai ideológia terjesztése.
[szerkesztés] Háború kezdete és vége
Egy háború a hadüzenet bejelentésével, illetve ennek hiányában az elsőt harci érintkezést követően a hadiállapot kihirdetésével kezdődik.
A háború folyamán a harcoló felek megállapodhatnak a harcok felfüggesztésében, ezt tűzszünetnek nevezzük.
A tűzszünet hossza lehet előre meghatározott vagy határozatlan idejű is. A tűzszünet addig tart amíg a határidő le nem jár, vagy valamelyik fél egyoldalúan meg nem szegi a megállapodást.
A háborút hivatalosan akkor tekinthetjük lezártnak, ha a harcoló felek békét kötnek egymással.
[szerkesztés] Típusai
[szerkesztés] Területi kiterjedés szerint
- globális háború (az egész Földre kiterjedő háborús helyzet, tipikusan az atomháborúra mondható, ilyen még nem volt)
- világháború
- helyi háború
- polgárháború (egy államon belüli különböző népcsoportok vagy politikai oldalak közötti fegyveres konfliktus)
[szerkesztés] Alkalmazott haditechnika szerint
- hagyományos háború
- atom v. nukleáris háború
[szerkesztés] Résztvevők megítélése szerint
- igazságos (pl. honvédő háború, szabadságharc)
- igazságtalan
[szerkesztés] Háború szabályozása
A háborúban részvevő államok, a harcoló felek kapcsolatát, a harcok során megengedhető, illetve nem megengedhető viselkedési formákat, a genfi egyezmények tartalmazzák. A genfi egyezmények rendelkeznek a hadifoglyok, civilek, városok és épületek védelméről, a vörös kereszttel, illetve vörös félholddal jelzett épületek és személyek védelméről. A tengeri, szárazföldi és légi hadviselés szabályairól. A szabályok megsértőivel szemben a hágai Nemzetközi Bíróság jár el. (háborús bűnök)
[szerkesztés] Háború és az erkölcs
A történelem során a háború súlyos erkölcsi kérdéseket vetett fel. Ennek ellenére számos antik és néhány modern nemzet szemléletében a háború nemes dologként jelenik meg, de az idők folyamán morális érzékenység a háborúval kapcsolatosan fokozatosan emelkedett. Ma a háború egyesek számára nemkívánatos és erkölcsileg problematikus, és háborúra való felkészülés csak az országuk védelmében lehet szükséges. A pacifisták hitvallása szerint a háború természeténél fogva erkölcstelen és mindenkép elkerülendő.
A háború negatív megítélése nem mindig volt olyan széles mint manapság. Heinrich von Treitschke a háborút az emberiség legmagasabb rendű cselekvéseként látta, ahol a bátorság, becsület és a képességek többet érnek mint bármely más erőfeszítésénél. Friedrich Nietzsche szintén úgy látta a háborút mint az „Übermensch” lehetőségét megmutatni bátorságát, becsületét és más erényeit. Hegel véleménye szerint a háború olyan szükségszerű történelmi folyamat, amely lehetővé teszi társadalom fejlődését. Az I. világháború kitörésekor Thomas Mann ezt írta: "Vajon a béke nem a polgári korrupció egy eleme csupán, míg a háború a megtisztulás, a felszabadulás és a remény ígéretét hordozza?". Hasonló elveket képviselt számos társadalom a történelem során, kezdve Spártától és az ókori rómaiaktól egészen az 1930-as évek fasiszta kormányai, illetve legutóbb a militáns iszlám képviselői.
Manapság a legtöbben csak az "igazságos háborút" tartják elfogadhatónak és azt vallják, hogy a világszervezetek, köztük az ENSZ feladata, hogy az igazságtalan (vagyis a legtöbbször hódító, agresszív) háború kitörését megakadályozza vagy befejezését elősegítse. N.J. Slabbert amerikai filozófus és politológus szerint az emberi társadalomban a háború mindig az egyes csoportok közötti konfliktusok megoldásának legkönnyebb, legkedveltebb eszköze volt, amivel párhuzamosan sosem fordított az emberiség elegendő figyelmet a béke fenntartásának konstruktív folyamatára. Meglátása szerint a háborúra rendelkezésre álló erőforrások mindig is jóval meghaladták a béke fenntartására fordítható eszközöket és a békét legtöbbször a háború szüneteként definiálták, ahelyett hogy saját jogán létező, társadalmi alaphelyzetként fogadták volna el.[1]
A nemzetközi jogban a háborúzásnak csak két megengedett formája létezik:
- védelmi háború, amikor az egyik nemzetet v. országot egy másik megtámadja, akkor a védekező országnak joga van megvédeni magát.
- Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott háborúk, amelyekben az ENSZ együttesen lép fel egy ország ellen. Ezeknek egyik példája a koreai háború vagy számos békefenntartó és béketeremtő ENSZ misszió.
A nemzetközi jog részét képező nemzetközi hadi- és humanitárius jog a hadviselés és a háborúzás számos aspektusát igyekszik szabályozni, ezek része pl. a genfi egyezmények, amelyek a háborúban bevethető fegyvereket és a hadifoglyokra vonatkozó bánásmódot szabályozzák. Az egyezmények és előírások megszegését általában háborús bűnnek tartják és a II. világháború befejezése után lefolytatott nürnbergi perek óta számos alkalommal került sor a háborús bűnösök elleni eljárás lefolytatására.
[szerkesztés] Forrás
(1994) Officina Egyetemes Lexikon, 1. kiadás, Officina Nova.
(1980) Politikai Kisszótár, 4. kiadás, Kossuth Könyvkiadó.
Henfried, Münkler (2004.). „Háborúban vagyunk? Terroristák, partizánok és a háború új formái” (pdf). Politikatudományi Szemle (3.): 59-69.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Antropológusok vizsgálják az első háborúk kialakulását
- A háború ábrázolásai a festészetben
- Feltárták a világ „első” háborújának nyomait
