Elveszett Paradicsom
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az Elveszett paradicsom (Paradise Lost) John Milton 17. századi angol költő epikus költeménye blank verse formában. Eredetileg 1667-ben adták ki 10 könyvben, melyet egy második kötet követett 1674-ben, amely immár 12 könyvből állt. A költemény a zsidó és a keresztény kultúrkör „bűnbeesés”-történetét dolgozza fel illetve a paradicsomból való elűzetést. Milton célja, hogy igazolja isten akaratát az ember előtt (l. 26), és hogy igazolja az eleve elrendeltség és a szabad akarat konfliktusát.
Az eposz főhőse a bukott angyal, Sátán. Modern szemmel nézve úgy tűnhet, hogy Milton kedvező színben szerette volna feltüntetni Sátánt, ambíciókkal teli, büszke teremtésként aki szembeszáll teremtőjével, a mindenható Istennel és háborút kezdeményez a menyország ellen. William Blake, Milton nagy csodálója és az epikus mű illusztrátora azt mondta Miltonról, hogy „Igaz költő volt és az ördög követője saját tudta nélkül” („he was a true Poet, and of the Devil's party without knowing it”).[1] Néhány kritikus úgy tekint Milton Luciferére, mint a byroni hős elődére.[2]
Milton Oliver Cromwellnek dolgozott és emígyen az angol jóléti társadalomnak. Az elbukott lázadást és a monarchia visszaállítását minden bizonnyal megénekelhette az Elveszett paradicsomban. Néhány kritikus szerint Milton szimpatizált Sátánnal ebben a műben, ha azt vesszük, hogy mindkettőjük elbukta az ügyét.
Milton beágyazza a pogány hitet, a klasszikus görög és keresztény kultúrát az eposzba. Annak ellenére, hogy rajongott a klasszikus művekért, ezen könyvével túl kívánta őket szárnyalni.
Sok kényelmetlen vallási kérdést boncolgat Milton, olyanokat, mint hit, predesztináció és szentháromság.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Cselekménye
Gustave Doré metszete.
Milton 12 könyvre osztotta fel a könyvet, annak ellenére, hogy Homérosz 24-re osztotta az Iliászt és az Odüsszeiát. Az egyes könyvek hossza változó, a leghosszabb a 9. könyv 1189 sorral, míg a legrövidebb 7. könyv mindössze 640 soros. Mindegyik könyvet egy összefoglaló vezet be, melynek címe Érvelés ("The Argument"). A költemény az eposzok formai követelményei szerint in medias res kezdődik. A történet hátterét csak a 6. és a 7. könyvekből tudjuk meg.
Milton könyve két történetet tartalmaz: Sátán (Lucifer) történetét és Ádám és Éváét. Luciferével a háborús eposzoknak tiszteleg Milton. Ebben Lucifer és más lázdó angyalok, akiket Isten legyőzött és ezért a pokolba kerültek, most a démonok hadiszállásán (Pandemonium) Lucifer vezetésével arra készülnek, hogy legyőzzék Istent. Lucifer legfőbb segítői Mammon és Belzebub. A történet végén Sátán vállalkozik rá, hogy egyedül megmérgezi az újonnan teremtett földet.
A másik történet ettől egészen eltér. Ádám és Éva most szerepel először a keresztény irodalomban úgy, hogy viszonyuk van még a bűnbeesés előtt. Vannak érzelmeik, személyiségük és nemiségük. Sátán kihasználva Éva hiúságát, szépeket mondva neki könnyen bűnbe csábítja őt. Ádám ezt látva szintén bűre adja fejét és eszik a tiltott gyümölcsből. Mikor újból szerelmeskednek, immár egy egész más vágy bújkál bennük, ami korábban nem volt meg. Miután rájönnek, hogy a "Tudás fájának" gyümölcséből ettek, veszekednek, de Éva lecsillapítja Ádámot. Ezután Ádám elutazik egy angyallal egy képzeletbeli utazásra, ahol víziók után megbánja, hogy ettek a gyümölcsből. Azonban reménye is támad Jézus Krisztus látomása után. Ezután kiüzetnek az Édenből és egy angyal közli velük, hogy belül még megtalálhatják a Paradicsomot. Így Istennel távolabbi kapcsolatban lesznek, aki jelen lesz mindenhol, ugyanakkor láthatatlan.
[szerkesztés] Hatása az utókorra
Philip Pullman saját bevallása szerint e könyv hatására írta az Úr Sötét Anyagai (His Dark Materials) trilógiát.
[szerkesztés] Források és jegyzetek
- ^ Illustrations to Milton - William Blake
- ^ T.S. Eliot, "Dante," Selected Essays, New York, 1932 212, Qtd. by Anne Paolucci in „Dante's Satan and Milton's Byronic Hero,” Italica 41:2, June 1964.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- [1] Legeza Ilona könyvismertetője.
