Predesztináció
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A predesztináció, elővégzet, eleve elrendelés vagy eleve elhatározás (lat. praedestinatio[1]) egy vallási tanítás a kereszténységben.
A hittétel szerint Isten már a teremtés előtt öröktől fogva meghatározta, hogy ki üdvözül[2].
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Augustinus írta le előszőr a teológiai és filozófiai meghatározását. [2]
Kálvin János a legszigorúbb értelemben használta, s minden kálvinista egyet is értett vele. Azonban a németalföldi követők a XVI. század végén felvetették, hogy vajon Isten a Bűnbeesést is eltervezte-e[1].
Két párt alakult ki: Isten a mindentudóségánál fogva már figyelembe vette, hogy az általa teremtett ember bűnbe fog esni (ante-, vagy szupralapszáriusok); a bűnbeesés miatt lett szükség eleve elrendelni, hogy ki juthat üdvösségre (infralapszáriusok)[1].
A dordrechti zsinat a szigorúbb első nézettel értett inkább egyet, ennek ellenére az infralapszáriusok álláspontját fogadta el[1].
[szerkesztés] Magyarázatok a katolikus egyházban
Kétféle nézet elterjedt:
- Isten azért adott érdemeket egyes embereknek, mert kiválasztotta őket.
- Isten embereket azért választott ki, mert látta, hogy az általa adott kegyelemmel kiérdemlik az üdvösséget.
Azonban eleve pokolra senkit sem rendel Isten; Isten jó cselekedetek által befolyásolható. [2]
[szerkesztés] Magyarázatok Kálvin szerint
Egy embert Isten vagy a pokolra vagy a Mennyországba rendelt; ezen nem változtathat semmi. [2]
Az Isten abszolút, szuverén, mindenható, tökéletes és korlátlan hatalmú; az embernek nincs joga a döntésének okát kutatni, csak el kell fogadni. Luther is hasonlóan vélekedett. [2]
[szerkesztés] Lutheránus nézőpont
A mai lutheránusok szerint, az üdvözüléshez hit által is el lehet jutni. [2]
[szerkesztés] Hivatkozások
- Magyar Katolikus Egyház
- Magyarországi Evangélikus Egyház
- Magyarországi Református Egyház
- Kálvinizmus
- kereszténység
