Diakovári csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Diakovári csata
Magyar belháború (1526–38)
Dátum: 1537. október 9. Helyszín: Diakovár alatt (ma Đakovo), Baranya vármegye, Szlavónia, Kelet-Horvátország Eredmény: Döntő oszmán-török győzelem
Harcoló felek
Oszmán Birodalom	Habsburg Birodalom  Habsburg Ferdinánd magyar királysága  Horvátország  Német-római Birodalom  Cseh Királyság
Parancsnokok
Mehmed szendrői bég	Johann von Katzianer zsoldosvezér Albert von Schlick zsoldosvezér Bakith Pál vajda †
Haderő
Kb. 8000 fő	12 000 gyalogos 5000 nehézlovas 7000 könnyűlovas magyarok németek osztrákok csehek horvátok

Magyar belháború (1526–38)

Szőlősi csata – Sződfalvi csata – Jajca elfoglalása – Varasd ostroma – Tarcali csata – Szinai csata – Földvári csata – Bécs ostroma – Lippa ostroma – Gyula ostroma – Buda ostroma – Kőszeg ostroma – Komáromi csata – Medgyes ostroma – Pozsega bevétele – Klissza bevétele – Eszék ostroma – Diakovári csata

A diakovári csata másnéven djákóvári csata horvátul Bitka kod Đakovo, németül Schlacht bei Djakowar az oszmán-törököknek a osztrák-magyar-horvát-német-cseh sereg felett aratott győzelme 1537. október 9-én a ma Horvátországban található Diakovár mellett.

Tartalomjegyzék 1 Előzmények 2 A csata 3 További események 4 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Előzmények

A horvát rendek már Mohács előestéjén az ausztriai Habsburgok mellett kötelezték el magukat, amelyhez évszázadokon át hűek maradtak. Horvátország a törökök ellen 1526 után is folytatta a harcot, majd egy újabb front nyílt Szlavóniában, amely Szapolyai János hűségén maradt, kivel szemben magyar királynak Habsburg Ferdinándot választották meg.
A bosnyák és török hadak 1527-ben elfoglalták Jajcát, majd I. Szulejmán 1529-ben nagy török sereggel, oldalán a moldvai vajda és a szerbek segédhadaival elindult a császárváros meghódítására, de az ostrom sikertelen maradt és Szulejmán első látványos külpolitikai kudarcát szenvedte el. Ekkor fogott bele a szultán Magyarország (és Horvátország) fokozatos megszállásába, s e célnak megfelelően a meghódított Délvidéken erős bázisokat alakítottak ki, amik a Dunántúl, Szlavónia és az Alföld régióiban terjesztették ki a hódoltságot. Szapolyai a szlavón rendeket csatlakozásra szólította fel, ha elakarják kerülni török uralmat. Ennek az intésnek látszott nyomatékot adni az, hogy Mehmed szendrői bég és Jahjaoglu pasa vezetésével az oszmánok bevették Pozsegát, és szandzsákot csináltak belőle. Ugyancsak török kézbe került a dalmáciai Klissza, ami az előző háborúban két török támadást fogott fel eredményesen.

Bécs eddig a közvetlen nyílt összecsapást nagyobb török seregekkel kerülni igyekezett, de most 1537-ben cselekvésre szánta el magát és sereget vont össze Eszék visszavételére. Szeptemberben hosszú idő óta egy nagy létszámú haderőt állítottak fel, mely a német és osztrák csapatok mellett cseh, magyar és horvát egységekből állt össze. Az 5000 nehézlovas, 7000 könnyűlovas és 12 000 gyalogos vezetését Johann von Katzianer zsoldosvezér parancsnokságára bízták és Dél-Stájerországból (ma Szlovénia) Szlavóniába irányították.
A korábbi török támadások miatt az országrész jelentős pusztításokat szenvedett, emiatt von Katzianer helyből nem tudott élelmet és takarmányt beszerezni, ennek tetejébe a hadvezetéstől is lassan jött csak az utánpótlás. Mivel az élelemre szükség volt az állatok és a katonák erejének megőrzéséhez, a sereg lassabb iramban haladt, hogy az utánpótlás beérje őket. De ez elég időt adott Mehmed bégnek, hogy Eszékre egy ötezer fős sereget vigyen a körülbelül háromezer fős helyőrség megerősítésére, mielőtt még von Katzianer odaér.
Von Katzianer nem számított arra, hogy hosszabb ostromra kerül sor, s úgy vélte először, hogy a várat hamar be tudja venni, ezért nem hozott ostromágyúkat. Mivel a vár török erősítést kapott, ezért ostromágyúk nélkül öngyilkosság lett volna támadásba kezdeni.

[szerkesztés] A csata

A német parancsnok nem tudott mit kezdeni, de még napokig Eszék alatt táborozott. Ezután visszavonult és a törökök üldözni kezdték seregét. Útközben rendszeresek voltak az összecsapások a német hátvédek és a török támadók között. Az egyik összecsapásban elesett Bakith Pál, egykori szerb vajda, a magyar-horvát erők vezetője, aki a portyázó hadviselés mestere volt. Bakithba von Katzianer nagy bizalmat helyezett, nélküle málháját nem tudta megvédeni a törököktől. Diakovártól Valpó felé vette az irányt, hogy oda húzódjék be, e célnak megfelelően pedig martalékul hagyta a törököknek tábori ágyúit és poggyászát. A csata előtt nem sokkal talán pánik lett úrrá rajta és menekült a seregétől. A magára maradt sereget a törökök beérték és megtámadták. Először az Albert von Schlick vezette csehekre csapott rá az ellenség. A csehek a támadás következtében elmenekültek, ugyanúgy a Ungnad-féle német hadtestek, akiket a csehekkel egyidőben ért a török támadás. A hátra maradt alakulatokat harcban lekaszabolták, vagy foglyul ejtették a törökök, s ezzel teljesen megsemmisítették a Habsburg sereget.

[szerkesztés] További események

A háború ezután már csak egy évig tartott. Váradon titkos békét kötött egymással 1538-ban Szapolyai és Ferdinánd, amiben elismerték egymás királyságát a megszállt területeken és Szapolyai ígéretet tett, ha nem lesz törvényes fiú utóda, akkor Ferdinánd kapja az egész országot.
A szultán előtt a békét mindenképp titokban kellett tartani, mert Szulejmán nem akarta, hogy az osztrákok szerezzék meg a magyar területeket.
Szapolyai viszont meggondolta magát amikor a lengyel király lányától fia született és ehelyett őt tette meg utódának, végrendeletében pedig úgy vélte, hogy a szultánban hasznosabb bízni mint a Nyugatban. Ez az elképzelés megbosszulta magát hosszú távon. A béke felrúgása elvezetett Buda várának török megszállásához, s az ország három részre hullásához. Az ezt követő szakadatlan török elleni háborúk mérhetetlen szenvedést zúdítottak az ország népére, megváltoztatva a nemzetiségi összetételt, amelynek újabb súlyos következményei lettek a 20. században.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Magyarország hadtörténete, Zrínyi katonai kiadó, Budapest 1985. szerk.: Liptai Ervin ISBN 9633263379