Szinai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Szinai csata
Magyar belháború (1526–38)
Dátum: 1528. március 20. Helyszín: Szina (ma Seňa, Szlovákia), Kassa közelében, Abaúj vármegye területén Eredmény: Döntő osztrák győzelem
Harcoló felek
Habsburg Birodalom  Német-római Birodalom  Habsburg Ferdinánd magyar királysága	Szapolyai János magyar királysága
Parancsnokok
Johann von Katzianer Török Bálint	I. (Szapolyai) János magyar király
Haderő
Kb. 13-14 000 fő	Kb. 15 000fő

Magyar belháború (1526–38)

Szőlősi csata – Sződfalvi csata – Jajca elfoglalása – Varasd ostroma – Tarcali csata – Szinai csata – Földvári csata – Bécs ostroma – Lippa ostroma – Gyula ostroma – Buda ostroma – Kőszeg ostroma – Komáromi csata – Medgyes ostroma – Pozsega bevétele – Klissza bevétele – Eszék ostroma – Diakovári csata

A szinai csata Kassa közelében lezajlott ütközet Habsburg Ferdinánd serege és Szapolyai János serege között, 1528. március 20-án. A csatában János király erői döntő vereséget szenvedtek és a király Lengyelországba kellett, hogy meneküljön.

Tartalomjegyzék 1 Előzmények 2 A csata 3 A következmények 4 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Előzmények

1526-ban II. Lajos tragikus halála után kettős királyválasztásra került sor. Az egyik nemesi csoport az 1515. évi Habsburg-Jagelló házassági szerződés értelmében I. Ferdinánd osztrák főherceget választotta meg magyar királlyá. A másik egy ennél tíz évvel korábbi országgyűlési végzés értelmében magyar főúrból választott királyt, Szapolyai János erdélyi vajda személyében, akit meg is koronáztak. Ferdinánd és hívei megindították a háborút és hamar kiszorították Kelet-Magyarországra Jánost és híveit.
János Tokajnál elszenvedett veresége után Erdélyben szilárdnak hitte helyzetét és Ferdinánd is úgy érezte, hogy végleg legyőzte riválisát. János Erdélyben szervezkedésbe fogott, mire az osztrák ügynökök ellene agitálták a szászokat és néhány vármegyét, valamint várost.
Közben az újév elején országgyűlés ült össze Budán, hogy Ferdinánd katonákat kérjen a magyar rendektől. Magyarok elősorban abban bíztak, hogy képes lesz az országot megvédeni az oszmán-törököktől, ezért nagy reményekkel ajánlották fel segítségüket a főhercegnek.
János folytatta az új sereg felállítását, s nagyszámú lengyel zsoldossal töltötte fel erőit. 1528 télutóján erdélyi, lengyel és szerb csapatokból álló seregével benyomult Magyarországra. Tizenháromezer fős seregét rövidesen már tizenötezer főre egészíthette ki, a hozzája csatlakozott magyarokból.
Az általa erdélyi vajdának megetett, de Ferdinándhoz szegődött Perényi Pétert megverte és Kassa felé vonult. Ferdinánd egyik vezérét Johann von Katzianert küldte egy kb. 13-14 ezer fős sereggel, amelyben osztrák és német csapatok mellett magyarok is voltak Török Bálint vezérletével. Lovasparancsnokként Pekry Lajos is a seregben szolgált, s Perényi is idemenekült.

[szerkesztés] A csata

Von Katzianer seregei elsősorban Kassát biztosították, nehogy Szapolyai innen keresztül Buda felé vezesse hadait.
János seregében közben viszály ütötte fel a fejét, ami elsősorban a lengyelek és a rácok között éleződött ki. Az egyenetlenkedés mindig rossz egy haderőben, s gyakorta egy csata kimenetelét is befolyásolhatja, de Szapolyai folytatta az előrenyomulást, átkellt a Hernádon és Kassához közeledett. Szina (Abaújszina) mellett talákozott össze a Habsburg erőkkel, s személyesen vezette ellenük a harcot.
Az ellenség képzett zsoldos landsknechtjeivel szemben komolyabb ellenfélnek jóformán csak a lengyelek bizonyultak, a régóta elavult főleg lovasokból álló bandériumok nem. János körül egyre sűrűbben hullottak a katonák és a királyt is kis híján elfogták.
A főleg gyalogsági erőkből álló lengyelek voltak akik a legtovább kitartottak, de végül az egyre fölénybe jutó osztrákokkal szemben visszaszorultak és több ágyújukat is zsákmányul ejtette az ellenség. A lengyel zsoldosokból háromszázan estek el, míg a többi egység vesztesége talán több ezer főre rúgott.
A menekülő Szapolyait Török és Pekry üldözőbe vette, majd március 25-én utol is érte. A visszavonulás közben Szapolyai teljes serege mesemmisült.

[szerkesztés] A következmények

János király alig tudott elmenekülni Lengyelországba, s ott Tarnówban szállt meg, ahol egészen 1528 novemberéig tartózkodott. Ekkor kapott választ I. Szulejmán szultántól, akihez Lasky Jeromost küldte, hogy Ferdinánd ellen segítséget kérjen. A szultán Magyarország királyának ismerte el és az osztrákok ellen rövid időn belül nyújtandó segítséget ígért.
Magyarországon tovább folytak az összecsapások, mert néhány vár még tartotta magát és a zsoldosok rablásai miatt a vidéki lakosság is lázadozott Ferdinánd uralma ellen.
Időközben kiderült az is, hogy Ferdinánd legfeljebb János király hadaival szemben képes megállni a helyét, mert 1529-ben, amikor szultán maga indul újabb magyarországi hadjáratra, az osztrákokat hamar kiszorítja és egészen Bécsig űzi. Világossá vált tehát, mennyire kilátástalan helyzetben van Magyarország, mert egyik fél katonai ereje sem elég ahhoz, hogy az ország legfőbb ellenségétől, az Oszmán Birodalommal szemben megtartsa önállóságát és területi éppségét.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története
• Magyarország hadtörténete, Zrínyi katonai kiadó, Budapest 1985. szerk.: Liptai Ervin ISBN 9633263379