Motî:hårkea
Èn årtike di Wikipedia.
hårkea [o.n.] (vî mot d' cinsî)
1. travayî bwès, on bon mete long, k' on poite so les spales, et k' gn a deus saeyeas ki pindèt après. Dji rabresse a picete l' binamé valet ki poite mi hårkea (Djôr Ista). On dit eto : gorea, lamea, coube, golé, haminte. F. "porte-seaux", "jouguet". >> mete li hårkea (a kéconk): li tni e cabasse (lî passer s' bresse ttåtoû di s' cô) >> Les Hårkeas: sipotaedjes des cis d' Håre.
2. sôre di triyingue di bwès k' on meteut å cô des boûs e pateure, por zels én nén passer les håyes. On dit eto : båkea, gorea, golé, lamea. F. tribart.
3. håre (loyén) po les faxhenes u po les vatches.
Etimolodjeye: bodje "hark-" (loukîz a : håke), cawete -ea, pitit rustea ås steules (dandjreus a cåze di ptits dints po pinde les saeyeas, so les prumîs modeles).
Parintêye :