Virginia Woolf
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Virginia Woolf (London, 1882. január 25. – Rodmell, 1941. március 28.) angol regényíró, esszéista
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Adelina Virginia Stephenként látta meg a napvilágot egy londoni felsőközéposztálybeli családban. Apja, Sir Leslie Stephen híres irodalmár-filozófus, a Viktória-kor egyik legismertebb kritikusa, anyja, Julia Duckworth pedig híres könyvkiadó család leszármazottja volt. Ebben az irodalmi légkörben töltötte gyermekkorát: iskolába nem járt, nevelői és szülei tanították, kivételes műveltségét pedig apja könyvtárában szerezte meg.
Tizenhárom éves volt, mikor elvesztette édesanyját: későbbi vallomásában beismeri, hogy 44 éves koráig nem hagyta nyugodni anyja emléke. Apja, aki sokak szerint elnyomta Virginiát, 1904-ben hunyt el. Apja halála összetörte a különösen érzékeny írónőt, holott nem volt jó véleménnyel róla: "minden művészi érzék nélkülinek" titulálta évekkel később. 1906-ban elvesztette egyik bátyját is – ekkor idegösszeomlást kapott. 1912-ben ment feleségül Leonard Woolf-hoz.
1940-ben bombatalálat érte londoni lakásukat és rodmelli kertjüket egyaránt. Gyenge idegrendszerét a történtek annyira megviselték, hogy öngyilkos lett: 1941. március 28-án kövekkel megrakva zsebeit a sussexi birtoka közelében lévő Ouse folyóba ölte magát.
[szerkesztés] Írói munkássága
Noha már 23 éves korától jelentek meg publikációi, első jelentős regénye a Mrs. Dalloway csak 1925-ben jelent meg. A Mrs. Dalloway egy úrinő érzéketlen, a külsőségeket előtérbe helyező életét állítja párhuzamba egy egyszerű munkásember érző életével. 1928-ban adták ki az Orlandot, melynek hőse négyszáz évig él, előbb férfiként, majd nőként látja a világot.
1927-ben írta meg esszéisztikus naplóját, mely a női lét sajátos problémáit elemzi: a napló Saját szoba címmel jelent meg könyv alakban. Szintén 1927-ben adták ki A világítótorony című könyvét, mely egy cselekmény nélküli mű, egy Skóciában álló házról szól. A könyvben az élet gyors múlása áll szemben a műben keretként használt tárgyak látszólagos állandóságával.
Az 1931-ben megjelent Hullámok bár prózában íródott, s könyvnyi terjedelmű, inkább költői alkotás, semmint az epika körébe tartozó regény. A könyv alakjai valójában egyetlen személy vetületeiként jelennek meg, s az ábrázolás olyan távolságból történik, amilyenből az ember szemléli saját magát.
Woolf a modern angol próza, a lélektani regény egyik megteremtője volt.
[szerkesztés] Bloomsbury-kör
Woolf 35 éven keresztül dolgozott kritikusként a Times Literary Supplementnek. A lap, és az írónő köré a tízes években csoportosuló értelmiségiek Bloomsbury-kör néven váltak ismertté (Bloomsbury annak a londoni negyednek a neve, ahol az írónő lakott férjével). A körbe elsősorban saját prűd és ostoba korukkal szemben ellenérzéseket tápláló, azt kifigurázó értelmiségiek tartoztak: festők, közgazdászok, írók, költők. A kör az 1930-as évek közepéig a radikális értelmiségi elit legnagyobb hatású csoportja volt Angliában
[szerkesztés] Könyvkiadó
1917-ben férjével közösen egy könyvkiadó vállalkozást alapítottak Hogarth Press néven. Olyan híres írók műveit jelentették meg, mint Gorkij, Rilke, Freud, T. S. Eliot, Robert Graves és Katherine Mansfield. Ők jelentették meg – Angliában elsőként – Madách Imre: Az ember tragédiája című művét angol nyelven. A kiadó ma is működik.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Virginia Woolf virtuális emlékkiállítása a szegedi Somogyi Könyvtár weboldalán
