Vespasianus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Titus Flavius Vespasianus (uralkodott 69. december 21. – 79. június 24. között) a Flavius dinasztia megalapítója, Róma kilencedik császára.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Családja, ifjúsága
Vespasianus 9. november 17-én született Rente városkában, Róma városától északra, szabin területen. Apja, Flavius Sabinus lovagrendű adószedő volt, anyja Vespasia Polla ugyancsak lovagrendű családból származott, akinek bátyja szenátor lett, mint ahogy Vespasianus és bátyja Sabinus is.
[szerkesztés] Pályafutása
40-ben lett praetor és további előlépéseket ért el, mint Claudius minisztere és felszabadított rabszolgája Narcissusnak a pártfogoltjaként. Érdemeket szerzett, mint légióparancsnok, Claudius britanniai partraszállása idején 43-44-ben, ahol kiérdemelte a győzelmi jelvényeket (ornomenta) és két papi címet. Konzul 51-ben lett, majd 63-ban Africa prokonzuljává választották. Szolgálati idejét nem pénzszerzésre használta fel, ezért igazgatása dicséretet érdemelt, viszont elszegényedett s a csődtől csak bátyja Sabinus mentette meg, házának és birtokainak elzálogosítása árán. Néró kíséretének tagjaként a 66-ban Achaeában látogatáskor kegyvesztett lett, mert a császár éneklése közben elaludt. 67-ben kinevezték Judaea helytartójának azzal, hogy verje le azt a felkelést, amit a zsidók az első római háborúnak neveztek. 68 közepén engedelmességre kényszerítette a tartományt Jeruzsálem és néhány félreeső erőd kivételével. Amikor értesült Néró öngyilkosságáról, leállította Jeruzsálem ostromát és elismerte Galba trónra lépését. Néró halála után összefogott Szíria kormányzójával Gaius Licinius Mucianussal és Galba meggyilkolását követően egy felkelés lehetőségét tervezték, de elismerték Vitelliust császárnak. Megnyerték támogatónak Egyiptom kormányzóját Tiberius Julius Alexandert. Hármuk közül csak Vespasianus alapíthatott dinasztiát, mert volt két fia: Titus és Domitianus, ezért a helytartók megegyeztek abban, hogy őt jelölik a császári bíborra. 69 júliusában az egyiptomi légiók, majd a szíriai és a Judaeában tartózkodó seregek is felesküdtek Vespasianusra, aki azonban Keleten maradt, mert innen ellenőrizni tudta a Róma városába irányuló gabonaszállításokat.
[szerkesztés] Harc a császárságért
69 augusztusában a dunai légiók is csatlakoztak Vespasianushoz. A pannóniai légiók vezetője a gall származású Primmus nyugati irányba vonult, nem várta meg a felkelés vezetőinek utasításait ls vereséget mért Vitellius híveire, majd Róma ellen vonult. Vitelliust december 20-án meggyilkolták, másnap Primus bevonult Rómába és a szenátus megerősítette Vespasianus trónra lépését. Mucianus Rómába érkezett és bírálta Primust kegyetlenkedése miatt. Most már Mucianus felelt a Városért, és kivégeztette Vitellius fiát és még több zúgolódót. Vespasianus 70 októberébe tért vissza a fővárosba, második fiát Titust hátrahagyva Jeruzsálem ostromára. Marcianust kitüntette és 76-ban bekövetkezett haláláig a császár fontos tanácsadója volt.
[szerkesztés] Császársága
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
A polgárháború befejezését Vespasianus nagy jótéteményének tartották és ennek tiszteletére a Temlum pacist építették. Pénzverésével a béke visszaállítását hangsúlyozta, minden lehetőséget meg kellett ragadnia a közvélemény támogatása érdekében. A hadsereg megtartotta vezető szerepét. Titus leverte a zsidó felkelést, lerombolta a Templomot és csak Maszada tartotta magát 73-ig. Döntő győzelmet arattak a légiók a gall-germán felkelés felett Cerealis vezetésével. Átcsoportosította a birodalom csapatait annak érdekében, hogy akik Vitelliust támogatták ne kerüljenek kulcspozícióba. Felszámolt néhány dunai és rajnai tábort, melyek politikai veszélyt jelentettek nagyságuk miatt hatalmára. Néhány kisebb felkeléstől eltekintve a birodalom területén nyugalom volt. Vespasianus nem engedte, hogy alábecsüljék katonai kiválóságát, engedélyezte, hogy Imperátorként köszöntsék. Trónra lépésének idejét nem a szenátusi elismerés időpontjára tette, hanem 69. július elejére, amikor a légiók először kiálltották ki császárnak, amivel kifejezte, hogy a hadsereget tekinti hatalmi bázisának ls nem a szenátus. 73-74-ben felélesztette a censori hivatalt és azt magának foglalta el. Nagy körültekintően járt el a pénzügyek terén, mivel egy polgárháború miatt elszegényedett birodalmat örökölt. Növelnie kellett a készleteket, de a császári hivatal kiadásainak növelését nem hárította át a provinciákra, éberséget tanúsított a csalások leleplezésére, de nem tudta elkerülni az adók kíméletlen emelését. Sok anekdota keringett fukarságáról, de elkezdette a Colosseum építését. Császárként keményen dolgozott, nagy gondot fordított bírói feladatinak ellátására. A személye körüli biztonsági óvintézkedések enyhék voltak, állandóan hangsúlyozta viszonylag alacsony származását. Szüksége volt munkájában segítségre, így amellett, hogy Mucianus tanácsadóként segítette, egyre jobban támaszkodott 39-ben született idősebb fiára: Titusra, aki első feleségétől Flavia Domitillátol született. Hangoztatta szándékát, hogy új dinasztiát akar létrehozni, mely szándékát a konzervatívok hevesen bírálták, mert hiányolták a család tekintélyét. Összességében Vespasianus sok ellenséget szerzett. Ezek közül kiemelkedett Helvidius Priscus, akit durva kritikái miatt először számüzte, majd 75ben, (állítólag: sajnálkozva) kivégeztette. Veszélyesebb volt négy évvel később az az összeesküvés amit két idősebb szenátor (akik a császár közpnti személyzetéhez tartoztak) szőtt, a császár megölésére. (Caecina Alienus és Eprius Marcellus ) Titus tanácsára mindkettőjüket kivégezték. Vespasianus 79-ben belázasodott és a szülőhelyéhez közeli Aquae Cutiéiae nevű gyógyfürdő helyre vonult vissza, ami nyári pihenőhelye volt. Itt hunyt el, 79. június 24-én. Uralkodása alatt kezdték építeni Rómában a Colosseumot, de megynyitását 80-ban már nem érte meg.
[szerkesztés] Kortársai Vespasianusról
Suetonius erős tagbaszakadt férfinak írja le, akinek mindig furcsa, feszült kifejezés volt az arcán. Kitűnő egészségét havi egynapos koplalással őrizte meg. Barátai faragatlan humorát fárasztónak tartották, melynek középpontjában az a kissé zsugori eljárás állt, ahogyan a pénzt teremtette elő az állam számára. Titus szót emelt például az ellen az adó ellen, amit apja a városi nyilvános vizeldékre kivetett. Vespasianus feleletül átnyújtott neki egy pénzdarabot ami ebből az adóból származott, s azt kérdezte: „van szaga?” amikor Titus elismerte, hogy nincs, az apja folytatta: „Pedig a vizeletből származik.” A beszámolók szerint halálos ágyán is tréfálkozott, azt mondta: „Ó, jaj, azt hiszem, isten lesz belőlem!” („Vae, puto deus fio”.)
[szerkesztés] Források, hivatkozások
- Michael Grant: Róma császárai. Corvina kiadó. 1996(ISBN )
- De Imperatoribus Romanis (angol)
| Előző uralkodó: Vitellius |
Római császár 69 – 79 |
 |
Következő uralkodó: Titus |
Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
