Tiaa
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Elődje: Meritré- Hatsepszut |
Egyiptomi királyné XVIII. dinasztia |
Utódja: Nofertari |
|||||
Tiaa | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Dinasztia | XVIII. dinasztia | ||||||
Neve |
Tiaa |
||||||
Apja | ismeretlen | ||||||
Anyja | ismeretlen | ||||||
Férje | II. Amenhotep | ||||||
Gyermekei | IV. Thotmesz | ||||||
Sírja | KV32 |
Tiaa ókori egyiptomi királyné a XVIII. dinasztia idején, II. Amenhotep egyetlen név szerint ismert felesége, IV. Thotmesz anyja[1].
Származása nem ismert. II. Amenhotep uralkodása alatt a királyi család nőtagjai a háttérbe szorultak, feltehetőleg Hatsepszut fáraónő uralkodása miatt, melyet utódai elleneztek[2]. Tiaa neve feltehetőleg csak azért maradt fenn, mert ő volt a következő fáraó anyja. Fia uralkodása alatt kapta meg utólagosan a Nagy Királyi Hitves címet is, melyet férje uralkodása alatt egyedül az anyakirályné, Meritré-Hatsepszut viselt[2].
Tiaa a férje által épített műemlékek közül egyen sem tűnik fel, csak azokon, amelyeket fia építtetett hozzá utólag[2]. Thotmesz uralkodása alatt azonban nagy tiszteletben részesítették. A „király anyja és a „nagy királyi hitves címek mellé megkapta „az isten felesége címet is, és a fáraó gyakran ábrázoltatta magát Tiaával és főfeleségével, Nofertarival, akik Ízisz és Hathor szerepét töltötték be a fáraó, Hórusz megtestesülése mellett[3]. Meritré-Hatsepszut számos ábrázolását is átalakították Tiaa számára[4]. IV. Thotmesz egyik leánya, Tiaa hercegnőt róla nevezték el.
A királynét a Királyok völgye 32. sírba temették, ahol több temetkezési kellékét is megtalálták. Az esővíz a tárgyak közül párat átsodort a szomszédos sírba, a jóval később épült Királyok vögye 47-be, amely a XIX. dinasztia végén uralkodó Sziptah sírja volt, emiatt sokáig azt hitték, Sziptah anyját is Tiaának hívták.[1]
[szerkesztés] Források
- ^ a b Aidan Dodson & Dyan Hilton: The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson, 2004, ISBN 0-500-05128-3, p.140
- ^ a b c Ian Shaw (szerk.): Az ókori Egyiptom (Debrecen, GoldBook, 2004, ISBN 963-425-022-X), p.269
- ^ Shaw, op.cit., p.275
- ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.139