Themisztiosz Paphlagón
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Themisztiosz Paphlagón, Themistios Paphlagón (Paphlagónia, Kr. u. 317 – Kr. u. 388) görög filozófus, szónok.
Eugeniosz fia volt. Bár apja birtokán, Paphlagóniában született, életének jó részét Konstantinápolyban élte le, ahol 337-től tartózkodott. Itt alapított 345-ben egy iskolát. Nagy Konstantin római császár 355. szeptember 1-jén meghívta a senatusba, ettől kezdve sok fontos állami funkciót töltött be egészen I. Theodosius uralkodásáig.
Amikor az ariánus Valens császár csapást mért az ortodoxokra, Themisztiosz minden befolyását latba vetette, hogy toleranciára intse. Lépései sikerrel jártak, ezzel magyarázható, hogy a keresztények nem csupán szónoki képességeit csodálták, hanem pártfogójuknak, sőt barátjuknak tekintették. Ezért tisztelték meg a „ho euphradész” (megfontolt, higgadt) melléknévvel. Nazianzoszi Szent Gergely 140. levelében a „baszileusz logón” (a szavak királya) címen említi.
Fiatal korában Arisztotelész és Platón műveihez írt parafrázisokat, hogy megkönnyítse a két filozófus megértését, ezek azonban néhány Arisztotelész-parafrázist kivéve elvesztek. Phótiosz említi más munkáit is, amelyek szintén a két filozófushoz kötődtek, ezek nem maradtak ránk. Szintén Phótiosz említi 36 beszédét is, amelyek közül rénk már csak 33 maradt eredetiben, a többi szír, illetve arab fordításban. Ezek többnyire hála- és emlékbeszédek a különböző császárokhoz, kiváltképp Theodosiushoz. Az egyetlen, sokáig neki tulajdonított latin nyelvű beszéd: „Ad Valentem de religionibus” (Valens császárhoz a vallásokról) Dudith András (1533-1589) magyar humanista hamisítványa.
[szerkesztés] Források
- Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. PECZ Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.
- Teológiai kislexikon
