Takács Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.

Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét.

Takács Jenő (Cinfalva, 1902. szeptember 25. – Eisenstadt, 2005. november 14.) a világ legidösebb muzsikusa, a kiváló zongoraművésze, népzenekutatója, zenepedagógusa és zeneszerzője.

[szerkesztés] Élete

Cinfalvától, a Sopron megyei kis falutól, hol Takács Jenő 1902. szeptember 25-én született Takács Gusztáv és Magyar Gabriella házasságból, nem mindennapi életút vezetett Siegendorfig (1921 óta Burgenlandhoz tartozik).

A gyermek Takács Jenő harmonikus légkörben, zeneszerető családban nőtt fel. Édesapját, aki gyermekkorában citerázni tanult, s műkedvelőként csaknem minden hangszeren játszott – gyakran és szívesen hallgata. Zongoratanulásra azonbon csak 12 éves korában került sor Sopronban, Buresch Jenő zeneiskolájában. A zenei tanulmányokkal párhuzamosan végezte középiskolai tanulmányait az Àllami Főreálgimnáziumban, amai Széchenyi Gimnáziumban.

Tizenöt éves korától rendszeresen komponált.

A bécsi Zeneakadémian zeneszerzést Joseph Marx-tól, ellenponttant Hans Gál-tól tanult. Zongoratanárja Dr. Paul Weingarten volt, akinek mestere Liszt egykori kiváló tanítványa, Emil Sauer volt. Sauer Liszt-nek, Liszt Czerny-nek, Czerny meg Beethoven-nek volt tanítványa.

Zongoraművészi diplomát 1926-ban szerzett. Az oklevél megszerzése után hajóval Pestre utazott, hogy a zeneszerző-zongoráművészt, tudós-pedagógust, Bartók Bélát meglátogassa. Tanulmányai befejeztével 1927-ben szerződést kötött a kairói konzervatórium (Conservatoire de la musique) zongoraprofesszori állására. A berlini Zeneművészeti Főiskola fennhatósága alatt állo intézmény egyetlen olyan hely volt Kairóban,ahol az európai zenét tanították. Kollegái elsősorban Közép-Európából származtak.

Takács Jenő sokat foglalkozott az arab zenével. Rendszeresen látogatta az Arab Zene Intézete (Institute de la Musique Arabe) előadásait. Ahogy Kairóból a tanítási szünetekben mindig Európába utazott koncertezni, a manilai időszakban Indonéziába, Hong Kongba látogatott. Hajóval és vonattal kétszer is bejárta Japánt és Kínát. Bartók beszélte rá. hogy fogadja el a Manilai Egyetemen felkínált zongoraprofesszori állást, mert a Fülöp szigetek népzenéje még fehér foltnak számított. - Takács fonográffal gyüjtött, s megírta a Fülöp szigetek hangszereinek gyüjteményét. Egy évet ismét Kairóban tanított, majd onnan Németországot kikerülve Olaszországon keresztül érkezett 1939-ben Magyarországra. Nem tért vissza Ausztriába. Lemondott a nagynémet birodalomhoz való tartozással automatikusan járó német állampolgárságról, ugyanis nem akart semmiféle kontaktust tartani annak hivatalos szerveivel.

Először a szombathelyi Városi Zeneiskolában tanított zongorát, majd a pécsi konzervatórium igazgatója lett, vezette a városi zenekart és az ő feladata volt a hangversenyélet szervezése is. Pécsett ismerkedett meg az akkor harmincéves Weöres Sándor-ral, aki Bartókhoz hasonló tehetségnek tartotta.

A kis partin megjelent Weöres Sándor kíséretében egy ifjú hölgy, Pasteiner Éva Budapest-ről, aki a Mecsek szállodában töltött néhány napot. Épp akkor vált el Jékely Zoltán költőtől. Az ismeretségből hamarosan házasság lett (1943).

1952-ben Amerikába hívták az Ohio állambeli Cincinnatibe, ahol az egyetem zenei college-ában (College-Conservatory University of Cincinnati) tanított zongorát. Tizennyolc évet töltött Amerikában, mint zongora- és zeneszerzés professzor. Megkapta a „Fellow the graduate school” rangot és a „Professor emeritus” cimet. Szíve visszahúzta Európába, azon belül is elsősorban szülőfalujába, Cinfalvára. 2005. november 14-én halt meg. Életével és müvészetével Radics Éva: Cinfalvától Cinfalváig (Masszi Kiadó, Budapest); valamint Radics Éva: Takács Jenö. 101 év krónikája c. könyve foglalkozik, melyet a szentgotthárdi zeneiskola adott ki, s melyhez az elöszót maga írta: "Radics Éva, a Gráci Zenemüvészeti Egyetem tanára 100. születésnapom alkalmából kiváló könyvvel lepett meg. A nemzetközi ünneplések számos angol és német nyelvü publikációi mellett nagy örömmel tölt el, hogy magyar nyelvü mü is készült rólam. Nagy érdeklödéssel olvastam és úgy találom, hogy az eddig megjelent könyvek, cikkek és egyéb írások közül ez a mü a leghitelesebb. Szerzöje bö anyagismerettel rendelkezik, pályám és életmüvem minden jelentös mozzanatát nyomon követi, müveim elemzésében alapos szakmai felkészültségröl tesz tanubizonyságot.

  Életem négy világrészben zajlott le, az utolsó harminc év szülöhelyemre való visszatéréssel végzödött. Számos kiváló kortárssal volt alkalmam baráti kapcsolatot, ismeretséget fenntartani mind Európában, mind a Közel- s Távol-Keleten, mind Amerikában - például Paul Hindemithtel, Darius Milhaud-val, Yehudi Menuhinnal. A könyv betekintést nyújt a XX. század kultúrális életébe, részletesen foglalkozik Magyarországon töltött éveimmel is, feltárja Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal, Dohnányi Ernövel, Weöres Sándorral, Csorba Gyözövel, Jékely Zoltánnal, és a magyar kulturális élet más kiemelkedö személyiségeivel való szoros kapcsolatomat, találkozásaimat, levelezésemet.
  Mindenki, aki tevékenységem iránt érdeklödik, élvezettel forgathatja a könyvet, meg fogja találni benne az öt leginkább érdeklö fejezetet, hisz  Radics Éva munkája mind koncepciójában, mind kivitelezésében kitünö."