Szepesi vár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Szepesi vár (szlovákul Spišský hrad), 4 hektáros (41 426 m²) kiterjedésével Közép-Európa legnagyobb vára. A vár és a társított kulturális emlékművei (Szepeshely, Szepesváralja, Zsigra), együttesen a Világörökség részei.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Története 2.1 Kialakulása 2.2 Virágkora 2.3 Romlása 3 A vár napjainkban 3.1 Filmforgatások 4 Nyitvatartása 5 Megközelítése 6 Külső hivatkozások 7 Források

[szerkesztés] Fekvése

Lőcsétől 15 km-re keletre fekszik, Szepesváralja település mellett. 634m tengerszint feletti magasságban, a környék fölött mintegy 200 méterrel kimagasodó mészkősziklára épült.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Kialakulása

A sziklát, amelyen épült, már a i. e. 5. évezred óta lakták. Az i. e. 1. század és az 2. század között az úgynevezett púchovi kultúra, mely a Kelták egyik törzse volt hatással, nagy kiterjedésű erődöt építettek ki. Ennek udvarán lakóházakat, gazdasági és kultikus építményeket, valamint kőutakat hoztak létre. Az erőd falait a régészeti ásatások során meg találták, a falak a vár udvaron még felismerhetők. Miután az erőd megsemmisült, a szomszéd dombon, a Drevenyiken, egy másik erőd épült. Csak ez a másik erőd megsemmisülése után kezdték építeni a mai Szepesi várat. A vár legrégibb része, a 11-12. században épített kör alakú lakótorony, a sziklába vájt téglalap alakú ciszterna és védőfal, amely a 13. század első felében a szikla tektonikus mozgása miatt semmisült meg. A 13. század első harmadában építették a mai kör alakú tornyot a donjon-t a várudvar közepén, a nagyméretű háromszög alakú román stílusú palotát az északi oldalon, és a felsővár további részeit. Ezek az épületrészek az architektúra fő részeivé váltak, és meghatározó jellegűvé váltak a komplexum további építészeti fejlődésében.

[szerkesztés] Virágkora

A tatárjárás idején, IV. Béla szorgalmazta a várépítéseket, ezért a Szepesi vár területén 1249. szeptember 19.-én a szepesi püspöknek egy területet ajándékozott, ahol saját költségén felépíttethetett egy tornyot és egy palotát. Ekkor keletkezett a helytartói palota, ez az első hozzáépített objektum az eredeti várhoz. Ez az adománylevél a Szepesi vár első írásos említése. A prépost megépítette a külső várudvart a tornyos bejárattal, lakóépülettel és külső várfallal. A század végére azonban a közeli Szepesi káptalanba költözött, így két jelentős közigazgatási központ is működött, a Szepesi káptalan – egyházi jelleggel, és a Szepesi vár – világi jelleggel. A vár a vármegye központjává vált, a mindenkori szepesi ispánok székhelye lett, gyakran jelentős személyiségek lakhelye. A 13. század második felében a vár körül számos csatát vívtak. 1275-ben a király ellen fellázadt Roland comes (szepesi ispán) foglalta el. Ezután Kun Erzsébet , IV. (Kun) László király anyjáé volt. A vár birtoklásáért a 14. század első felében is harc folyt. 1304-ben Károly Róbert hívei foglalták el Vencel híveitől. 1307-ben rövid időre a csehek szállták meg, 1312-ben Csák Máté akarta elfoglalni, de a védők megvédték a várat. A 14. század utolsó harmadában I. Lajos uralkodása alatt a régi alap mellett a nyugati oldalon új várudvar keletkezett, melyet most középső várudvarnak hívnak, ez 150 méter hosszú és 60 méter széles.

Az alsó várudvart Zsigmond király halála után lánya Erzsébet királyné építette, miután 1443-ban szolgálatába fogadta a huszita Giskra Jánost, aki seregével bele fogott a széleskörű építkezésbe. A vár alatti lejtőn első munkája a kör alakú erődítmény volt önmaga számára, mely körül tábort vert a sereg, ezután került sor a várudvar kiépítésére. A vár fokozatosan nyerte el mai formáját és kiterjedését. Két őrtornyot és széles járdájú várfalat emeltek, ezek nagy mértékben megnövelték a vár alap kiterjedését, 285 méter-szer 115 méteresre. Giskra János ebben a várban védte a kiskorú Utószülött László király érdekeit. A vár történetében jelentős év volt az 1464-es év, amikor a mindeddig királyi várat és a Szepesi ispán örökletes címét az uralkodó Szapolyai Imre és Szapolyai István főnemeseknek adományozta. Bár a Szapolya család több mint 70 várat birtokolt, a Szepesi várat tartották a családi várnak és ott is székeltek.

A várat jelentősen korszerűsítették és kiépítették. Egy új késő-gótikus Szent Erzsébet-nek szentelt kápolnát építettek, a vártornyot megmagasították és megerősítették, gótikus stílusban átépítették a román stílusú palotát, ebben lovagi termet is létrehoztak. Ugyanazon kőfaragókat alkalmazták, akik a szepeshelyi temetkezési kápolnát építették fel számukra. A várban született a Habsburg-házi királyok előtti, utolsó magyar király Szapolyai János, ő volt egyben a vár utolsó Szapolya tulajdonosa is, mert miután elvesztette a harcot a magyar trónért, 1528-ban kétheti ostrommal vették be a várat a császári seregek, és a Habsburgok a várat elkobozták. A várat hamarosan, már 1531-ben Thurzó Eleknek ajándékozták. A Thurzó család is saját szüksége szerint építette át a várat, több épület ez időben vált reneszánsz stílusúvá, ők főleg a belső terek átalakítását végeztették el. 1604-ben Bocskai serege sikertelenül ostromolta. Amikor 1636-ban férfiágon a Thurzó család kihalt, a várat a Csáky család karddal szerezte meg. Csáky István a nemzetség Szepesi ágának megalapítója egyesíteni próbálta a felső várudvar körüli hosszú traktusokat, árkádok és átjárók építésével, és szerette volna rangos székhelyé változtatni a várat. Ez a terve nem valósult meg, a nehéz megközelíthetőség és a nemesség kényelmi igényeinek növekedése miatt.

[szerkesztés] Romlása

1703-ban a kurucok csellel foglalták el. A Csákyak a várat csak a 17. század végéig lakták, mivel már a 18. század elején Hatkócon, később Szepesmindszenten, Kluknón és más helyen is kényelmes kastélyokat építtettek és inkább 1707-re teljesen odaköltöztek. E kastélyok építésénél a vár több építészeti elemét is felhasználták. A várban csak egy kis katonai helyőrség maradt, és az egész lakatlan komplexum romlásnak indult, majd azok is elhagyták a várat az 1780-as villámcsapás okozta tűzvész után. Ezután a vár rommá vált, és a Csáky család birtokában maradt 1948-ig.

[szerkesztés] A vár napjainkban

A Szepesi várat 1961-ben műemléké nyílvánitották és 1970-től folynak az újjáépítések, és a kiterjedt régészeti kutatások a helyszínen. Az alsó várudvart 1983-ban megnyitották a nagyközönség előtt. A vár és környéke 1993-ban bekerült az UNESCO világörökség listájára. A Lőcsén székelő Szepesi múzeum közigazgatása alá tartozik, a vár újjáépített részei otthont adnak a múzeum kiállításainak. Itt régészeti leleteket, fegyvergyűjteményt állítotak ki, a gótikus várkápolnában egyház történeti kiállítást rendeztek be. 2006-ban kb. 170 000 turista nézte meg a várat.

[szerkesztés] Filmforgatások

A várat több film forgatása során használták helyszínként:

• Sárkányszív, 1996
• A hódító, 1997
• Az oroszlán télen 2003
• The Last Legion 2006

[szerkesztés] Nyitvatartása

Látogatható májustól szeptemberig, 8:30 órától 18:00 óráig mindennap. Októberben 8:30 órától 17:00 óráig, hétfő kivételével. Novembertől áprilisig külön kérésre megtekinthető.

[szerkesztés] Megközelítése

Két fő irányból is lehetséges:

• Lőcse felől a 18-as számú (E50-es) úton kelet felé haldunk,

1. az 547-es úton Szepesváraljára fordulunk. A falun áthaladva a vár felé fordulunk, át a vasúti síneken, és a temető melletti fizetőparkolóba jutunk. Innen gyalog kell a vár dombra fel mászni, és körülbelül 35 perc gyaloglás után elérjük az alsó várkaput.
2. Hatkóc felé kanyarodunk és a vár főbejáratához nagyon közel levő parkolóba érkezünk ahonnan könnyű 10 perces sétával a középső várudvarba juthatunk.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A Szepesi vár hivatalos weboldala

[szerkesztés] Források

Novotná M.: Spišský hrad, Modrý Peter, Levoča 1994

m·v·sz  Szlovákia világörökségi helyszínei
	természeti:	Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (Magyarországgal közös) | A Kárpátok ősbükkösei (Ukrajnával közös)
	kulturális:	Vlkolinec | Selmecbánya | Szepesi vár | Bártfa városa