Szentes–csongrádi Tisza-hidak
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Csongrád és Szentes között már régóta üzemelt folyami átkelés. A két város között állt a középkorban Bőd falu, melynek átkelője (a Bődi rév) fontos folyami átkelőhely volt az évszázadok során. Az első állandó híd - mely közúti és vasúti feladatokat is ellátott - 1903-tól 1986-ig állt itt. Feladatát az 1980-as években két új híd vette át, amelyeken ma is folyik a forgalom.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A vasúti híd
A 147-es számú Kiskunfélegyháza–Szentes–Orosháza-vasútvonalon található a Szentes-csongrádi vasúti Tisza-híd.
[szerkesztés] Az első híd
Az itt állt első hidat két év építés után 1903-ban adták át közúti hídként. A vasút átvitele a közúti forgalom mellett az eredeti tervekben is szerepelt – 1906-tól 1981-ig közös közúti-vasúti hídként szolgált. A kilenc nyílású és 420 méter hosszú volt; 118,7 m-es medernyílása a leghosszabb volt akkoriban a vasúti hidak között az országban.
1919. július 21-én a magyar Vörös Hadsereg a tiszai hídfőből támadva felszabadította Szentest a román megszállás alól; azonban a 24-én indult román támadásban 26-ára a magyar erők a Tisza jobb partjára szorultak vissza. A harcokban a híd egyik ártéri rácsszerkezetét felrobbantották. A hidat a MÁV saját költségén állította helyre az eredeti terveknek megfelelően. 1920-ban újra átadták a forgalomnak.
A második világháborúban a hidat 1944. október 8-án hajnalban (más források szerint délben) robbantották fel német csapatok (az algyői híddal egy napon). Két nyílás semmisült meg a kilencből: a meder fölötti és egy szomszédos. Október 9-én Vastagh György ezredes ellentámadásban visszafoglalta a szentesi hídfőt, így több száz szovjet páncélosok által körülzárt magyar honvédnak biztosította az átjutást a túlpartra. A támadás közben maga is megsebesült, másnapra életét vesztette a kecskeméti kórházban. Hőstette elismeréseként halála után megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, nevét ma emléktábla őrzi a szentesi hídfőnél.
1944 októberében a szovjet csapatok hadihidat építettek kb. 500 méterre délre, de ezt a márciusi jeges árvíz elsodorta.
A híd kijavítása két évig tartott, 1946. december 16-án adták át újra a forgalomnak. Az eredeti szerkezetet nem tudták helyreállítani: a 120 m-es nyílást új pillér beépítésével, a magyarcsanádi Maros-híd jobb parti ártéri hídszerkezetével és egy hadihídszerkettel hidalták át. A megoldás nem volt a legjobb, mégis 40 évig maradt így használatban. Moldova György az 1977-ben megjelent Akit a mozdony füstje megcsapott című könyvében így írt róla:
|
[szerkesztés] A második híd
A közúti híd 1981-es átadása után 1986-ban a vasúti hidat is teljesen újjáépítették: az új híd háromnyílású (107+120+107 m) lett rácsos hegesztett acélszerkezettel. Közvetlenül a régi híd mellett, annak déli oldalánál épült fel: ez azzal járt, hogy az új híd pilléreinek a régiek mellé kellett esniük, mivel másképp nem maradt volna széles hajózási út. (Megjegyzendő, hogy a Tisza az évek során a csongrádi part felé fávdorolt, így a középső medernyílás nincs teljesen a víz fölött.) A régi híd bontásakor eltávolították az 1946-ban szükségszerűen betoldott pillért is, az eredetiek azonban máig megmaradtak.
A híd acélszerkezete 2930 tonna, amivel a legnagyobb tömegű magyarországi Tisza-híd. Másik rekordot is magáénak mondhat: a 120 méteres középnyílásával a hazánk legnyagyobb nyílású rácsos hídja - de a mederhíd két 107 méteres nyílása is hosszabb, mint a többi rácsos szerkezetű magyar vasúti hídé (máshol általában 80-90 méter a nyíláshossz). A folyó bal partján (Szentes felől) egy négynyílású (41,40 + 2 x 42,00 + 41,40 m) gerinclemezes alsópályás ártéri híd csatlakozik a mederhídhoz.[1] Az építés költsége 600 millió Ft volt.
Az átépítéskor a vasútvonalon is változtatni kellett: 2,7 km-en nyomvonalkorrekciót végeztek. Az íveket úgy alakították ki, hogy 100 km/h legyen az elérhető legnagyobb sebesség. A felújított szakasz 50 cm zúzottkő ágyazatot és vasbeton aljas, 48 kg/fm sínekből álló felépítményt kapott, míg a hídra 54 kg/fm síneket erősítettek fel. A szentesi oldalon a hídra vezető töltés egy egykori ártéri tó területén haladt keresztül, itt terméskővel erősítették meg a töltés alját. Azonban később a töltés mozgása miatt visszarakták a síneket a régi nyomvonalra, amire a vasút egy enyhe S-kanyarral kanyarodik vissza. Jelenleg 60 km/h az engedélyezett sebesség a hídon.
[szerkesztés] A közúti híd
Az 1981-ben épült híd a 451-es számú Kiskunfélegyháza–Szentes közúton található. Az első feszített vasbeton Tisza-híd Magyarországon; A háromnyílású mederhíd középső nyílása építésekor a legnagyobb volt a vasbeton hidak között (90 méter). Megépítésével tehermentesítették a vasúti hidat, ma az átmenő forgalom nagy része ezen keresztül zajlik. Tervezik egy külön sáv kialakítását rajta a Csongrádot Szentessel összekötő kerékpárút számára.[2]
Lásd még: 451-es főút[szerkesztés] Tervezők és kivitelezők
Vasúti híd, 1903
- Zsigmondy Béla (alépítmény)
- Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár, Danubius Egyesült Hajó és Gépgyár, Budapesti Szivattyú és Gépgyár (felszerkezet)
Vasúti híd, 1946
- Massányi Károly, Olasz és Széchy építővállalatok
Közúti híd, 1981
- Németh Kálmán
Vasúti híd, 1986
- Gáli Endre, Bazsó Gyula (UVATERV)
[szerkesztés] Jegyzetek és források
- Dr. Tóth Ernő: Hidak Csongrád megyében
- Szentes Helyismereti Kézikönyve
- Vastagh György életrajza
