Száli-ház
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Száli-dinasztia egy frank uralkodócsalád, akik a Mosel és Saar folyók által körülölelt vidékek birtokosaiként tűnnek fel a a 7-8. században. A család a 10. századra kiterjeszti befolyását a környező vidékekre, így Speyer és Worms városaira, valamint a későbbi Rajna-Pfalz vidékre. Ebben az időben a Száliak Lotaringia hercegeiként uralkodnak, és szoros kapcsolat fűzi őket az Ottó-házhoz (Liudolfingekhez). Ezeknek a szoros családi kapcsolatoknak köszönhetően 1024-ben, az Ottók kihalásával II. Konrád császárrá választásával a Száli-dinasztia tagjait választják a császári trónra.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevük eredete
A Száliak nevének eredetével kapcsolatban több elmélet létezik, azonban a legelfogadottabb szerint a család eredete a frankok száli törzsének nevére vezethető vissza, akik törvényeit a lex Salica foglalja össze.
[szerkesztés] Császárok és pápák
A Száli-dinasztia soraiból az alábbi császárok kerültek ki. (Zárójelben a császári uralkodás éve)
- II. Konrád (1027–1039)
- III. Henrik (1046–1056)
- IV. Henrik (1084–1106)
- V. Henrik (1111–1125)
V. Henrik 1125-ös halálával véget ér a Száliak uralma.
Kiemelkedő jelentőségű tagja a háznak Brúnó, aki V. Gergely néven 996–999 között pápa volt.
[szerkesztés] A család története
A család történetének legjelentősebb eseménye az 1075-1122 között a pápa és császár között lefolyt ún. invesztitúraharc, melynek legismertebb eleme IV. Henrik császár vezeklése volt a pápa előtt Canossa váránál, mely Canossa-járás néven vonult be a történelembe.
