Split

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Split
Spalato
Spalatum

címere

Elhelyezkedése

[[Kép:

|250px|none|Split elhelyezkedése Horvátországban elhelyezkedése]]Split elhelyezkedése Horvátországban

Koordinátái: é. sz. 43°30′0’’, k. h. 16°26′0’’

Kormányzat

Ország
Megye

Horvátország
Split-Dalmácia megye

Polgármester

Ivan Kuret (HDZ)

Népesség

Város (2007)

221 456 fő

Agglomeráció

(2007) 408 251 fő

Népsűrűség

3515 fő/km²

Földrajzi jellemzői

Területe

Teljes

63 km²

Időzóna
Nyáron (DST)

CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)

Weboldal: http://www.split.hr

Split város Horvátország második legnagyobb városa Split-Dalmácia megyében. (régebben magyarul és latinul Spalatum, illetve Spalato).

[szerkesztés] Fekvése

Split látképe

A város Közép-Dalmáciában a Jadro és Žrnovica folyók torkolatánál fekszik, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Közlekedési csomópont, vasútvonal köti össze Zágrábbal, Budapesttel, közvetlen vonat indul ide Budapestről (Maestral nemzetközi gyorsvonat).

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a görög aszpálatosz (= tüskebokor) főnévből ered,de lehet hogy illír eredetű és a latin palatium (= palota) főnévhez igazították hozzá, mivel Diocletianus császár 293 és 305 között palotát emelt a kis halászfaluban, és ide vonult vissza.

[szerkesztés] Története

letianus palotájának rekonstrukciója

A város helyén eredetileg görög kolónia volt, majd római uralom alá került. A település első lakója Diocletianus császár volt, aki 293-ban palotát épített a barátságos tengeröbölhöz. Lemondása után ide vonult vissza és itt, ebben a 3000 négyzetméteres luxuspalotában töltötte élete utolsó éveit. A népvándorlás során a 7. században a közeli Salona lakossága a hódítók elől a palota biztonságos falai közé menekült. A palota körül alakult ki a későbbi város, mely előbb horvát, majd magyar uralom alá került, amikor 1105-ben Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1241-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai Katalin és Margit. 1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül ismét osztrák uralom alá került. A Monarchia felbomlásával a független Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben olasz megszállás alá került, de 1943-ban az olasz kapitulációval megszűnt az olasz uralom is. 1979-ben az UNESCO a belvárost a világörökség részévé nyilvánította. 2001-ben 188 694 lakosa volt.

[szerkesztés] Látnivalók

kesegyház híres harangtornya

Az egykori Diocletianus-palota falai között található a tulajdonképpeni óváros.
A Szent Doimus székesegyház 13. századi, eredetileg Diocletianus mauzóleuma volt.
A Papalić-palota 15. századi, a város legjelentősebb gótikus emléke. Ma a városi múzeum vam benne.
Az Agubio-palota.
A Cindro-palota, a város legszebb barokk épülete.
Az Archelogiai múzeum.
Az Óceonográfiai és Halászati Intézet az akváriummal.
A Szentháromság templom és a reneszánsz kolostor a város patrícius családainak síremlékevel.
A püspöki palota neoreneszánsz stílusú.
A Szent Arnir kápolna, Juraj Dalmatinac alkotása.
A Miasszonyunk templom barokk oltárral, 11. századi bizánci ikonnal és Mengello 1412-ben készített freskóival.
A Szent Ferenc templom és kolostor a 13. századból.
A Meštrović citadella.
A Gripe erőd 17. század.