Simon Boccanegra
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Giuseppe Verdi operái |
|---|
Oberto, San Bonifacio grófja (1839) |
A Simon Boccanegra Giuseppe Verdi egyik háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Francesco Maria Piave írta Antonio García Guttiérrez azonos című drámája alapján. Ősbemutatójára 1857. március 12-én került sor a velencei Teatro La Fenicében. Magyarországon először 1937. június 11-én mutatták be a budapesti Operaházban.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szereplők
| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Simon Boccanegra, kalóz, majd Genova dózséja | bariton |
| Amelia Grimaldi | szoprán |
| Jacopo Fiesco, genovai nemes | basszus |
| Gabriele Adorno, genovai nemes | tenor |
| Paolo Albiani, a dózse kancellárja | bariton |
| Pietro, genovai polgár | bariton |
| Az íjászok kapitánya | tenor |
| Amelia komornája | mezzoszoprán |
| Egy testőrhadnagy | bariton |
| Katonák, kikötőmunkások, tengerészek, nép, szenátorok, a dózse udvara | |
[szerkesztés] Cselekmény
-
- Helyszín: Genova
- Idő: 14. század közepén, az előjáték és az első felvonás között 25 év telt el
[szerkesztés] Prológus
- Tér Genovában, Fiesco palotája előtt
A becsvágyó Paulo Albiani és Pietro elhatározzák, hogy ráveszik a népet Simon Boccanegra dózsénak választására. Boccanegra meglepődik a javaslaton, de elvállalja a jelöltséget, mivel reméli, hogy sikerül majd viszontlátnia nagy szerelmét, Mariát, akit Fiesco a világ elől rejteget, mert nem akarja feleségül adni, a rangon alulinak tartott kalózhoz. Fiesco kész a kibékülésre, azzal a feltétellel, hogy a közös gyermekük nála nevelkedjen. A gyermek azonban titokzatos módon eltűnt. Simone erőszakkal behatol a palotába, ahol halva találja szerelmét. A téren a nép az újonnan megválasztott dózsét ünnepli.
[szerkesztés] Első felvonás
- Első jelenet
- 25 évvel később. A Grimaldi palota kertje
Amelia, a dózse által száműzött Grimaldi lánya, Gabriele Adornót szereti, aki egy, a Boccanegrával ellenséges család tagja. Fiesco Adornóval karöltve felkelést szervez a dózse ellen. Fiesco elmondja Gabrielének, hogy Ameliát örökbefogadták és a valóságban alacsony sorból származik, de az ifjú ennek ellenére is feleségül akarja venni. Megkéri a kezét a dózse kancellárja, Paolo számára, aki a lány tisztázatlan származására hivatkozva elutasítja az ajánlatot. A dózse felismeri Ameliában az eltűnt gyermekét, de egyelőre eltitkolja előle az igazságot. Amikor a dózse kancellárjával közli az elutasító választ, az egykori barát szívében gyűlölet ébred és elhatározza, hogy elrabolja a lányt.
- Második jelenet
- Tanácsterem a dózse palotájában
Boccanegra megpróbálja rávenni a tanács tagjait, hogy ne üzenjenek háborút Velencének. Békefelhívása azonban eredménytelen marad. Közben háborgó tömeg érkezik a palotába. Gabriele Adornót hurcolják a dózse elé, akit azzal gyanusítanak, hogy megölte Amelia elrablóját. De a rabló megbízója még ismeretlen. Adorno magát a dózsét gyanusítja és megpróbálja leszúrni, de Amelia közéjük veti magát. Boccanegra azt gyanítja, hogy Paolo adott megbízást a lány elrablására, a névtelen bűnöst pedig elátkozza és kényszeríti a mellette álló Paolót, hogy mondja utána az átok szavait. Így Paolo saját magát átkozza meg.
[szerkesztés] Második felvonás
- Terem a dózse palotájában
Paolo a dózsét magával akarja ragadni a vesztébe, mérget tesz poharába és kihozatja a börtönből Fiescót meg Gabrielét, remélve, ha a méreg nem válik be, majd a két ősellenség végez vele. Paolo elhiteti Gabrielével, hogy a dózse szerelmi játékokra használja Ameliát. Amelia azonban közbelép és megakadályozza Gabriele gyilkos szándékát. A dózse időközben megissza a mérget. Amikor Adorno megtudja, hogy Amelia tulajdonképpen a dózse lánya, bocsánatot kér és felajánlja támogatását.
[szerkesztés] Harmadik felvonás
- Terem a dózse palotájában, kilátással a tengerre
Boccanegra szabadon bocsátja Fiescót, Paolót viszont, aki átállt ellenségei sorába, akasztófára ítéli. Fülében hallja Amelia és Gabriele esküvőjének dalait, amikor a méreg hatni kezd. A haldokló Boccanegra békét ajánl, de Fiesco gyűlölete nem enyhül, csak akkor, amikor a dózse megmondja neki, hogy Amelia a lánya és egyszersmint Fiesco unokája. Miután kinevezi utódjának Adornót, a dózse meghal.
[szerkesztés] Híres áriák, zeneművek
- Il lacerato spirito - Fiesco áriája (Prológus)
- Come in quest'ora bruna - Maria Boccanegra (Amelia) áriája (első felvonás)
- Nell'ora soave - Maria Boccanegra (Amelia) áriája (első felvonás)
- Plebe! Patrizi! - Simon Boccanegra áriája (első felvonás)
- Sento avvampar nell'anima - Gabriele Adorno áriája (második felvonás)
[szerkesztés] Forrás
- Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
- Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006
