Sally
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Sally (Sally) Isaac Asimov egyik sci-fi novellája, amely 1953-ban a Fantastic magazin május-júniusi számában jelent meg. Magyarul a Robottörténetek című novelláskötetben olvasható.
Bár ebben a novellában is szó van valamiféle pozitronikus agyról, Asimov sehol nem említi a három törvényt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
2057-ben járunk. Az utakon ma már csak pozitronaggyal ellátott autók közlekedhetnek. Ezek viszont igen drágák, úgyhogy csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. A kevésbé gazdagok számára pozitronagyas buszokat is készítettek, így gyakorlatilag a tömegközlekedést is modernizálták. A legjelentősebb változás azonban az, hogy ezekhez az autókhoz közelebb lehet kerülni, mint a régiekhez. Éppen ennek köszönhető, hogy néhány gazdag ember úgy döntött, halála után egy autófarmra hagyja kocsiját, ahol gondját viselik.
Ezt az autófarmot vezeti Jacob Folkers, az egykori sofőr. A rábízott autókba néhány extrát is beszerel, de azokat nem vezeti senki, önmagukat irányítják. Folkers már teljesen kiismerte őket, hiszen gyakorlatilag az autók az egyedüli társai. Közülük Sally, a 2047-es kabriolé a kedvence.
Egy napon felkeresi őt Raymond J. Gellhorn, s üzletet ajánl: A felhalmozódott kocsik – amiket ugyebár drága fenntartani – egy részének motorját (azaz pozitronagyát) elavult testéből át kéne szerelni egy új karosszériába. Az így nyert csúcsmodelleket jó pénzért lehetne eladni, a nyereséget pedig természetesen elosztanák. Folkers megállapítja hogy Sally nevet az ajánlaton, s neki se tetszik az ötlet.
Gellhorn ezek után megpróbál beszállni a kocsiba, de Sally bezárja az ajtókat, így hát a férfi egy hirtelen mozdulattal beugrik az autóba. Sally megpróbál ellenállni, de a támadó bekapcsolja a kézivezérlést, s erőszakkal nekiirányítja a kocsit két másik autónak. Miután azok értetlenül félregurultak előle, a férfi visszatér Jake-hez. A farm vezetője szinte őrjöng, s kizavarja a telekről Gellhornt. Ő azzal próbál védekezni, hogy az autónak csak jót tesz, ha vezetik, de nem sokra megy érvelésével.
Két nappal később éjjel Gellhorn visszatér két bérencével, s fegyverrel kényszerítik Folkerst arra, hogy kapcsolja ki az autóit, hogy el tudja vinni azok motorját. Azonban ahogy a garázsba érnek, a farm tulajdonosa ráuszítja kocsijait a két bérencre. Ötven jármű berreg fel egyszerre, s kezdi kergetni a jómadarakat. Csak egy pozitronikus autó marad a két férfivel: Sally. Társai sorsát elkerülendő, Gellhorn maga elé rántja Folkerst, s vele együtt behátrál a pozitronikus buszba, amelyen érkezett.
Próbál menekülni, de Sally csak nem akar leszakadni. Közben Folkers megállapítja, hogy ahogy a busz motorja be van szerelve, az kínzás a járműnek. Egyszer csak eltűnik Sally, de nem sokkal később minden felől kocsik állják el az utat. Gellhorn gyorsítani próbál, hogy áttörje az autókordont, de a busz nem engedelmeskedik: Megáll, elengedi Folkerst, majd elszáguld Gellhornnal.
Folkers másnap reggel tudja meg, hogy Gellhornt holtan találták, egy busz keréknyomaival testén. Tehát az autók képesek egymással kommunikálni – az események után már nem is titkolták ezt, folyamatosan zümmögött a garázs. A farm kocsijai minden bizonnyal meséltek a busznak szabad életükről, s az megtetszett neki, képes volt ölni azért. Mi van akkor, ha egy nap minden autó hall erről az életmódról? Fellázadnak alkotóik ellen? Lehet, hogy néhány karbantartó kivételével kiirtják az embereket…
[szerkesztés] Megjelenések
[szerkesztés] angol nyelven
- Fantastic, 1953. május-június
- Fantastic, 1965. szeptember
- Time Untamed (Belmont, 1967)
- Nightfall and Other Stories (Doubleday, 1969)
- Nightfall Two (Panther, 1971)
- The Complete Robot (Doubleday, 1982)
- The Robot Collection (Doubleday, 1983)
- Those Amazing Electronic Thinking Machines! (Franklin Watts, 1983)
- The Asimov Chronicles: Fifty Years of Isaac Asimov (Dark Harvest, 1989)
- The Complete Stories (Doubleday, 1990)
[szerkesztés] magyar nyelven
- Robottörténetek, I. kötet (Móra, 1993, ford.: Szántai Zsolt)