Sajóecseg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 48.19191° k. h. 20.77476°

Sajóecseg

Sajóecseg címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

Irányítószám

3793

Körzethívószám

Népesség

1124 (2007)

Népsűrűség

141,56 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

7,94 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Sajóecseg

é. sz. 48.19191° k. h. 20.77476°

Sajóecseg község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

A község a Sajó-völgyben, a Sajó és a Bódva folyók találkozásánál fekszik, Miskolctól körülbelül 10 km közúti távolságra, a Bükk hegység lábánál. A Sajó folyó több ágra bomlik Sajóecseg területén. A 26. főúttal, Boldvával és Sajókeresztúrral vannak közvetlen összekötő útjai. A Miskolc–Bánréve–Ózd (92) vasútvonalból itt ágazik ki a Miskolc–Tornanádaska (94) vasútvonal. Boldva község irányába közúti és vasúti Sajó-híd biztosítja a település összeköttetését, amelynek vasútállomása (állomásfőnökség) is van. A települést délről a - sajóbábonyi egykori Észak-Magyarországi Vegyiművek közeléből érkező - Bábony-patak határolja, amely nyugati irányból ugyancsak a falu területén ömlik a Sajóba. A Bábony-patak időnként rendkívül szennyezett vízű. Legközelebbi települések: Boldva (3 km), Sajószentpéter (7 km), Sajóbábony (3 km), Sajókeresztúr (4 km), és a Sajó túlpartján Sajósenye (7 km).

[szerkesztés] Története

A község története levéltári források alapján az Árpád-kor legelejére nyúlik vissza. Az Ecseg névalak először 1248-ban (Echeg... prope Sayouvyze), illetve 1326-ban bukkan fel egyes forrásokban. A település sokáig az Ákos nemzetség, illetve a Miskolc nemzetség birtoka volt, és a diósgyőri uradalomhoz tartozott. A Miskolc nemzetség itt lakó tagjai a faluról Ecseginek kezdték magukat nevezni.

Sajóecseg (Ecseg) környéke a 19. század második felében (III. katonai felmérés)

A 14. századtól már jelentős településnek számít, egyháza 6-7 garas pápai adót fizetett. A 16. században a birtokosai között a Bellényi és Bekény család nevét találjuk. 1582-ben a király (Rudolf német-római császár és cseh király) a birtokosa Ecsegnek.

A Sajó folyó Sajóecsegnél

Bocskai István 1606-ban Beke János, Dobroviczki János és Miskolci Nagy Máté hívenek adományozta a települést. 1625-ben Szatmári Király Miklós, majd néhány évvel később I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a birtokosa. Ő többször időzött itteni birtokán, és az egyik győztes hadjáratából hazafelé tartva 1645. szeptember.17-én itt tartott hálaadó istentiszteletet.^[1]

A református templom

Az említett vasútvonalak kiépítése után a falu közlekedési jelentősége tovább nőtt. A 20. században vízmű létesült Sajóecseg területén. Az egykor hagyományosan a Sajó-partra települt ófalu délnyugati irányban terjeszkedni kezdett, ekkor jött létre a ma is jellemző kettős településszerkezete. Az 1990-es évek óta - leginkább Miskolcról - jelentős számban költöznek lakosok a dinamikusan fejlődő községbe. A község jelenleg déli irányban, Sajókeresztúr felé épül ki tovább (Patak utca).

2001-ben a település népességének 55,0 %-a református, 31,0 %-a római katolikus, 5,4 %-a görög katolikus, 0,4 %-a evangélikus volt.

Mai nevén először 1882-ben említik írott források. A községet a Nógrád megyei Ecsegtől a Sajó előtag különbözeti meg. Az Ecseg név egyébként egy magyar személynévből ered, amely az ecs / öcs ('fiatalabb fivér') tőből származik.^[2]

[szerkesztés] Nevezetességei

Sajóecseg jelentősebb látnivalói közé tartozik a református templom, a katolikus templom, a hősi emlékmű, és a természeti szépségekben gazdag Sajó-part. A településen kereskedelmi szálláshelyek is találhatók, és több ipari, illetve szolgáltató cégnek is itt van a telephelye. A virágkertészetéről is ismert volt a község, amire a település címerében látható virágok is utalnak.