Séma
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A séma olyan szervezett struktúrát jelent, ami magában foglalja a világgal kapcsolatos tudásunkat és elvárásainkat, az új dolgokra ezen létező struktúrák segítségével emlékezünk.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Bartlett sémaelmélete
Sir Frederic Charles Bartlett angol pszichológus vezette be a séma fogalmát a pszichológiában, először az 1932-ben megjelent Az emlékezés című könyvében írt róla.
A séma tartalmazza mindazt, amit az egyén tud. Ha az új információ nem építhető be a sémába, torzítások keletkeznek. Jó példa erre Bartlett észak-amerikai indián meséje (A szellemek háborúja), amelyet emberekkel idéztetett fel egy kísérletben. A sémába nem illő eseményeket az emberek megváltoztatták vagy kihagyták előzetes tudásuknak megfelelően (valami feketeség jött ki az indián szájából → a lelke eltávozott). Ebből is látható, hogy az emlékezés aktív folyamat, melyben az egyén erőfeszítéseket tesz a jelentés keresésére és megtalálására.
[szerkesztés] A forgatókönyvek
Roger Schank számítógépes tudós 1975-ben bevezette a forgatókönyvek fogalmát. Ezek olyan sémák, amelyek magukban foglalják a társas élet cselekvéseivel kapcsolatos tudásunkat az adott helyzetben elvárt viselkedésről (például a fogorvosnál, étteremben).
[szerkesztés] A sémák jellemzői (Rumelhart és Norman elméletében)
- Rögzített központi magjuk és változóik vannak
pl.: vásárlás esetén központi mag: pénz és termék kicserélése, változó: pénz és termék mennyisége
- Egymásba ágyazódhatnak
pl.: a fej sémájába beletartozik a szemek, a száj, a haj, stb. sémája
- Különböző absztrakciós szinteken lehetnek jelen
absztrakt és konkrét fogalmakra is vannak sémáink
- Aktív felismerési eszközök
[szerkesztés] Asszimiláció és akkomodáció
Jean Piaget svájci pszichológus fontossága vitathatatlan a modern sémaelmélet kialakulásában és fejlődésében, hiszen – bár nem az elsők között foglalkozott ezzel a területtel – az ő elképzelései maradtak fenn és váltak általánosan elfogadottá a pszichológia történetében. Piaget gyerekeken végzett kísérletei alapján úgy gondolta, hogy a gyerekekben leképeződik az őket körülvevő világ (fizikai és társas) mentális képe. Ezeket a leképezéseket nevezte el sémáknak. Asszimilációnak nevezte azt a folyamatot, amikor a gyerekek az új történéseket meglévő sémáikba illesztik. Ha ez nem lehetséges, mert még nem alakult ki megfelelő séma az új eseményre, a sémák módosulnak, ez a jelenség az akkomodáció.
[szerkesztés] Sémarendszer
Ulrich Neisser amerikai kognitív tudós volt az, aki Bartlettet követően újabb bizonyítékot talált annak alátámasztására, hogy az emberi emlékezet sematikus és rekonstruktív. A Watergate-ügyben John Dean emlékeit vizsgálta, illetve hogy egyetemisták mennyire pontosan emlékeznek a Challanger űrhajó katasztrófájával kapcsolatos eseményekre. Neisser levonta azt a következtetést, hogy az információk rögzítését a sémarendszer irányítja, amely át is alakulhat az információk hatására.
[szerkesztés] Irodalom
Baddeley, A. (2005) Az emberi emlékezet. Budapest: Osiris
Thorne, B.M.; Henley, T. B. (2000) A pszichológia története. Budapest: Glória
Atkinson, R. L.; Atkinson, R. C.; Smith, E. E.; Bem, D.J.; Nolen-Hoeksema, S. (2003) Pszichológia. Budapest: Osiris
| Fogalmak |
Amnézia – Epizodikus emlékezet – Explicit memória – Hangulatfüggő tanulás, hangulatfüggő emlékezet – Hosszútávú emlékezet – Implicit memória – Implicit tanulás – Kondicionálás – Munkamemória – Önéletrajzi emlékezet – Priming – Rövidtávú emlékezet – Séma – Szemantikus emlékezet – Tanulás – Vakuemlékezet |
| Emlékezeti tesztek | Álszóismétlési teszt – Corsi-kocka – Hallási mondatterjedelem teszt – Olvasásterjedelem-teszt – Szóterjedelem-teszt – Számterjedelem-teszt
|
| Híres emlékezetkutatók | Alan Baddeley – Sir Frederic Charles Bartlett - Hermann Ebbinghaus – Donald O. Hebb – Ivan Petrovics Pavlov – Daniel Schacter – Roger Schank – Larry R. Squire |
