Rigómezei csata (1448)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
- A törökök ellen vívott előző, 1389. évi csatát lásd a Rigómezei csata (1389) c. szócikkben!
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
| Rigómezei csata (1448) | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
| Szemben álló felek | |||||||||
 Magyar Királyság Havasalföld |
 Oszmán Birodalom |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
 Hunyadi János magyar kormányzó |
II. Murád török szultán | ||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| Kb. 15 000 magyar Kb. 7-9000 havasalföldi németek, csehek, szerbek |
Kb. 15 000 janicsár és szpáhi Kb. 30-35 000 nem reguláris vitéz |
||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| Kb. 15 000 fő | Kb. 5000 fő | ||||||||
A második rigómezei csata (gyakran csak rigómezei csata) 1448. október 17-20-án II. Murád szultán vezette oszmán és a Hunyadi János magyar kormányzó által vezérelt keresztény hadak között zajlott. A csata Hunyadi János Oszmán Birodalom elleni hadjáratainak egyik gyászos állomása volt.
[szerkesztés] Lefolyása
Hunyadi a Balkán nyugati szélén felkelő albánok vezérével Szkander béggel szövetségben indította támadó hadjáratát, kb. 25 000 fős seregével. A szerbek vezére, Brankovics György azonban tájékoztatta a szultánt a magyar seregek helyéről, hadmozdulatairól, s így a törökök még az albánokkal való egyesülés előtt döntő csatára kényszerítették a magyar sereget.
A két napig tartó csata végül Hunyadi János rigómezei vereségével végződött. A csatában kb. 15 ezer magyar katona esett el, a törökök részéről a veszteség még ennél is nagyobb volt.
Amikor Hunyadi János látta, hogy a csata csak elveszett, csapatával visszavonult. A visszamaradt német és cseh lovagokat a havasalföldiek elárulták és kb 4000, mások szerint 8000-en is átálltak a törökökhöz. Miután a keresztes lovagokat a törökök lemészárolták, a török szultán "hálából" a havasalföldieket is megölette. Előtte azonban visszaadatta nekik fegyvereiket, hogy ne mondja senki, hogy fegyverteleneket öletett meg.
Az ütközet után ráadásul a Szerbián át menekülő Hunyadit Brankovics György elfogatta, s csak a magyar országnagyok erélyes fellépésére nem adta ki II. Murád szultánnak.
[szerkesztés] Hatásai
Ezután a Rigómező oly mértékben meg volt pestissel fertőzve, hogy évekig nem lehetett, az amúgy nagyon termékeny területen élni. A későbbiekben Koszovó területetét szerb lakossága elhagyta, helyükre rengeteg albán települt be (ezzel egyidejűleg Macedónia északi felébe is), akik ma is itt élnek.
Bár a második rigómezei csatában a szerbek nem vettek részt, valószínűleg ez a csata szintén hozzájárult a Rigómezővel kapcsolatos szerb nemzeti legenda kialakulásához.
Törökország-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
)