Rákóczi József
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Rákóczi József (Bécs, 1700. augusztus 17. – Cernavodă, Dobrudzsa, 1738. november 10.): II. Rákóczi Ferenc és Sarolta Amália hessen-rheinfelsi hercegnő nagyobbik fia.
[szerkesztés] Élete
Rákóczi József 1700. augusztus 17-én született II. Rákóczi Ferenc és Sarolta Amália hessen-rheinfelsi hercegnő nagyobbik fiaként. Születésének évében halt meg szüleinek elsőszülött fia, a négy esztendős Lipót Lajos György. A kis József alig volt egy esztendős, amikor apja Longueval francia követ árulása miatt a bécsújhelyi börtönbe került. Felesége, Sarolta Amália azonban lefizette a Rákóczi őrzésével megbízott Gottfried Lehmann kapitányt, és sikeresen megszöktette férjét a börtönből. Rákóczi Lengyelországba menekült, mialatt a bécsi udvar Sarolta Amáliát kolostorba záratta, és elszakította két fiától. A Rákóczi-gyermekek, József és a nála egy évvel fiatalabb György Bécsbe kerültek, és császárhű nevelést kaptak. József eredeti neve helyett a marchese di San Carlo nevet kapta. 1734-ben a munkácsi hercegi címet kapta akkor már Rodostóban élő apjától. József megszökött Bécsből, s Rómába, Nápolyba, Párizsba, majd Madridba ment, 1736-ban apja halála után I. Mahmud szultán Rodostóba hívta, és erdélyi fejedelemmé jelölte. Mint trónkövetelő részt vett az 1737-38-i Erdély elleni hadjáratban. Léha élete, kalandorsága azonban visszatetszést keltett a bujdosókban. A hadjárat közben halt meg.
[szerkesztés] Leszármazottai
Rákóczi József nem nősült meg, de egy Marie de Contaciéra nevű francia nemeslánnyal folytatott viszonyából 1736-ban született egy leánya, Rákóczi Jozefa Sarolta, aki 1780-ban apácaként halt meg egy párizsi vizitációs zárdában.