Rákóczi Jozefa Sarolta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Rákóczi Jozefa Sarolta, egyes források szerint Rákóczi Mária Erzsébet (Párizs, 1736 - Párizs, 1780. július 3.): II. Rákóczi Ferenc egyetlen unokája, Rákóczi József és a francia Marie de Contaciéra leánya, a Rákóczi-család utolsó sarja.

[szerkesztés] Gyermekkora, nevelése

Rákóczi Jozefa Sarolta 1736-ban Párizsban született Rákóczi József és a francia Marie de Contaciéra törvénytelen gyermekeként. Kétéves korától félárva volt, ekkor halt meg ugyanis 38 éves édesapja. Édesanyja már 1739 végén újra férjhez ment, és a kislányt a francia trónörökös, Lajos dauphin és felesége, Mária Terézia spanyol infánsnő vette magához, de már hétéves korában Carrignan hercegné gondjaira bízták. Ő a gyermeket Szavoja fővárosába, Annecy-be vitte, és nevelésére a vizitációs nővéreket kérte fel. A kis hercegnő, aki semmit sem hallott őseiről, kilenc éven át boldogan élt a Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Franciska által alapított zárdában. Carrignan hercegné csak később tudatta vele, hogy nagyapja Erdély fejedelme volt, s hogy két király is - a francia és a szavojai - törődik a nevelésével, és ígéretet kapott, hogy gondoskodni fognak a rangjához illő kiházasításáról. Azonban Jozefa Sarolta már korábban eldöntötte, hogy nem fog férjhez menni, és 1754-ben felvételét kérte a rendbe. Így küldték a vizitációs nővérek párizsi zárdájába, ahol 1755. június 11-én örök fogadalmat tett.

[szerkesztés] Élete a vizitációs zárdában

Főnöknője már egy hónap múlva a zárda iskolájának másod tanítónőjévé nevezte ki a művelt, és kitűnő pedagógiai érzékkel rendelkező fiatal rendtársat, 10 év múlva pedig őt tette meg az iskola igazgatónőjévé. Növendékei rajongásig szerették, derűs egyénisége és sugárzó istenszeretete hatására sokan választották a szerzetesi hivatást.

[szerkesztés] Halála

Jozefa Sarolta hősies türelemmel viselte az évek során meg-megújuló betegségeit. Valószínűleg tuberkulózisban halt meg, szentség hírében 1780. július 3-án. A rendi szokások szerint a zárda kriptájában, koporsó nélkül, jeltelen sírban temették el. 1909-ben a párizsi történeti bizottság a kripta csontmaradványait egy közös sírba temettette el.