Prónay Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Prónay Pál

tótprónai és blatniczai Prónay Pál (Romhány, 1874. november 2. – 1946 vagy később) magyar katonatiszt. Fontos szerepe volt a fehérterrorban és a soproni népszavazás kikényszerítésében.

[szerkesztés] Tevékenysége

Budapesten a Ludovika Akadémián végzett, az I. világháborúban a Jászkun Huszárezredben szolgált és mint százados szerelt le. A Tanácsköztársaság kikiáltása után, Szegeden 1919. júniusban leszerelt tisztekből és altisztekből különítményt szervezett, amely együttműködött Horthy Nemzeti Hadseregével. A Tanácsköztársaság bukása után különítményesei – a Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk által elkövetett gyilkosságok „megbosszulásának” ürügyén – számos atrocitást követtek el. Prónay Pál döntő szerepet játszott az úgynevezett nyugat-magyarországi felkelés kirobbantásában. A felkelés során a magyar irreguláris alakulatok, megakadályozták az osztrák rendőr és csendőralakulatok bevonulását majd az 1921. október 4-ére összehívott nemzetgyűlésen kikiáltották a független Lajtabánságot, melynek vezetőjévé megválasztották Prónayt "lajtai bán" címmel. A felkelést nagymértékben segítette a soproni csendőrparancsnok Ostenburg-Moravek Gyula és az általa irányított három század csendőr csatlakozása. A fegyveres ellenállás kényszerítette az antant hatalmakat a soproni népszavazás (1921. december 14.) kiírására.

A második királypuccs idején Prónay megtagadta a legitimista (királypárti) katonai egységek elleni fellépést. Ezért Bethlen István és Gömbös Gyula kizáratta az Etelközi Szövetségből. Prónayt nyugdíjazták, és félreállították azonban a továbbiakban is részt vett a szélsőjobboldali megmozdulásokban így a Rongyos Gárda 1938-as újjászervezésében. Budapest ostroma idején újabb különítmény szervezésébe fogott, amely azonban nem játszott különösebb szerepet a háborúban. A szovjet csapatok 1945. március 20-án elfogták és elhurcolták majd a Szovjetunió Állambiztonsági Szerveinek Különleges Tanácsa 1946. június 10-én 20 év kényszermunkára ítélte. Az Orosz Föderáció 1991. október 18-i „A politikai üldözések áldozatainak rehabilitálásáról” szóló törvényének 3.§ b. pontja értelmében 2001. június 27-én rehabilitálták.

[szerkesztés] Források, ajánlott irodalom

A határban a Halál kaszál – önéletrajz, benne a Lajtabánság történetének leírásával, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1963. (ismertetése: Andrássy Antal: A hóhér tollat fogott: Prónay visszaemlékezése az 1919-es somogyi fehérterrorra. In: Somogyi Néplap, 1963. október 27. 4.).

Prónay Pál emlékezései az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről. IV. Közzéteszi: Fogarassy László. In: Soproni Szemle, 1986. 4. szám, 320. old. [A válogatás az 1963-as kiadású Prónay-naplóban nem közölt vonatkozó részeket tartalmazza.]

A teljes napló lelőhelye:

Politikatörténeti Intézet Levéltára. Fond és csoportszám: 973. 2. I. rész. I-III. köt. Ellenforradalmi naplójegyzeteim 1918-1921. tótprónai és blatniczai Prónay Pál alezredes naplójegyzetei az 1918-1921. évi forradalom-kommün és ellenforradalom idejéből.

Somogyvári Gyula (Gyula diák): És mégis élünk... (regény, a nyugatmagyarországi felkelés és a soproni népszavazás történetének feldolgozása)

Somogyvári Gyula (Gyula diák): A pirossapkás kislány (regény)